Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs László: A moszkvai VII. Nemzetközi Levéltáros Kongresszus / 195–202. o.

200 Szűcs László egyes szerveknél is az egyéb iratoktól; használatuk, kezelésük speciális ismereteket igényel. Mindenképpen indokolt lehet tehát az, hogy mindezekből csak egy helyen egy példányt őrizzenek meg, archiváljanak és ott az anyag jellegének megfelelő különleges kezelést biztosítsák. Hasonló a helyzet — a Kongresszuson ugyancsak vitatott — irodalmi és művészeti dokumentumok levéltári kezelésével. Jelenleg nálunk is — mint sok más országban — a levéltárak, múzeumok, könyvtárak, más intézmények is foglalkoznak ilyen jellegű dokumentumok gyűjtésével. Egyik intézmény sem óhajt lemondani ezekről a forrásokról. Ezzel szemben talán csakugyan ésszerű lenne speciálisan e célra rendelt szaklevéltárban elhelyezni ezeket a dokumentumokat a jelenlegi szétszórtság helyett. A film-, fotó- és fonolevéltárakkal együtt ezek lehetnének Magyarországon is a szaklevéltárak kifejlesztésének az igazi területei, irányai és megítélésem szerint kellene is foglalkoznunk az ilyen jellegű különleges levéltárak létrehozásának a tervével. A levéltárosképzés és továbbképzés nálunk is sokat vitatott problematikája köréből is hallottunk a Kongresszuson sok olyan gyakorlatról, elgondolásról, aminálunk is hasznosítható lehetne. így különösen sokat vitatott kérdés mostanában nálunk az új és legújabbkori iratok, sőt mi több, az ügyviteli iratok kezelésének, selejtezésének, rendezésének, leltározásának kérdésével foglalkozó levéltárosok és irattárosok speciális képzése. A Kongresszus vitái, nem utolsósorban pedig az ajánlásai arról győztek meg, hogy erre igenis szükség van. Nem lehet szemet hunyni az e téren jelentkező növekvő igények előtt és nem lehet eltagadni ma már azt sem, hogy ezeknek az iratoknak a kezelése egyre inkább speciális ismereteket igényel. A magyarországi levéltárosképzés rendszerének megfelelően ennek az igénynek már az egyetemi képzés során is elébe kellene menni — a későbbiek során viszont, a levéltárosok továbbképzése kapcsán kell feltétlenül megoldani ezt a kérdést. A Kongresszus vitái arról is meggyőztek, hogy a levéltárosok továbbképzésének napirendjére kell tűzni a gépi adatfeldolgozás és általában a modern technika" által kínált új levéltári munkamódszerek alkalmazásának kérdését. Ebben a témakörben nem elégedhetünk meg egy-egy információt nyújtó előadással, sőt azzal sem, hogy egy-egy munkatársunkat elküldjük valamely más szakterület igényeihez szabott gépi adatfeldolgozási tanfolyamra. Bizonyos alapismereteket, méghozzá a levéltár igényeihez mért alapismereteket minden levéltárosnak meg kell szereznie e téren, hogy a levéltárosok közgondolkodásától ne legyen idegen a modern technika által kínált lehetőségek hasznosítása szakterületünkön. Éppen ezért, azt hiszem, hogy rövidesen meg kell szerveznünk azokat a központi tanfolyamokat, amelyeken ezeket az ismereteket a levéltárosok számára hozzáférhető módon fogják oktatni. Tanulságosak voltak számunkra a levéltári segédletekkel kapcsolatos hozzászólások is. A nálunk uralkodó felfogással szemben, miszerint a levéltári leltárak kettős, egyrészt biztonsági, másrészt tájékoztatási funkciót töltenek be, úgy tűnt, hogy másutt e két követelménynek nem feltétlenül igyekeznek egy segédleten belül megfelelni. A biztonsági követelmények egyszerű eszközökkel való kielégítése mellett a fejlett levéltárüggyel rendelkező országok levéltárosai teljes figyelmüket az iratok sokoldalú leltározásának szentelik. Igyekeznek ezen belül messzemenően figyelembe venni a kutatási igényeket, amire' természetesen nálunk is van törekvés, azonban (minthogy e

gy-egy levéltári leltártípus elkészítését — éppen azért, mert a biztonsági és az információs igény kielégítését összekapcsoljuk — általában valamennyi anyagra nézve tervezzük) a valóságban nincs túlságosan sok lehetőség. Hasonló tapasztalat az,