Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Slovenska Archivistica, R. IV. (1969) / 358–359. o.

358 Folyóiratszemle ügyét. — ÓDON DE SAINT BLANQUAT francia nyelvű qkkében a francia levéltárak tudományos kiadói munkásságáról ír. — FRANCESCA MORANDINI a firenzei tapasztalatok alapján beszámol a víz által károsított levéltári anyag restaurálásáról, érintve cikkében a nagy nemzetközi összefogást, amelyben a Magyar Országos Levéltár illetékes szakértője is részt vett. — No. 3.: GIORGIO COSTAMAGNA 1600 körül keletkezett genovai források alapján paleográfiai problémákat elemez. — CARLO BERTELLI cikke nem szoros értelemben vett levéltári témával foglalkozik: az olaszországi műkincsekről készült fényképek, illetve az e fényképek összességét magába foglaló nemzeti „fototéka" problémáiról ír. — PIETRO BURGARELLA a szicíliai levéltárakkal foglalkozik. Nemcsak az állami levéltárak feladatait, nehézségeit, perspektíváit elemzi a szerző, hanem az egyházi és községi levéltárakat is, továbbá az Olaszországban mind mennyiségre, mind értékre nézve igen jelentős magánlevéltárak (pl. ún. kegyes alapítványok, konfraternitások) levéltárainak problémáit is bevonja vizsgálódása körébe. — MIRIA FORCIERI egy Iiguriai város: Sarzana levéltárát ismerteti a francia uralom (1797—1799) idején készült leltár alapján. — GABRIELLA AIRALDI a genovai San Lorenzo székesegyházi levéltár középkori pecsétéit mutatja be. — Mint láthatjuk, a folyóirat profilja változatlan: viszonylag most is nagy számmal fordulnak elő a közölt cikkek közt kifejezett történeti monografikus feldolgozások, amelyeknek annyi közük van a levéltárakhoz, hogy íróik levéltári anyag alapján készítették el azokat. A történeti monografikus cikkek témaválasztására az jellemző, hogy többségükben feudális kori problémákkal foglalkoznak, kevés az 1800-nál későbbi, és szinte egyáltalán nincs 20. századi témájú. A nem történeti monografikus jellegű cikkek közt főleg levéltárismertetések látnak napvilágot (nemegyszer levéltári segédletet, leltárat publikálnak a folyóirat hasábjain). Viszonylag kevés a kifejezetten arcrSvisztikai témájú cikk. Ezek is csaknem kizárólag a levéltári technika (restaurálás, konzerválás, mikrofilmezés) körébe tartoznak. —''Nagyon gazdag a recenziós anyag. Kevés olyan külföldi levéltári folyóiratra utalhatnók, amely ilyen nagy figyelmet szentel a külföldi levéltári irodalomnak. Bélay Vilmos SLOVENSKA ARCHIVISTICA. Vydáva Slovenska archivna správa v Bratislave. R. IV. (1969) C. 1.: ST. RUDOHRADSKY és ELO RÁKOS A szlovák nemzeti .szervek 1948—1960-ban c. cikke kiemeli, hogy e szerveket — az előző periódustól eltérően — minden fokon ismételt átszervezések érték. Persze bizonyos közös vonásaik megmaradtak, elsősorban a szervezetben: a cikk részletesen ismerteti ezt a hazai közigazgatási változások kutatása számára is tanulságos és értékes analógiákat kínáló folyamatot. — KAREL REBRO a Summa Legum Raimundi c. középkori jogi kézikönyvet ismerteti: E példányt már a múlt században említette Krones, de csak most került elő ismét, a bras-, sói evangélikus egyházközség levéltárából. Egy mikrofilm másolata a Szlovák Központi Levéltárban is megtalálható. Szerző részletes leírást ad a kéziratról. A nagyszombati példány azt bizonyítja, hogy a felső-magyarországi városokban is használták a joggyakorlatban. Valószínű, hogy olasz és nem közép-európai eredetű, s még a 14. században került a szlovák (magyar) és lengyel városokba. —JÚLIUS SOPKO a pozsonyi székeskáptalani könyvtár egy 1425-bŐl származó összeírását ismerteti. Először Ipolyi Arnold adta ki 1856-ban, de kiadása pontatlan. A leltár már 1425-ben elkészült, mikor huszita betöréstől tartottak; majd kiegészítették és csak 1428-ban adták át a városnak. Két részre oszlik: a könyvek és az egyéb ingóságok leltárára. A könyvleltár liturgiái, illetve teológiaiaszketikus művek szerint tagolódik. A gyűjteménynek, mely a viszonyokhoz képest átlagos értékűnek mondható, legrégibb része valószínűleg 1271-ben veszett el, mikor Ottokár cseh király betört Pozsonyba. A múlt század második felében Knauz Nándor még 18 kódexről tudott, ebből ma 11-et ismerünk. Ezek közül 3 a pozsonyi városi levéltárba került, a többi 8 a káptalani könyvtárban maradt. — JURIJ ZUDEL, RUDOLF KRAJCOVIC és STEFAN RUDOHRADSKY cikke egy, az 1704-es nagyszombati ütközetről szóló szl ovák dalt ismertet. Szerzőjét, keletkezési helyét nem i smerj ük. A dalban közölt személyi és helyi adatok megfelelnek a történelmi tényeknek. A szerző nyugati szlovák dialektust használó, művelt szlovák ember volt, valószínűleg a nagyszombati kultúrcentrumhoz tartozott, magyar hazafi és Rákóczi nyílt vagy titkos híve: műve értékes forrás a szlovák nép akkori álláspontjáról. — STEFAN KAZIMIR Nagyszombat 16. és 17. századi számadáskönyveiről ír, ennek kapcsán elsősorban a könyvelési módszerek átalakulásáról e korszakban. Hangsúlyozza, hogy a számadáskönyv nemcsak a gazdaságtörténet fontos forrása, hanem a politikai, katonai, kulturális, társadalmi, és adminisztratív eseményekről is tájékoztat. — C. 2,: VLADIMÍR VOLDÁN tanulmánya a nemesi családi levéltárakkal foglalkozik. Ezekben sok olyan anyag is található, mely a központi és helyi közigazgatás történetére vonatkozik. Cseh- és Morvaországban a nemesi családi levéltárak anyaga két részre oszlik: az egyik a feudális korszakból származik, mikor a nemesi előjogokat és vagyonjogot támogató iratok fontossága nagy volt;a másik a kapitalistából, amikor ezek már kevésbé voltak fontosak. 1945 és 1948 közt sok nemesi családi levéltár került a cseh- és morvaországi állami levéltárakba — nagyrészt hiányosan rendezett vagy rendezetlen állapotban. Rendezésük során ha volt