Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - IRODALOM - Dán Róbert: Magyar-zsidó oklevéltár XIII. kötet. Szerkesztette és kiadja: Scheiber Sándor. Budapest, 1970. / 348–349. o.

348 Irodalom MAGYAR-ZSIDÓ OKLEVÉLTAR XIII. kötet. Szerkeszti és kiadja: SCHEIBER SÁNDOR Budapest, 1970. 524 1. 1970-ben ismét új kötettel bővült a magyarországi zsidóság történetének levéltári forrásait feltáró MZSO sorozat. Az 1958-ban újraindult kutatómunka eredményeként már 1958-ban megjelent az V/a jelzést viselő kötet, amelyet azóta rendszeresen követnek az újabb gyűjtemények. E folyóirat hasábjain figyelemmel kísértük az előzményeket (vol. XXXVIII. 1967. 112—113.; vol. XXXIX. 1968. 331—333.; vol. XL. 1969.), és ez alkalommal a sorozat XIII-as számot viselő darabját mutatjuk be. A szerkesztő-kiadó ( Scheiber Sándor folytatva tudománytörténeti vizsgálódásait, előszavát Kohn Sámuel jeles magyar-zsidó történész emlékének szenteli. Kohn két területen végzett alapkutatásokat: 1884-ben jelent meg a magyar zsidóság történetét 1526-ig összefoglaló munkája, majd 1889ben az erdélyi szombatosokról és azok vezéréről, Péchi Simonról írt máig használható monográfiája. (Műveinek bibliográfiáját. 1. MZsSz. XXXVII. 1920. 5—10.) Kohn levelezésének itt közzétett darabjaiból bepillantást nyerhetünk a kiváló történész műhelyébe, nyomon követhetjük kutatásainak irányát, ami nagy segítséget nyújt e területek további vizsgálói számára. A kötet mellékleteként Csillag István „Régi zsidó orvosok és kórházak Magyarországon" című dolgozatát olvashatjuk. A szerző a címben említett témakör teljes eddigi irodalmát és saját kutatási eredményeit szedte időrendbe és osztályozta. Az első, név szerint ismert zsidó orvos hazánkban az 1360-as években Nagy Lajos által kiűzött, Nápolyban felbukkanó Moyses de Hungária. 1439-ben Sopronban már zsidó kórház is működött, és Mátyás udvarában is azonosított a szerző orvosi és politikai feladatokat ellátó zsidó orvosokat. A hasznos összeállítás 1784-ig kíséri figyelemmel az adatokat. Két apró kiegészítés: 1644-táján I. Rákóczi György Konstantinápolyból szeretne zsidó orvost szerződtetni felesége mellé, fizetésül 500 tallért ajánlott fel a kiválasztott doktornak. (Levelek és okiratok I. Rákóczi György keleti összeköttetéseihez. Bp., 1883. 425, 429.) Valérius Dávid 1636 augusztusától töltötte be a sárospataki kollégium professzori székét. A spanyol származású zsidóból orthodox reformátussá lett doktor családja is itt.élt. (Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I. Bp., Szeged, 1965. 499—501. Valérius könyvbejegyzéséről 1. uo. HI.Bp., Szeged, 1971. 266.) Az Oklevéltár az 1296-tól 1760-ig terjedő időhatárok között közöl kiadatlan és nyomtatott forrásokból átvett zsidó vonatkozású szövegeket. Az anyag jelentős részét képező, a Soproni Városi Levéltár, a Sopron Megyei Levéltár, a Fővárosi Levéltár, valamint az Országos Levéltár anyagából származó darabokat Házi Jenő rendezte sajtó alá. Kubinyi András a Cotta családra vonatkozó okleveleket bocsátotta a szerkesztő rendelkezésére. (A budai Cotta családról 1. Kubinyi András: Spanyol zsidók a középkori Budán. MZSO. XII. kötet. Bp., 1969. 19—26.) Scheiber Sándor és Zsoldos Jenő középkori anyagokkal bővítették a gyűjteményt. A XVII. századi forrásokhoz e sorok írója szolgáltatott adatokat. A legkorábbi oklevelek a soproni zsidóság kereskedelmi-jogi vonatkozásaiban keletkeztek (no. 1—16.). Ezt követik a Cotta család tagjaival foglalkozó, egyrészt Mátyás udvarában, másrészt a XVI. század első évtizedeiben kelt iratok (no 17—19, 21, 23, 25, 27.). A XVII. századi források között jelentősek a Bethlen Gábor udvarának gazdasági, politikai, valamint művelődéstörténeti összetevőit jelző közlések. Borsos Tamás konstantinápolyi követjárásainak emlékei rávilágítanak Bethlen Gábor 1623-ban kelt, a zsidók Erdélybe költözését engedélyező diplomájának hátterére. A fejedelem Ábrahám Sassá kérésére adta az oklevelet: ez az orvosdoktor már Konstantinápolyban fontos szolgálatokat tett Erdélynek (no. 39—42.). Felbukkan az „Erdélyi ház" benfentesének, József zsidónak neve, aki a törökországi kereskedelmi körök és az erdélyiek összekötője volt. (Dán, R.: Joseph the Jew and the Transsylvanián House in Constantinopel. JJS. 1972.) Eljárásjogi szempontból történeti értékű egy 1669-ből közzétett büntetőper tanúvallomás-anyaga (no. 46.). A XVIII. századi oklevelek között említést és további figyelmet érdemelnek a gazdaságtörténeti vonatkozások, különös tekintettel a hazai kereskedelem fejlődésére. Számos adatot kapunk a gyűjteményben a posztó- és bankügyletekkel foglalkozó Alboer Ábrahámról, aki 1709-től II. Rákóczi Ferenc hadiszállításaival foglalkozott (no. 60—64.). A kötet további tételei a XVIII. századból, már korábbról is jól ismert letelepedési és kölcsönügyletek körében keletkeztek. Az MZSO-ban közölt forrásokat tömör és jól érthető regeszták vezetik be. A tételek apparátusában forrásjelölést és irodalmi hivatkozást kapunk. A gyűjteményben való tájékozódást jól