Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Komjáthy Miklós: A veszprémvölgyi alapítólevél kibocsátójáról / 33–49. o.

44 Komjáthy Miklós lázadás aligha Péter személye ellen irányult.

41 Rövid s nem is éppen szerencsés uralma csupán alkalmul szolgálhatott a Szent István ellen forró, maradi, pogány erők gyűlöletének kirobbanására. A történelem számtalan példája bizonyítja, hogy korszakformáló, hatalmas egyéniségek halálával a gyökeres változások végrehajtásához és biztosításához szükséges erőszakszervezet fellazul s az addig felszín alá szorított, reakciós erők robbanásszerűen törnek elő. Ez történt nálunk is a XI. század közepén és hosszú évtizedekbe telt, míg az I. András által megindított restaurálása a Szent István-i állapotoknak, eredményre vezetett. A XI. század végére valósággá és végérvényessé vált Géza és István nagy, politikai koncepciója. A nyugati típusú, keresztény királyság megerősödött, s mint más esetben is, ahogy ugyancsak történeti példák sora bizonyítja, megindult a megszilárdult politikai irányzat ideológiai indoklása, alábetonozása. E célt szolgálta, vagy legalábbis ennek az ideológiai munkának volt része Hartvik legendája. Alig lehet vitás, hogy, ha nem szólnak is erről forrásaink, a pogány reakció forrongó évtizedeiben nemcsak elhomályosult Szent István alakja, hanem be is mocskolodott népe emlékezetében. Szent István-hagyományunk, mint e korai századok majd minden, hasonló hagyománya, jellegzetesen könyvhagyomány. Ami népi, az későbbi keletű s minden eleme a könyvhagyományból származik. Alakját, szerepét tündöklőre fényesíteni, megszilárdult műve kézzel fogható eszményképévé finomítani, ez volt a századvég legendaíróinak, elsősorban is Hartvik püspöknek célkitűzése. E cél érdekében kellett háttérbe szorulnia a merész újító, Géza alakjának. Hiába tartották kortársai „rex"-nek, a pogány lázadások rémületéből nem is oly túlrégen felocsúdott, keresztény világ a félig még pogány Gézában nem láthatott királyt. Hartvik püspök nemcsak maradéktalanul „dux"-ra igazította Gézának forrásaiban olvasható „rex" címét, hanem a korábbi legendák látomás-történeteihez költött még egyet. E szerint, István első vértanú megjelent Géza feleségének, Saroltnak s megjósolta fia születését, „cui primo in hac gente corona debetur et regnum".

i2 A magyar királyság, ill. a királyi korona s a Szentszék kapcsolatának, a magyar király apostoli küldetésének gregoriánus megfogalmazása volt az az egyházpolitikai aktualitás, amellyel Hartvik átszínezte legendaírói elődjeinek Szent István-arcképét. A veszprémvölgyi alapítólevél átírására ebben a sajátos világpolitikai, ill. egyházpolitikai légkörben került sor. Ily, kizárólagosságra törekvő, mindent átformáló, politikai szemlélet atmoszférájában még csak jóhiszemű tévedésnek, vagy puszta feledékenységnek sem kell tartanunk az átíróoklevél koncipiálójának azt a megállapítását, hogy a veszprémvölgyi apácák perében 1109-ben felnyitott, keltezetlen, görög nyelvű oklevél kibocsátója Szent István volt. A XI. századvégi Magyarország államférfia, vagy akár csak egyszerű, udvari alkalmazottja, mint az oklevél megfogalmazója és írója, ha István királyról olvasott, akkor csak a nemrég szentté avatott I. Istvánt érthette rajta. Tudott-e Hartvik püspök a veszprémvölgyi apácák peréről, ősi adománylevelük felnyitásáról, vagy esetleg volt is valami szerepe ügyük eldöntésében, az új oklevél kiállításában?

43 — kérdések, amelyekre a kor töredékes forrásaitól választ hiába vá41 Szent István legrégibb életirata nyomán. Századok. 1947. (LXXXI. évf.) 47.1. 42 Scriptores Rerum Hungaricarum. Budapest, 1938. II. köt. 406.1. 43 Deér József nem hiszi (Der Anspruch der Herrscher... 163.1.), hogy a mi Hartvikunk azonos lett volna a hersfeldi apáttal, aki, szerinte, 1090 táján már meghalt. Csóka pedig nem tartja lehetetlennek, hogy, bár az 1105 után kelt zárai és az 1111. évi zobori oklevélben már nem ő, hanem György a győri püspök, Hartvik csak megvált hivatalától, de még életben volt. (i. m. 155. és 163—164. l.>