Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - IRODALOM - Vanyó Tihamér: A Vatikáni Levéltár és kutatása / 157–162. o.

160 Irodalom Kitűnő érzékkel és hozzáértéssel tárták föl a románok az őket érdeklő források egy részét. Ezek az erdélyi és moldvai magyarságra alapvetően fontosak, de közléseik visszhangja történeti irodalmunkban rendkívül gyönge. (Diplomatarium Italicum I—

IV. k. Róma 1925—1939. A római Román Akadémia kiadása. L. ismertetésünket a Századokban, 1937, 338—342.) Az intézet hosszú szünet után csak a közvetlen múltban kezdte meg újból működését. — A csehek ugyancsak a két világháború közti időszakban kapcsolódtak be a vatikáni források közzétételébe, de az 1932—1946 között megjelent nunciusi jelentések öt kötete (1604—1611, M. Linhartová és Z. Kristen gondozásában) nem igazolta módszerük eredményességét és értékét. Szlovák részről is megindult bizonyos tapogatózó kutatás, sőt Rómában a kivándoroltak Szlovák Intézetet is létesítettek. Folyóirata a Slovak Studies. Az ennek keretében folyó tevékenységnek csak egyetlen, bennünket igen érdeklő, vatikáni és más levéltári kutatáson alapuló eredményét ismerjük. (Josef Tomko: Die Errichtung der Diözesen Zips, Neusohl und Rosenau 1776-und das königliche Patronatsrecht in Ungarn. Kirche u. Recht, Bd. 8, als Bd. VI. der Slowakischen Studien. Herder, Wien 1968. XVI, 159 1. Okmánytárral.) Szomszédaink közül bennünket is érdeklő nagy anyagot tettek közzé, illetve használtak fel a horvátok. Ezeket a már régebben megjelent közléseket történetírásunk mindmáig csak szerény mértékben aknázta ki, pedig latinul és olaszul állnak rendelkezésre. {Eusebius Fermendzin: Acta Bosnae potissimum ecclesiastica... 925—1752. Zagrabiae 1892. — Joannes Simrak: De relationibus Slavorum Meridionalium cum S. Sede Romana Apóst. saec. XVII. et XVIII. Vol. I. 1611— 1661. Zagreb 1926. — Miroslav Vanino: Vrela i prinosi. Fontes et studia hist. Soc. Jesu in finibus Croatorum. Sarajevo 1932—1935. Öt füzet. L. ismertetésünket: Századok, 1936, 322—325.) — A V. L. és a Propaganda anyagának legnagyobb arányú kiadását az elmúlt két évtizedben — az ukrán és fehérorosz katolikusok múltjára vonatkozólag — a római bazilitáknak köszönhetjük, pontosabban Athanasius Welykyj-nek. E vállalkozásban (Analecta Ordinis Sancti Basilii Magni) 1969 nyaráig 53 kötet jelent meg. Mivel a munkácsi és a körösi gör. kat. püspökséget is kutatási körébe vonja, bizonyos magyar vonatkozások is találhatók. Az okmányokat eredetiben adja, a jegyzetelés latin. A magyar kutatás a levéltár megnyitása (1881) után azonnal megindult. Hazánk főpapjai és káptalanjai az első felhívásra közel százezer forintot ajánlottak fel. A végrehajtóbizottság tagjai (Ipolyi, Dankó, Knauz, Tarkányi, Römer, Fraknói) pedig tekintélyükkel és szellemi érzékükkel siettek a nagy mű szolgálatára. Az egész vállalkozás lelke Fraknói Vilmos nagyváradi kanonok és tud. akadémiai főtitkár volt. Neki köszönhető, hogy mienk volt időrendben a második történeti intézet Rómában (1882). Ő maga két évtizeden át korlátlanul meríthetett a V. L. kincseiből, s amikor 60 éves kora után már egészsége nem bírta a hosszabb kutatómunkát, akkor is megőrizte eleven érdeklődését. 1882—1890 közt 21 kutatónk dolgozott Rómában. Munkájuk ragyogó eredménye — kisebb mérvű későbbi hozzájárulással •— a Vatikáni Magyar Okirattár 12 nagy negyedrétű kötete (ebből egy kötet térkép). Ennek a sorozatnak sokoldalúságban, lendületes haladásban és fényűző kiállításban nincs párja. Fraknói meglepően gyorsan, kitűnő történészi érzékkel tájékozódott a V. L.-ban, s az akkor rendelkezésre álló anyagból mesteri élelmességgel kiemelte a legértékesebb forráscsoportokat, sőt részben az egyes okmányokat is. A 11 kötetből négy az ő tollát dicséri. Ezenkívül óriási, főként vatikáni anyag alapján írta meg a kir. kegyúri jog történetét (2 k.) s hazánk és a Szentszék egyházi és politikai összeköttetéseinek három igen tartalmas kötetét. S oroszlánrésze van a veszprémi püspökség római oklevéltára létrejöttében. (4 k.) A sokoldalú és gyors munkának persze némi hátrányai is jelentkeznek műveiben. Munkatársainak pedig egymástól különböző tehetsége, tájékozottsága, pontossága visszatükröződik a Monumenta Vaticana egyes kötetein. A századfordulón túl ellanyhult az ütem, akadozóan, tervszerűtlenül folyt a munka, és csak kevés egyéni teljesítmény eredményes. A két világháború közt a vatikáni anyag ismertetésében, közzétételében pedig néhány magánkiadáson kívül csupán az Akadémia és a Levéltári Közlemények működött közre szerényebb mértékben. A római Magyar Akadémia ösztöndíjas történészei — csekély kivétellel — nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Igaz, a szakszerű tervezés és irányítás teljesen hiányzott. A V. L. első magyar ismertetése is Fraknói érdeme. (Összeköttetések I. k. 341—356. Bp. 1901.) Ugyané tárgyról nyelvünkön mindmáig a legkimerítőbb művet Hodinka Antal alkotta meg. Munkája igen részletes, a magyar vonatkozások aprólékos megadására törekszik, és gazdag irodalmat idéz. Az újabb levéltári rendezések, gyarapodások miatt feldolgozása természetesen sok helyütt meghaladott, közlési módja itt-ott pongyola, de még mindig nagy tanulsággal forgatható. (A római levéltárak ismertetése. In: Bossányi Árpád, Regesta supplicationum I. k. 7—165, Bp. 1916; és II. k. 7-—148, Bp. 1918.) A V. L. mintaszerűen rövid, tartalmas, első tájékozódásra ma is a legjobb szakszerű ismertetését Pásztor Lajosnak köszönhetjük. Fink alapvető monográfiája nyomán készült. önálló értéke a magyar kutatómunka és feladatok részletes taglalása. (A. V. L. Kny. a Lev. Közi, 1942—45. évf.-ból, 32 1.) Fraknói már századunk elején felvetette a szentszéki kongregációk levéltári anyaga átvizsgálásának szükségességét, de ez csak később vált lehetségessé, bizonyos kivételekkel. (Congr. S. Officii, t