Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.
222 Szűcs Jenő (custos) volt, a kolostorok élén gvárdiánok (guardianus) állottak. Az összes őrökj továbbá a tíz őrkerületben választott tekintélyes barátok (discreti), az őrkerületek vizitátorai, valamint a tekintélyesebb gvárdiánok — mintegy 50 szavazattal rendelkező szerzetes — rendszeresen két évente gyűltek össze a rendtartomány legfontosabb „alkotmányos" gyűlésére, a helytartói káptalanra (capitulum vicariale, gyakran már provinciáié), amely megválasztotta az új helytartót és a rend életét szabályozó határozatokat (constitutiones) hozott. A káptalanokat általában megelőzte valamennyi^rkerület kolostorainak vizsgálata (visitatio). A helytartói káptalan (esetleg rendkívüli gyűlés) bízta meg a helytartót vagy annak biztosát (commissarius) és jelölt ki egy-két választott barátot (discretus), hogy a már említett itáliai általános káptalanon részt vegyenek és képviseljék a rendtartomány érdekeit. A szervezet egyetlen szálon sem kapcsolódott a ferences rend konventuális (1523 óta „marianusnak" nevezett) ágához, amely a 16. század elején már csak alig 40, egyre csökkenő létszámú barátot magába foglaló, noha javadalmakkal ellátott kolostort mondhatott magáénak. Az egész központosított szervezet, amely alkotmányos értelemben alulról felfelé épült fel, igazgatásában szigorúan „felülről lefelé" funkcionált. A cismontán általános helytartó írásos rendeletei és az olykor Itáliából érkező általános biztosok faommissarii generales) helyi rendelkezései, valamint az általános káptalanok konstitúciói szabályozták fő vonásokban a magyar rendtartomány életét is. Éppígy a magyar tartományon belül a helytartói káptalani határozatok és a helytartó (az őrkerületeken belül az őrök) rendeletei szabályozták részleteiben a szervezet működését, amit a helytartó által kinevezett vizitátorok és alkalmanként kiküldött biztosok (commissarii vicariales) tevékenysége egészített ki, — egészében olyan centralizált működési mechanizmus, amihez hasonló a kor egyéb szerzetesrendéinél nem létezett (nemcsak a monachális és remete rendeknél, de még a dominikánusoknál sem). Ez magyarázza kódexünk létrejöttét is. A szervezet működése rendszeres és kiterjedt belső levelezést, sajátos arculatú belső írásbeliséget követelt meg. Ebből sajnos jóformán semmi sem maradt korunkra. A rend egykori középkori levéltárának egy csekély töredéke — alig több mint 100 oklevél — átvészelte ugyan a török idők viszontagságait, hogy aztán az újabb korban a gyöngyösi rendházban, legújabban pedig a budai Mártírok úti rendházban létesült központi Ferences Levéltárban leljen őrzőhelyre, e töredék azonban csaknem kizárólag jogbiztosító okleveleket, főként pápai bullákat, itt. ezek átiratait tartalmazza. 21 Pedig egykor, a 16. század első évtizedeiben a budai Szt. János konvent sekrestyéjében minden jel szerint számottevően gazdag levéltár volt, amely — minthogy e kor helytartóinak székhelye általában a budai konvent volt — bizonyos értelemben egyfajta „központi levéltár" szerepét játszotta. Erről tanúskodik a Szálkai Balázs által megkezdett rendi krónikának (Cronica seu origó fratrum minorum de observantia in provinciis Bozne et Hungarie) főként az 1510—33 éveket felölelő folytatása, amelynek írója bőven merített e levéltárból, az eseményeket jórészt iratokra támaszkodva adta elő, olykor hosszabb iratokat vagy részleteket (pl. a kor általános káptalanainak határozatait) iktatott közbe, s nem egy helyen konkrétan hivatkozik is a budai konvent sekrestyéjében őrzött iratokra. 22 E levéltár elpusztultul541 után; 21 E forrásokat már Karácsonyi J. jórészt kiaknázta (akkor még a gyöngyösi'rendház levéltárában) és értékesítette rendtörténetében. Míg a középkori oklevelek csaknem hiánytalanul megmaradtak, a gyöngyösi levéltár néhány fontos késő középkori kézirata időközben elveszett vagy lappang, mindenekelőtt a Szálkai Balázs által megkezdett, s a 15—16. században folytatott rendi krónika (Cronica seu origó...), amelynek bizonyos függelékeit Toldy F. már nem adta ki, valamint egy témánk szempontjából minden jel szerint igen fontos kézirat, amelyet Esztergomi Imre szántói gvárdián állított össze 1513—1516 közt (vö. Karácsonyi, II. 576.). — E helyütt mondok köszönetet Szántó Konrád (OFM) levéltárosnak azért a lekötelező készségéért, amellyel lehetővé tette számomra a Ferences Levéltárban való tájékozódást. 22 Pl.: „...prout in his extat notula quedam, facta superinde subscriptione vicarii et definitorum in capitulo Budensi"; „Superinde extant litere memoratorum auditorum inconventu Budensi sigillate per prefatum generalem vicarium"; „...constitutiones ex isto capitulo sunt allate, ut habetur in sacristia Budensis conventus". Cronica seu origó, 285, 292, 296.
