Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 215 lenül mindeddig egyetlen forrás, Thuróczy Miklós erdélyi alvajda levele nyújtott támpontot a ferencesek konkrét szerepéhez: Erdélybe menekülő nemesek beszélték el, hogy a keresztesbullát a váradi gvárdián juttatta be Erdélybe (tulajdonképpen „szabálytalanul", mert mint láttuk, e jogkör Erdélyben a püspököt illette volna meg), másfelől pedig a vízaknai kamarások adtak egy példányt a szászvárosi gvárdiánnak, aki azt mindjárt ki is hirdette.

8 Ugyanakkor azonban egy szemtanú budai beszámolójából meg arról értesülünk, hogy a bulla végleges visszavonását követő napon, május 25-én részben éppen a budai ferencesek feladata volt a kereszteshad feloszlatása, s a felháborodott tömeg Budán a ferencesek Szent János kolostora (későbbi Várszínház helyén) és a dominikánus Szent Miklós kolostor előtt tüntetett, csalódottan fakadt ki a barátok ellen („nem akarunk többé hinni a prédikációitoknak..."), két szerzetesnek alig sikerült megmenekülnie a lázongók dühe elöl.

9 Ezek az eddig ismert forrásszerű támpontok azonban elszórtak, bizonyos mértékig egymásnak ellent is mondanak, s mind máig puszta feltevések kötötték össze azzal az utolsó eleddig ismert ténnyel, hogy a parasztháború lezajlását követő első, Budán megtartott helytartói káptalan (1515. május 27.) határozatai közt nyomatékkal szerepel a rendelkezés: ezután pedig „egyetlen barát sem veheti fel, adhatja vagy prédikálhatja a keresztet a tartományi helytartó engedélye nélkül", amint azt a rendi regulák, és különösképpen X. Leó pápa keresztesbullája előírták. „Ha bárki ellenkezőleg cselekedne, a prelátusok döntése szerint börtönöztessék be". Majd következik a vétkes fráterek vallatásának és büntetésének részletes szabályozása.

10 Ha a fentiek alapján nem is kétséges, hogy a kereszteshad április végi—május eleji szervezésében az obszerváns ferenceseknek jelentős szerepük lehetett, magyarázatra vár az a sajátos kettősség, hogy a májusi fordulat után ugyanaz a szervezet kap megbízást a készülő parasztháború lefegyverzésére, amelyből — legalábbis e legutóbbi forráshelyből sejthetőleg — a felkeléssel rokonszenvezők, sőt netán annak aktív részesei

t is kikerültek.

11 A kérdésnek megvan a maga eszmetörténeti aspektusa is. Az újabb kutatás figyelmét nem kerülte el a parasztháború ideológiája egyik lehetlése. A „régi cseh annalisták" szövegében megőrzött II. Ulászló-féle május végi levél 40 000-es országos létszámot tartalmazott; ez a leghitelesebb egykorú „hivatalos" becslés. (Scriptorum Rerum Bohemicarum Tom. III. Pragae 1829, 360.) Az elbeszélő források létszámadatai részben ezek merőben másodlagos megismétlései, részben későbbi — júniusi — becslések (60 000, 80 000 stb.) visszavetítései a kezdetekre, részben olyan félreértések (mint pl. Istvánffy, 41b), hogy már a pesti táborban összegyűlt volna 40 000 ember. Márki S. 'minden forráskritika nélkül, s annak figyelembevétele nélkül, hogy az adatok mely időpontra vagy helyre vonatkoznak, ugyancsak a pesti kezdetekre vonatkoztatva sorolja fel — egyébként hiányosan — a forrásokban található számadatokat (Márki, 93—94.). 8 1514. jún. 7.: „...eramus revera edocti per nobiles fugitivos parcium Hungarie, ipsas bullas per qwardianum Waradiensem főre introductas..." stb. Székely Oklevéltár V. Szerk. Szádeczky L. Kolozsvár , 1896, 48. 9 Az Ain groß Wunderzaichen... c. több kiadásban (Augsburg, Nürnberg, München 1514. jún.—júl.) ismert röplap első részében, amely egy Budáról írt május 25-i levél szövegét tartotta fenn (a levélíró tudósítása szerint „vor zwayen tagen" vonta vissza Bakócz a keresztet, ami — május 24 —-a középkori napszámlálás szerint tulajdonképpen „előző napot" jelent): „Noch der creützer halb hat sich auff datum frwe in zweyen vngerischen kloster hye verlauffen, das sie auß beuelch des cardinals das crefltz widerraffen...haben...", majd következik a kolostorok körüli tumultus és lázongás érzékletes elbeszélése. 10 Batthyány, Leges, III. 668. 11 A ferencesek kiemelkedő szerepét a keresztestoborzásban az itt körvonalazott adatbázis alapján hangsúlyozta már Fekete Nagy A. kéziratos monográfiája átdolgozása kapcsán Barta G., Parasztháború 1514-ben (Gondolat K.). Budapest 1973, 61—62. Jó intuícióval mutatott rá az 1515.