Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - KRÓNIKA - Balázs Péter: Az általános levéltárak 1970-ben / 367–393. o.

374 Krónika kezelése — bár a megyében ezek is áttértek irataik tanácsi rendszerű nyilvántartására — még az ügyviteli követelményeknek sem felel meg, aminek gyökere részben abban keresendő, hogy az iratkezelési és irattározási munkát itt sem becsülik kellőképpen. A helyzet javítására foganatosított több jelentős kezdeményezés is említést érdemel. Békésben az év folyamán — a levéltár megkeresésére — a megyében működő két termelőszövetkezeti területi szövetség (Békéscsabán és Orosházán) körlevélben hívta fel a termelőszövetkezeteket irataik megőrzésének fontosságára, minek folyamán több mezőgazdasági üzem fordult a levéltárhoz útmutatásért, hogy anyagát szakszerűen felmérhesse és rendezhesse. Több levéltár (Miskolc, Sopron, Szeged, Szekszárd) jelentése a termelőszövetkezeti főkönyvelők, adminisztrátorok, illetve iratkezelők előtt tartott továbbképző előadásról is beszámol. Az iratkezelési-irattári fegyelem terén egyéb — elsősorban gazdasági jellegű — szerveknél is akadnak még bőven problémák. Hajdú megyében az ellenőrzött selejtezések 50%-át a levéltár nem hagyhatta jóvá, s e levéltáron kívül a Veszprém megyei is észrevételezte, hogy a selejtezési jegyzőkönyv tételeit az ügykörjegyzékekből mechanikusan másolták ki, s azok egyáltalán nem használhatók fel a kiselejtezett iratok azonosítására. Sajnos, vidéken még ritka, mint a fehér holló az olyan jelenség, amelyről a Hajdú-Bihar megyei Levéltár jelentése tesz említést: a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat (Hajdúszoboszló) irattárosi státust létesített, s az egyetemet végzett (!) jelöltet szakmai gyakorlatra a levéltárba küldte. Megérdemli a figyelmet a Fővárosi Levéltár azon eljárása, hogy a kerületi-tanácsi iratok begyűjtésének sorrendjét kezdeményezőén megtárgyalta az irattárak vezetőivel, továbbá, hogy a kerületi tervtárak rendezésére tervezetet dolgozott ki (ez utóbbi munkát építészmérnök-hallgatók fogják elvégezni). A Nógrád megyei Levéltár az értékhatár fölé eső szervek jegyzékének összeállításához — pl. a kisipari termelő szövetkezetek iratainak értékeléséhez — több esetben kikérte az érdekelt felügyeleti szervek véleményét is. A levéltár ellenőrző munkájával szemben még itt-ott jelentkező bizalmatlanság leküzdésére a Baranya megyei Levéltár dolgozóit olyan igazolvánnyal látta el, amely feltünteti, hogy a gyűjtőterületen milyen jogszabály és megbízatás alapján járnak el. Anyaggyarapítás. Anyagvédelem A levéltárak által begyűjtött iratok mennyisége évek óta csökkenő tendenciát mutat: 1967-ben 4092 folyómétert, 1968-ban 2960 folyómétert, 1969-ben 2660 folyómétert, ' 1970-ben 1706 folyómétert tudtak átvenni. (IV. tábla.) A helyhiány miatt át nem vehető iratok mennyisége ma már 34 210 folyóméter, azaz több,, mint az Országos Levéltár iratanyaga. (Ebből csaknem 30%, azaz 10 160 folyóméter egyenesen veszélyeztetettnek tekinthető.) A rossz tárolás miatti veszélyeztetettség mellett a kint levő iratok jelentős része a szervek nemtörődömsége miatt sincs biztonságban; e nemtörődömség például Veszprém megyében jelentős erdészeti szakhivatali iratok pusztulásához vezetett (a 2. sz. Erdőrendezőség pinceraktárában). A begyűjtési munka üteme és a begyűjtött anyag mennyisége tehát egyáltalán nem áll arányban a törvény által előírt feladatokkal. Az Országos Levéltár I. osztálya a Külügyminisztériumtól átvette F. Gyurikovics György, Pozsony város volt országgyűlési képviselőjének a Római Magyar Akadémia archívumában talált iratait. A II. osztály anyaga a párizsi és Vichyi kereskedelmi kirendeltség (1933—44), a párizsi magyar intézet (1927—1944) irataival, valamint a VKM 1938—1947. évi körrendelet-gyűjteményével, a III. osztályé többek között a Mezőgazdasági Kísérletügyi Központ, a Magyar Mérnök és Építész Egylet, a La Fontaine Irodalmi Társaság irataival gyarapodott, s több családi levéltár anyaga (Andrássy, Veress, Méhely stb.) vásárlás útján egészült ki értékes iratokkal. A IV. osztály jelentős bányászati,, üzemi és pénzintézeti anyag átvételéről gondoskodott. Az Űj Magyar Központi Levéltár — jóllehet 5 ezer folyóméternyi (ebből 2 ezer folyóméter veszélyeztetett) anyag átvételéről kellene gondoskodnia — helyhiány miatt csak 30 folyóméter irat begyűjtését tudta biztosítani. Ebből Ortutay Gyula 10 folyóméternyi iratanyagának átvétele emelhető ki: ez az első jelentős felszabadulás utáni személyi fond, amely levéltári őrizetbe került, ugyanakkor a fondképző jelentős közéleti tevékenysége folytán kiemelkedő értékű forrásanyagnak tekinthető. A Fővárosi Levéltár többek között átvette a Budapesti Népügyészség 1945—49. évi iratait, a Fővárosi Tanács V.B. 1957—67. évi ülésjegyzőkönyveit, a BUVÁTI 1949—54. évi tervrajzait és a pesti volt szervita rendház levéltárának néhány — bontás során előkerült — kötetét. Vásárlás útján jutott hozzá a levéltár Harrer Ferenc volt főpolgármester és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tagjának 1880—1969. évekre terjedő, valamint Gárdonyi Albert egykori fővárosi levéltárosnak 1874— 1946. évi irathagyatékához. A Bács-Kiskun megyei Levéltár beszállította azokat a Petőfi családra