Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Slovenska Archivistika, R. V. / 176–178. o.

Folyóiratszemle 177 a múzeumok és könyvtárak viszonylatában is ez döntötte el a terminológiai és gyűjtőköri problémákat. Szerző a továbbiakban kifejti a speciálisan levéltárosi feladatok mind élesebb elhatárolódását a történész munkakörétől. A prágai Állami Levéltáros iskola létrehozása 1918 után a levéltárosképzés döntő tényezője volt s a történeti kutatóknak, a segédtudományok művelőinek nélkülözhetetlen segítője. Az elmélet és gyakorlat gyümölcsöző összeegyeztetése a levéltári gyűjtőkörök és feladatok pontos körülhatárolásában, a kutatási segédletek szerkesztésében, valamint a levéltáros iratőrző, rendező, selejtező feladataiban tükröződik. A dokumentumok feltárását, a történetírás szolgálatába állítását a magánlevéltárak egységes szakmai kézbentartása és irányítása nélkül, tehát megfelelő szervezés és szabályozás nélkül nem lehetett volna és nem lehetne megvalósítani. — TOMÁS MÁLÉK A számítógépek a humán tudományok szolgálatában címmel az ilyen típusú modern készülékek csehszlovákiai alkalmazását ismerteti, kiemelve, hogy a humaniórák birodalmában eddig vajmi kevéssé ismerték az ilyen gépeket. A pozsonyi Komensky Egyetem bölcsészkarán számítóközpontot szerveztek, s itt is megkezdődött annak kutatása: miképpen könnyíthetnék meg az intellektuális munkát is. Az effajta készülékek történeti ismertetése után a felmerülő problémákat taglalja, a sematizálás veszélyeit, az ember számára új „nyelv", a gép nyelve megtanulásának buktatóit, s azt, hogy vajon a statisztikai elemző munka megkönnyítésén túlmenően milyen jelentőségük van és lehet a számítógépeknek. Hogy a levéltár területén mit jelentenek a számítógépek, ezt a kérdést a cikk természetesen nem dönti el határozottan, fölvet azonban néhány — elsősorban külföldi tapasztalatcserére vonatkozó — javaslatot. A jövő levéltárosképzésében azonban — szerző véleménye szerint is — feltétlenül szerepelniük kell az újtípusú levéltáros-szakemberek igényeire vonatkozó ismereteknek. — MÁRIA TISCHLEROVÁ Bártfa város magtárának könyvelési irataival foglalkozik: regestum horrei, provisores horrei, perceptorum et expositorum praefectoratus horrei, Scheuer Register, később rationes frumentariatus, magtárnoki számadás a címük. A városi magtár provizorai vezették. A lajstromkönyvek a városi számadáskönyvek önálló kategóriájának mondhatók, és értékes adatokat közölnek a városi gabonakészletekről, pénzállományról stb. Hasonló elszámolási móddal más városokban nem találkozunk. Fontos forrásai Bártfa és az alája tartozó községek mezőgazdaságának is: leírják a gabona megvételének és eladásának módját, ismertetik a gabonaárakat is. A regesztrumokban észlelhetők a városi élet legkülönbözőbb megnyilvánulásainak lecsapódásai. Ha valaki kocsin utazott, a magtártól kellett a lovak abrakját biztosítani, ha valamilyen városi munka kezdődött, a munkásokat gabonával kellett ellátni, ha városi ünnepség készült, az élelmiszert a magtárból kellett kiutalni. A regisztrumok történeti értékű adatait a szerző tematikus egységekbe csoportosítva ismerteti. — BERTÉNYI IVÁN tanulmánya Szepesi Jakab országbíróval foglalkozik. A 14. századi eléggé bőséges levéltári anyag módot ad arra, hogy megvizsgáljuk azokat a módszereket, melyeknek segítségével Magyarország Anjou királyai az államot vezették. Az 1370-es évek hivataltörténeti szempontból igen érdekes korszak. Újra felélednek a Károly Róbert idején visszaszorított partikuláris erők, a királyok szövetségeseik jobb megszervezése céljából több hivatali reformot léptettek életbe. * E reformok az országbírói hivatalt is érintették, melynek élén 1372 és 1380 között Szepesi Jakab állt, egy a 14. században kivételes pályafutású nemes. A tanulmány ismerteti Szepesi hivatali pályafutását, a kezében összpontosuló sokféle funkciót s végül is kudarcba fulladt kísérletét a királyi városok szamára fellebbviteli bíróság szervezésére. A tanulmány bemutatja, hogy ennek során hogyan változott az országbíró tevékenysége, megvizsgálja a pereskedők társadalmi helyzetét, s megkísérli beilleszteni az országbírói hivatal szervezeti változásait a korszak többi bírósági reformjába. — STEFAN KAZIMIR Nagyszombat város adókönyveinek vizsgálata útján analizálja a város adóinak kivetését és behajtását. A 16—17. században s a 18. század első éveiben három fejlődési fázist különböztet meg. Az első a 16. század közepéig tart. Ez időben minden városnegyed számára két példányban készített lajstromot fektetnek fel. Az egyiket a városi hivatalban őrzik, a másikat az illető negyed adószedője kapja, aki feljegyezte benne, ki mennyire teljesítette az adófizetést. A városi közigazgatásnak így jó áttekintése volt. A 16. század közepétől kb. 1570-ig az egész város részére közös lajstromot fektetnek fel, és a beszedés céljából minden negyed számára külön lajstromokat készítenek. Új elem: feljegyzéseket készítenek a borkészletekről. 1570-ben a városi hivatal csökkenti az egyes negyedek adószedőinek hatáskörét. Az 1579-ből megmaradt lajstrom az egész város számára készült. Az 1584-es adólajstrom pontosság, alaposság és áttekinthetőség szempontjából mintaszerű, és beosztása 1710-ig nem változik. A többi adóval kapcsolatos iratanyagból (népösszeírásök, adóhátralékok nyilvántartása) kevés maradt meg. — Nagyszombat adóügyi iratai igen sok adatot tartalmaznak és a város történetének legfontosabb forrásai közé tartoznak. Egyaránt használhatja őket a történeti topográfia, demográfia, gazdaság- és társadalomtörténet, nemzetiség-, kultúr- és hadtörténet, valamint a városi közigazgatás története. — GABRIELA RIPKOVÁ Csehszlovákia első éveinek hivatali nyelvével foglalkozik. Pozsony megye alispánjának 1919—22 és 1923—28. évi elnöki irataiból kiindulva megállapítja, hogy nagy volt a hiány szlovákul tudó hivatalnokokban, s a szlovák hivatali stílus nem volt kialakulva. Az iratok stílusát befolyásolták a magyar terminológia és mon12 Levéltári Közlemények I,