Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - IRODALOM - Bogdán István: Régi magyarországi nyomtatványok 1473–1600. Borsa Gedeon, Hervay Ferenc, Holl Béla, Käfer István és Kelecsényi Ákos munkája. Budapest, 1971. / 351–353. o.

352 Irodalom 5. A variánsok: egyazon kiadásból származó, de részben változtatott szedésű nyomtatvány adatait közli. , 6. Szövegkiadások: egy-egy nyomtatványról 1800 után készült hasonmás, szövegkiadás, fordítás felsorolása ez. 7. A kutatási eredmények: itt a szerzőt érintő problémák, a mű eredeti szövegére, tartalmára vonatkozó ismeretek, a nyomtatás körülményeire vonatkozó megállapítások s a művet tárgyaló legfontosabb irodalom szerepelnek. 8. Kapcsolódó tételek: más kiadásra, bővítésre, kötésre, fordításra, vitairatok előzményére, válaszára, sorozattagra vonatkozó utalások ezek. 9. Példánykimutatás: lelőhelyenként sorolva, teljességre törekedve közli a jelenleg meglevő példányszámot, sőt a budapesti gyűjteményekben levő reprodukciós másolatokat, valamint az egykori, ma már csak az irodalomból ismert példányokat is. Ezeknek az elveknek következetes alkalmazására a kötet szinte mindegyik tételét példának idézhetnők: egyetlen, de annál jellemzőbb példaként legyen elég a 265. sorszámra, Ilosvai Selymes Péter munkájára hivatkoznunk. Ezen tételekre vonatkozó adatait találja tehát meg az olvasó az adattárban a 65-től a 719-ig terjedő oldalakon 1-től 869 sorszámig sorolt 895 nyomtatványnak. Közvetlen kapcsolódik hozzá a további kiadások — Szabó Károly és utódainak tévesen véleményezett — adatairól készített appendix. Ezt követi a meglevő példányból ismert összes nyomtatvány címlapjáról vagy mintalapjáról készített, kicsinyített hasonmásgyűjtemény: 42 táblán 717 hasonmás. Az adattár anyagában való gyors tájékozódást mutatók segítik. A kötet használójának rendelkezésére áll: 1. nyomdahelymutató, időrendben, térképpel, 2. nyomdamutató (helységről, nyomdászról egyaránt), 3. személynévmutató, 4. helynévmutató, 5. címmutató, 6. incipitmutató, 7. tárgymutató, 8. nyelvi mutató, 9. könyvtárak mutatója — valamennyi betűrendben —, végül a fontosabb bibliográfiák konkordanciája. A kiadvány műfaját tekintve leíró és mechanikusan rendszerező nemzeti bibliográfia. Kérdés lehet: megfelel-e a műfaj követelményeinek? Helyes választ csak akkor kaphatunk, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ilyen kiadvány lényegében dokumentáció. Ennek pedig azonos dokumentációs szintű elégségességre („se többet, se kevesebbet") és az objektivitásra kell törekednie. Ugyanis, ha a dokumentációs követelménytől eltekintünk, felfogás kérdése lesz, hogy ilyen bibliográfia mennyire részletezzen, s a szubjektivitás aztán a teljességet is csapdába csalja. Ezt a buktatót a szerkesztők dicséretesen elkerülték, így a mű a dokumentációs és a műfaji követelményeknek tökéletesen megfelel. Valószínű azonban, mégis lesznek olyanok, akik a közölt adatokat sokallják. A bibliográfia bármely tételéből próbálunk is azonban rövidíteni, meggyőződhetünk, hogy e vélemény nehezen indokolható. Az ellenkező talán inkább, de ez is csak ritka kivételként. így pl., ha arra gondolunk, hogy a kötet a magyar nyomdászat őskorából származó nyomtatványokat ismerteti, mondhatjuk: nyomdatörténeti szempontból hasznos lett volna a nyomtatványt meghatározó — egyúttal a nyomdára és működésére is utaló — olyan technikai adatok közlése is, mint pl. a papír vízjele, a betűtípus, -fokozat, tükörméret, tipográfiai szerkesztés stb. Viszont kétségtelen: a többség véleménye csak az lehet, hogy az elégségesség követelményét a kiadvány teljesen kielégíti. S ez mondható el az ilyen típusú műveknél oly fontos objektivitás és szabványosság követelményeiről is, a legkisebb részletekig lemenőén. Közelebbről, de még mindig a mű egészét bírálva elmondhatjuk, hogy a mű szerkezete követendő példakép lehet. A három főrész — bevezető, adattár, mutatók — szabványszerkezet, de az útmutató (magyaron kívüli) latin és angol nyelvű közlésével, valamint az alkalmazott rövidítési módszerrel a kiadvány nemzetközi használatát is biztosították. Továbbá: az adattár szerkezete horizontálisan és vertikálisan egyaránt logikus rendű, és minden feltétlen szükséges adatkörre kiterjed. Még arra is volt gond — nyomdatechnikai okok miatt érthetően különválasztva —,hogy címlap vagy mintalap-hasonmást közöljenek. Ezt az újdonságot nem lehet eléggé megdicsérni. Az adattárnál alkalmazott időrend pedig a legalkalmasabb csoportosítás kiválasztása volt, hisz az egyéb szempontokat a mutatók sokkal könnyebben és áttekinthetőbben rendszerezik. A mutatók szerkesztésénél is érvényesült a logika és az egyszerűség, és helyes volt a mutatók fajtánként! elválasztása is. Az olvasó könnyen és gyorsan megtalálhatja azt, amit keres, s a szúrópróba tanúsága szerint számhibát nem talál. Ami az egyes nyomtatványok feldolgozását illeti, már a szempontok is bizonyíthatják a mindenre kiterjedő figyelmet és pontosságot, egyúttal a tengernyi munkát is, amit akár csak egy egyszerű hivatkozás is megkívánt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy mindegyik tétel önálló dolgozat — a körülmények miatt azonban egy rezümé terjedelmére tömörítve. Mégis gazdag kivonat ez. A jelzett adatkörök minden jelenleg ismert adatát megtalálhatja az olvasó. Az adatgazdagságot egyébként bizo-