Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: The American Archivist, Vol. 32. (1969) / 363–365. o.

Folyóiratszemle 365 teljes munkaidőben dolgozott, 13 másiknak is volt meghatározott iratkezelési rendszere, 10-nek nem volt. Az arány nem nagyon rossz a szerző szerint. — JAMES M. MERRILL a hajózás történetének forrásaival foglalkozik. Á hajózás történetének kutatása az Egyesült Államokban a múlt században James Fenimore Cooper munkásságával kezdődik, a századfordulón lendül fel, és különösen a II. világháború óta erősen elterjed. Felsorolja azokat a levéltárakat és könyvtárakat, ahol az amerikai hajózásra vonatkozó iratok találhatók. A haditengerészet történeti osztálya pl. 3,5 millió iratot őriz,. melyek a II. világháború és a koreai háború tengeri hadműveleteivel foglalkoznak. — No. 4.: AMELIA R. FRY és WILLA BAUM cikke az „oral history", az élőbeszéd mint történelmi forrás kérdésével foglalkozik. Az „oral history" 1948-ban „indult", mikor a Columbia egyetemen működő A. Nevins elkezdett hangfelvételt készíteni az amerikai közélet vezető személyeinek emlékezéseiből. 1967-ben már közel száz helyen folyt ilyen természetű munka. Nagy lehetőségeket nyújtott a hadügyminisztérium, mivel igen nagy a költségvetése. 1967-ben már 1792 hangfelvétele volt az Egyesült Államokban és 1258 a Csendes-óceán térségében állomásozó csapatok különböző rangú katonáiról. Igen sok az orvosi természetű hangfelvétel. A „élőbeszéd történészei" 1966-ban tartották első konferenciájukat, s váltak elismert tudományággá. •— A konferencián kitűnt, hogy érdeklődésük igen sokfelé ágazik, s igen nehéz közös nevezőre jutniuk. Végül 1968 novemberében sikerült közös alapelvekben megállapodniuk. A „tudományág" kikristályosodásának ez még csak a kezdete. — D. THEODORE MCALLISTER az amerikai haditengerészet által alapított kaliforniai Michelson Múzeum tudománytörténeti gyűjteményéről ír. — PAUL MCCARTHY cikkében egy új iratvédelmi eljárásról ír, melynek lényege az iratok savtalanítása. Részletesen ismerteti az eljárást, mely szerinte hatékony, bár azt sem hallgatja el, hogy nem biztos, hogy hatása hosszú ideig tart. — F. W. BURCH Minnesota állam irattári tervét ismerteti. Itt 1947 óta az állami levéltárat, az állami központi irattárat és a központi szervek iratkezelését az állam levéltári bizottsága ellenőrzi. Minta-leltárat is adott ki az irattermelő szervek irányítása céljából. — FRANCIS J. WEBER cikke az amerikai katolikus egyházi levéltárak nyomtatott segédleteiről szól. 162 levéltárról van szó. Legfontosabb közülük a baltimore-i érsekség levéltára. A cikk felsorolja a fontosabb amerikai egyházi gyűjteményeket. -— VERNON B. SANTEN a pénzügyi iratok selejtezéséről ír. Ezek kiselejtezése okozza a legtöbb nehézséget, mert a selejtezőnek tisztában kell lennie az iratok funkciójával, ehhez pedig ismernie kell a pénzügyi műveleteket is, melyek során az iratok megszülettek. A továbbiakban Összefoglalja a pénzügyi iratok megőrzésének és kiselejtezésének főbb szempontjait. — FRED SHELLEY a dokumentumközlés formáiról és módszereiről ír. A nyomtatott iratpublikáció a legtökéletesebb, de vannak fondok, ahol ez annak nagy terjedelme miatt nem valósítható meg. Washington iratait ki lehetett adni, de pl. W. H. Taft iratai többszáz kötetre rúgnak. Ezért is jó a mikrofilm. A Nemzeti Levéltár már kb. 100 000 tekercsnyi mikrofilmet tárol. Jelentős a mikrofilmező munka a kanadai levéltárakban is. — ALFRÉD B. ROLLINS a kutató és a levéltári technika viszonyát vizsgálja. A régi jegyzetelő módszerrel történő kutatás nagyon sok időt rabolt el. Hála a fejlettebb technikai módszereknek, 1968-ban 2 hét alatt tudott befejezni egy olyan munkát, melyhez 1948—1950-ben egy év kellett volna. Ez a fejlődés a levéltárosok önzetlen munkájának köszönhető. Javaslatokat tesz a levéltári technika további fejlesztésére. Az egyre növekvő, már-már alig áttekinthető iratanyagban a történésznek még nagyobb szüksége van a levéltáros segítségére. — JOHN HOPE FRANKLIN, a chicagói egyetem tanára arról ír, hogyan vitte el 8 hallgatóját az észak-karolinai levéltárba kéthetes kutatásra. Az egyetem vállalta azoknak a kiváló hallgatóknak a költségeit, akiknek nem volt elég pénzük a kirándulás költségeinek fedezésére. Végül heten utaztak Észak-Karolinába, és a levéltárban végzett kutatások során jobb történészekké váltak, mint amilyenek voltak. — Az egyes számokat társulati hírek, könyvismertetések és a külföldi levéltári folyóiratok szemléje egészítik ki. Borosy András