Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Vajay Szabolcs: Városi címerek korszerű megújítása / 97–111. o.

Városi címerek korszerű megújítása 109 városában gyártott „Volga" autókat díszítő szarvas is az egykori Nizsnij Novgorod

50 1781-ben nyert címerállata (19 és 20. ábra). Bizonysága ez annak, hogy a városi öntudat és ennek címer formájában való kifejezése és alkalmazása között nincsen égtáj szerinti lényeges különbség. Éspedig azért nem, mert a címerigény és a címerviselés mint egyfajta közösségi specifikum kifejezése társadalmi igényként lép fel, mely éppen ezért védve kell, hogy legyen a mindenáron való újítgatás szeszélyeitől: minden egyes városi címerben meg kell maradniuk, érvényesülniük kell az egészséges, tág értelemben vett haladó tradícióknak. Aki tehát még újjáalakításuk esetén is helyes megszerkesztésük elemi szabályai ellen vét, a közösségi tradíció adta társadalmi kohézión üt akaratlanul is csorbát. 19. ábra. Nizsjnij Novgorod — Gorkij város 20. ábra. Volga gyártmány A címerszerkesztés szellemi mechanizmusának támpontjai századok óta változatlanok: a címerkép ma is ugyanazt a közvetlen apercepciót igyekszik a társadalommá szervezkedő egyénből kiváltani, mint egykor. Azonos jellegű magatartásbeli hatást pedig csak azonos jellegű fiziológiai és lélektani eszközökkel lehet elérni. Ebben az állandó viszonyban rejlik a heraldikai ábrázolás jelentősége, a helyi specifikum hagyományos elemeinek megőrzésében és alakításában. A heraldika bármit kifejezhet, ha eszmei és grafikai programját ízléssel, az állandóság igényével és „heraldikai szellemben" ábrázolják. Az atomszimbólum, a légcsavar és a martinász-kemence békésen megfér a páncélos vitéz és a kardforgató oroszlán mellett, — ha szükséges. A liliomos királyi diadém és a megerősített városok fal-koronája nem ellenlábasa, hanem csak előfutára a gyárkémény-koronának. A tradicionális és aktuális elemek ízléses elegyítése a városlakók összességének igényéhez szól: az egyikét ezért, a másikét meg azért elégíti ki, városára emlékeztetően. A bármily sziporkázó rajzkészséggel megszerkesztett, de várostörténetileg talajtalan, „teljesen új" címer a fenti kritériumok egyikére sincsen figyelemmel, a jóízlésű heraldikus szakmai szempontjaira pedig a legkevésbé. Nemzetközi síkon pedig csak az erőltetettségnek kijáró lekicsinylést válthatja ki, akár a tradicionális, akár a haladó heraldika híveinek táborából. Mindent összevetve, szükséges tehát egy közös fórum, ahol heraldikus és művész, városatya és levéltáros, pszichológus és grafikus, ki-ki saját szakismeretének javát adván, juttathatja együttes kifejezésre egy város egyedi, őt minden mástól meg30 Louda i. m., 142—143, JV° 99.