Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Vajay Szabolcs: Városi címerek korszerű megújítása / 97–111. o.

Városi címerek korszerű megújítása 99 gyökeret, avagy egyenesen antiheraldikus.

9 Ilyenkor minden különösebb habozás nélkül mellőzhető, éppen mint ami elvétette célját. Ez esetben a városnak valóban „új" szimbólumra lesz szüksége. Ez az „új" kétféleképpen állhat elő. Kiemelhető például a régi címerkép egy megfelelő eleme, a sallangok és cikornyák mellőzésével: a városi védszent ábrázolása helyett pl. csak annak közismert attribútuma. így helyettesíti be már évszázadok óta szent Pétert két kulcs, vagy — mint Velencénél látjuk —-szent Márkot a szárnyas oroszlán. Hajdani magyar példa erre Körmöczbánya, amelynek eredetileg szent Katalint ábrázoló pecsétjén utóbb csak a vértanú szűz hagiográfiai kelléke, az arany félkerék jelenik meg, a klasszikus heraldika megfogalmazásában.

10 Másik megoldás az „emlékeztető", vagy „beszélő" címerek alkalmazása, amelynek mnemotechnikai ösztökélése éppen a gyors közismertté válás lélektani eszköze.

11 Említsük példaképp az 1969-ben Csehszlovákiában városi rangra emelt Dunaszerda1. ábra. Dunaszerdahely (Dunajsky Streda) — 1969. Csehszlovákia. Tervezte: Püspöki Nagy Péter. Vö. 13. sz. jegyzet. hely új címerét: osztott pajzs bal oldalán (azaz heraldikailag „jobb" mezejében)

12 arany-kék sávozat, — amely az arany búzatáblák között folyó kék Dunát idézi —; jobb oldalán (azaz a heraldikai „bal" mezőben) pedig a „szerda" nap csillagászati szimbóluma (1. ábrd).

lz E címer gyors közismertté válása tervezőjének, Püspöki Nagy Péternek, nemcsak heraldikai ízlését, de helyes társadalom-pszichológiai érzékét is dicséri.

14 9 Ide számíthatjuk kevés kivétellel a magyar városoknak a XVII. és XVIII. század során a Habsburg uralkodók által megújított címereit. 10 Michal Maíunák: Z dejín slobodného a hlavného banského mesta Kremnice. Kremnica, 1928: Najstarsie cimere mesta Kremnice póznámé so starych mestskych pecati. 185—194; és Jozef Nóvák—Ján Svec: Erby nasich miest. Bratislava, 1970, [74—75]. 11 A „beszélő" címer a város (vagy család) nevére, kép- vagy szójáték formájában utaló heraldikai ábrázolás; az „emlékeztető" címer közvetett intellektuális áttételt szükségei az utolsó képről a megjelenítendő fogalomra. Vö. Sándor Imre: Beszélő czímerek. Genealógiai Füzetek VIII, Kolozsvár, 1910, 97—102. 12 Á címerleírás mindmáig a „heroldok módján" történik: mintha a heraldikailag magyarázott pajzsot leírója a mellén viselné. Ily módon a „jobb" és „bal" heraldikai fogalma a szemtőlszemben látotthoz képest felcserélődik. 13 Az új címer heraldikai szakleírása: hasított pajzs elülső mezeje kékkel és arannyal ötször vágott, hátulsó veres mezejében pedig a Merkur (=szerda) arany jegye lebeg. — Elfogadta a dunaszerdahelyi Városi Nemzeti Bizottság plenáris ülése, a szakmai és művészeti bizottság 1969. szeptember 16-án kelt előzetes határozata alapján, 1969. december. 19-én. Ugyanaznap a 36/1969. számú városi határozattal Dunaszerdahely hivatalos címerévé nyilvánították. 14 Püspöki Nagy Péter: Dunaszerdahely város címere. Heraldikai és történelmi tanulmány. Városi Nemzeti Bizottság, Dunaszerdahely, 1970. 7

*