Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

228 Szűcs Jenő rend írásbeliségének különféle ágazatai szerint együvé kerüljenek az összetartozó iratfajták mintadarabjai. Ha a cél csak részben, s következetlenül valósult meg, azt részben a fogalmi elvonatkoztatás, részben a szerkesztés gyengeségei magyarázzák. A „fejezetcímek" nem fejezik ki pontosan a tartalmat, de nem is fejezhetik ki, mert a tartalom többnyire meglehetősen heterogén. Mégis, ha a kódex tartalmát röviden át akarjuk tekinteni, legcélszerűbb az eredeti beosztást alapul vennünk, s egyelőre éppúgy elvonatkoztatva a bemásolt iratok egyediségétől, ahogy a szerkesztők is tették, mindenek előtt diplomatikai szempontból megragadni valamit abból a sajátos belső világból, amit a ferences írásbeliség képvisel a késő középkorban. (Minthogy azonban további, s tulajdonképpeni szándékunk e kódex mint történeti forrás értékesítése a bevezetésben vázolt aspektusból, egyszerűen terjedelmi okokból lemondunk a részletező leírásról, a legösszevontabb formáját választva az áttekintésnek.) Természetesen e kódexben is,< mint általában a kor hasonló típusú kézirataiban, megannyi alkalmi bejegyzés található, amelyeknek semmi közük magához a tulajdonképpeni formuláriumhoz. Ezek kivétel nélkül A scriptor kezétől származnak, s jórészt a kódex elején és végén helyezkednek el. Ilyen mindjárt az első levélen két kis versbe szedett elmélkedés a ferences erényekről és a kolostori szabálytalanságokról (De tribus votis f. 1 ; Duodecim abusiones claustri f. Ív), valamint két recept a tintakészítés módjáról (Confectio boni incausti f. 1; Vei sic... f. 1 v). Gyógyszer-receptek, gyógyfüvek leírásai egyébként közbül is akadnak (Momorteca f. 49 v—50; Alcapenge wulgo papmonya... f. 50—50 v; Contra reuma catarum vei guttam f. 52 v). E vegyes bejegyzésekhez sorolható egy számmisztikái összeállítás {Antiquitas de numerís f. 179 v-—180), a kódex végén a bíborosok listája és a már említett kimutatás a ferences obszervancia egész szervezetéről (Ну sunt reverendorum dominorum sanctissime Romane ecclesie cardinalium tituli; Provincie Cismontane; Provincie Vitramontane; Família Hungarica f. 231—

234j, egy orgona tabulatura (Concordancie in organo f. 234 v) egy szinonima-jegyzék (Sinonima f. 235), meghatározások a „törvény" különböző fogalmairól (Lex...

nature, scripture, gracie f. 235 v), egy sor inscriptio (f. 236—236 v), s végül néhány magyar glossza és magyarázatuk (ip, nap, menyen, wew f. 236 v). A tulajdonképpeni formüláríum a nagyobb szerkezeti egységek („fejezetek") tagolásában: [1] Sequuntur exhortaciones per custodem (f. 2—60) Az exhortatio (litterae exhortatoríae) a rendtartomány helytartója által kibocsátott, s valamennyi őrkerületnek egy-egy példányban megküldött hosszabb buzdító körlevél (pásztorlevél). Mint már említettük, a kódextől függetlenül mindössze egyetlen eredeti példány maradt fenn a ferencesek levéltárában.

31 A kódexben egész sorozatuk található meg, 1488 és 1523—25 közt csaknem valamennyi helytartótól. Minthogy a datált vagy datálható darabok kelte (1488, [1512], 1514, 1516) arra mutat, hogy e körleveleket a helytartók megválasztásukat követő évben bocsátották ki, a datálatlan darabok keletkezésének éve is nagy valószínűséggel megállapítható (alább [] közt). Formájukat tekintve csakugyan „buzdítások", amennyiben kialakult szerkezetük szerint a rendi fogadalomban előírt kötelező ferences erényeket (virtutes) veszik sorra, azokat magyarázzák

1 és betartásukra szólítanak fel, prèdi kációs hangnemben, minthogy e körleveleket minden kolostorban az egész közösség előtt felolvasták és magyarul kommentálták.

32 Szövegükben sok a sztereotip elem, amelyek régi formulákra mennek vissza (1. például Szt. Bonaventura itt másolatban is megtalálható két levelét, f. 34 v—40), mindazonáltal helyenként, főként a hanyagságok és „bűnök" ostorozásának keretében, a rendtartomány életének nagyon is aktuális problémáit tükrözik (ezt általában az erénykövetelményekkel való kontrasztban, Sed nunc..., Sed heu modo..., Sed proh dolor...-féle felkiáltásokkal kezdődő passzusok jelzik). Az iratok forrásértéke indokolja, hogy ez esetben egyenkénti felsorolás formájában, kibocsátók és keletkezés sorrendjében adjuk meg e forráscsoport lajstromát : Bartholomeus de Saaros, 1488, Pathak (f. 17—23 v) Stephanus de Soproncza (1491—97) [1492? 1494? 1496?] (f. 23 v—26) 31 Lásd fentebb, 28. jz. 32 SoprOnczai István (1491—97) körlevelében: „hec epistola in quolibet loco custodie legatur in communitate et in wlgari exponatur" Formuiarium f. 26. — Dézsi Balázs 1516-i körlevelében: „Volo autem, ut hec scripta vel eorum exemplar per singula custodie vestre loca derTeri, legi et exponi paciantur in communitate". Ferences lt. Középkori oki. 99. sz.