Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - IRODALOM - Vass Előd: Káldy Nagy Gyula: Kanuni devri Budin tahrir defteri, 1546–1562. (A budai szandzsák adóösszeírásai Szülejmán szultán, a törvényhozó idejében 1546–1562.) (Ankara Üniversitesi Dil ve Tarih-Cografya Fakültesi Yayinlari, 177.) Ankara, 1971. / 346–347. o.

Irodalom 347 feladatát megoldhassa, igy hét ilyen forrásművet sorol fel. A XVI. század második felében több addig létező település megszűnik, ezeket a településeket, szinte az „utolsó órákban" írták le a török adóösszeírók, mint pl. Gubacs, község feljegyzése is bemutatja ezt a folyamatot: 1546-ban hat háztartás került adóztatásra, de 1562-ben már lakatlan pusztaként került feljegyzésre, ma csupán Gubacsi dűlő néven ismeretes hely. Káldy Nagy Gyula könyve é településeknek a lehetőségekhez képest pontos azonosításával és adózásuk ismertetésével sok adatot szolgáltat Pest megye XVI. századi történetének eddig alig ismert részleteihez. A könyvben a települések nevei úgy szerepelnek, ahogy azokat a törökök hallás után feljegyezték. De minden helynévhez jegyzet járul, amely leírja a helység mai helyét és nevét. Az 1546. és 1562. évi török adóösszeírás a budai szandzsák hat kerületére, egykori nevén náhiéra terjedt ki. A budai, a pesti, a visegrádi, a Csepel-szigeti, a váci és a kecskeméti kerületek (nahie) közül a budai, visegrádi, Csepel-szigeti és a pesti nahie a mai Pest megye területét érinti, amíg a váci nahie átnyúlik a mai Nógrád megye déli részére, és a kecskeméti nahie az egykori Kiskunságot és Csongrád megye északi részét is magába foglalja. A felsorolt területek minden helységéről, még a lakatlan pusztákról is beszámolnak e török összeírások adóadatai. A könyv forrásközlése, minden török adóösszeírás elején elmaradhatatlan törvénykönyvvel, a kanunnáméval kezdődik. E kanunnáme részletesen taglalja a szultáni hass-birtok kincstári jövedelmeit és a javadalomképpen főtisztviselőknek és katonáknak átengedett ziámet és timár birtokokat illető földesúri jövedelmeket úgy, ahogy e jövedelmeket beszedhették ; valamint a kereskedelmi forgalom vámbeszedését szabályozta. Káldy Nagy Gyula könyvében minden helységet megszámozott, és a két különböző évből származó összeírásokat egy-egy helységnél egymás mellett közölte. Bizonyos helységek helye e csoportosítás által megváltozott és eredeti feljegyzési helyéről elkerült. De ez a változtatás az anyag áttekinthetőségét csak megkönnyítette. A budai szandzsák egész területén a fenti években 493 helynév került feljegyzésre, ebből a budai nahie 99, a visegrádi nahie 18, a Csepel-szigeti nahie 17, a váci nahie 90, a pesti nahie 203 és a kecskeméti nahie 64 helységnevet tartalmazott. Az egyes helységek adóösszeírása az adókötelezett lakosok névjegyzékének feljegyzésével kezdődött. Könyvében Káldy Nagy Gyula e névjegyzékeket az évszám feltüntetésével egymás vitán közli. A névjegyzékek alatt'közvetlenül a helység adókötelezettségbe felvett háztartásainak (hane) száma állott, majd ezt követőleg a tizedek és más illetékek bevételeinek felsorolására került sor. A török birodalom minden nem mohamedán |akosa fejadó, dzsizje vagy császár adója fizetésére volt kötelezve. Ezenkívül még fizette a földesúri szolgáltatás keretében kivetett tizedeket és más illetékeket, amelyeket e könyvből is részletesen megismerhetünk. E földesúri szolgáltatások közé tartozott : a kapuadó, a búza tized (török kile mértékben és kilénkénti ára török akcse értékben megadva), a kevert gabona tized (a búzához hasonló adatokkal feltüntetve), a méhkas tized, a széna tized, a káposzta tized, a bárány tized, a sertés szaporulat illetéke, a malom illetéke, az erdő és legelő használat illetéke, a menyasszony illeték és a bírságpénzek stb. Ezek mind török akcse értékben lettek feljegyezve, de belőlük a feljegyzett adatok, valamint a tizedszedés módja feltárásával sok értékes adat nyerhető, illetve egy-egy helység népességi, mezőgazdasági viszonya viszonylagosan restauráihatóvá válik. A felsorolt tizedek és illetékek helységenkénti részletezését, sorrendjét e könyvben évenként egymás mellé helyezve találjuk. így jól áttekinthető és összehasonlítható lett. Az egyes helységek török birtokosainak meghatározása e két évre vonatkoztatva a jegyzetben szerepel, amit a szerző saját kutatásai alapján most először közölt. Káldy Nagy Gyula könyvének török kiadásában az egykori arab betűs adójegyzékeket változatlanul, csupán latin betűs átírásban tette közzé. A kétoldalas, fent már ismertetett előszaván és a helységnevekre, valamint a török birtokosokra vonatkozó jegyzeteken kívül más feldolgozást e könyv nem tartalmaz. Elsősorban hiányzik belőle a helynévmutató, amely nélkül egy-egy helység vagy puszta meglelésére szüntelen keresgélést kell folytatni. De ami e könyvből azonnal feltűnik, hogy a budai szandzsák török adóösszeírásainak adatbősége mellett nem lehet elmenni szó nélkül, és e török források figyelmen kívül hagyásával a hódoltságkori történetet nem lehet feltárni. Ehhez a kutatómunkához nyújtott most értékes adatokat Káldy Nagy Gyula új könyve is, amely az egykor a budai szandzsák területéhez tartozó helységek történetének nélkülözhetetlen forrásává vált. Reméljük, hogy a könyv nemsokára a magyar nyelven kisebb értelmező feldolgozással és helynévmutatóval kiegészítve hozzáférhetővé válik. Vass Előd io* n.