Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - KRÓNIKA - Balázs Péter: Az általános levéltárak 1970-ben / 367–393. o.

382 Krónika hatjuk el azokat a problémákat sem, amelyek csak a Levéltári Igazgatóság és a levéltárak együttes erőfeszítésével oldhatók meg. A tanácsi levéltárak többségénél — a kiadott Irányelvek intencióival ellentétben — a rendezési munka évről évre annyira szétaprózódik, hogy alig találhatók fondcsoportok, amelyeknek anyagát legalább középszinten rendezettnek lehetne tekinteni, sőt nemegyszer maguk az igazgatók is elvesztik áttekintésüket egész anyaguk rendezettsége felett. Több levéltárban szem elől tévesztik, hogy a fő célkitűzés a középszintű rendezettség elérése, s jóllehet e téren még sok tennivalójuk lenne, munkaidejük jelentős részében a már középszinten rendezett iratok darabszintű vagy ellenőrző rendezésével foglalatoskodnak. Az Országos Levéltár II. osztálya évek óta foglalkozik iratainak tárgyi át- vagy továbbrendezésével. Nyilvánvalóan az egész levéltári terület érdekeit szolgálná, ha e rendező munka eredményeinek kiértékelésére a közeljövőben sor kerülne, s az osztály a további, más levéltárak pedig indokolt esetekben tervükbe iktatott tárgyi rendezéseknél e kiértékelés megállapításait figyelembe vehetnék. A tanácsi levéltárakban a rendezések színvonala nem minden esetben kifogástalan. Különösen vonatkozik ez a nem közigazgatási provenienciájú iratok feldolgozására. Ezért fokozottan szükség van további rendezési utasítások és sémák összeállítására és megvitatására (mint ahogyan az év folyamán a gazdasági szervek iratainak feldolgozására útmutató-tervezet készült). De a fentebbi probléma a tudományos dolgozóknak a rendezési munkákba való fokozottabb bekapcsolódását is igényli. Az anyagtól való elszakadás folyamatának gátat kell vetni, különben a színvonal további süllyedésével számolhatunk. " Selejtezés Az év folyamán a tanácsi levéltárak többségében jelentős selejtezési munkákat is végeztek, s a selejtezés útján elért terjedelemcsökkenés meghaladta a félezer folyómétert. Mint a jelentésekből kivehető, általánosságban az árvaszéki és a gazdasági jellegű fondok selejtezése bizonyult elsősorban térnyerőnek. A Fővárosi Levéltár a középszintű rendezéssel párhuzamosan a büntetőtörvényszék 1935—36. évi és a főügyészség 1941—43. évi irataiban végzett selejtezést. A Baranya megyei Levéltár termelőszövetkezeti iratokban selejtezett. A Bács-Kiskun megyei Levéltár Baja város iratanyagában és Kiskunfélegyháza város 1941—44. évi polgármesteri irataiban végzett erősen térnyerő selejtezést. (Az előbbi anyagból 80%-ot, az utóbbiból 50%-ot selejteztek ki.) Gyulán Tótkomlós nagyközség és a megyei tanács V. B. kereskedelmi osztálya iratainak selejtezése több mint 50%-os, a Beruházási Bank megyei fiókja anyagának selejtezése mintegy 75%-os helynyeréssel járt. A Csongrád megyei 1. sz. Levéltárban a középszintű rendezéssel párhuzamosan az iratok egyötödét lehet kiselejtezni. A 2. sz. Levéltár alispáni, főszolgabírói, polgármesteri, rendőrkapitányi, községi és házipénztári iratokban végzett selejtezést. Székesfehérvárott járási főjegyzői iratok selejtezésére került sor. Sopronban vállalati (vasárugyár, petőházi cukorgyár) iratokat selejteztek, s az iratoknak csak 1/5-e maradt vissza. Debrecenben a levéltár a rendezéssel párhuzamosan végzett selejtezést. Különösen helynyerő volt a megyei tanács V. B. osztályai (75 %-os selejtarány) és Debrecen város III. ker. tanácsa (50%-os selejtarány) iratainak selejtezése. Egerben a pénzügyigazgatóság, a gazdasági felügyelőség, a közellátási felügyelőség, a mezőgazdasági szövetkezeti központ és az O. Sz. H. megyei kirendeltségének irataiban végeztek eredményes (olykor 70—90%-os) selejtezést. A Nógrád megyei Levéltár alispáni (1946—47), polgármesteri (Salgótarján 1942—49), megyei árvaszéki (1937—38) és községi körjegyzőségi (AlSópetény 1888—1949) iratokat selejtezett át. Globálisan az anyag fele került selejtbe. A selejtezést tematikai mutatócédulák készítésével és a személyi és jogbiztosító iratok különválasztásával kötötték össze. A Somogy megyei Levéltár a szigetvári járási főszolgabírói iratokban (1879—1902 és 1939—41) végzett középszintű selejtezést, melynek keretében az iratok közel 3/4 részét lehetett kiselejtezni. Nyíregyházán selejtezés révén a begyűjtési hivatal 1951—56. évi iratainak terjedelme a 82 folyóméterről 42 folyóméterre, az O. Sz. H. iratoké 54 folyóméterről 4,6 folyóméterre, a választási iratoké 9 folyóméterről 3 folyóméterre csökkent. Szekszárdon a megyei árvaszék 1928—1930. évi 8 folyóméter anyagából a selejtezés után 0,5 folyóméter maradt vissza. Zalaegerszegen a keszthelyi járásbíróság telekkönyvi hivatalának iratanyaga selejtezés folytán 56-ról 30 folyóméterre csökkent. A Csongrád megyei 2. sz. Levéltár igazgatója az árvaszéki iratok selejtezéséhez — sokéves selejtezési gyakorlat alapján — az eddiginél áttekinthetőbb útmutatót állított össze (a megtartandó iratok jegyzékét adja). Ezen útmutató alapján 1971-ben Győrött és Kaposváron fognak kísérletképpen árvaszéki selejtezést végezni.