Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Melichar, Ervin: Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után / 301–322. o.

320 Ervin Melichar Szemügyre kell vennünk ezzel összefüggésben a közigazgatási bíráskodás kiépítését is, mivel ez az intézmény a törvényesség elve betartásának garanciáját jelenti. A Közigazgatási Bíróság hatáskörét a RGB1 36/1875. számában közzétett jogszabály, a közigazgatási bíróságról rendelkező törvény, általános klauzulával írta körül, a 2. §-ban és a 3. §-ban olvasható néhány kivétel korlátozó szerepet játszott. A szövetségi alkotmány is ezt a rendszert tartotta fenn. Az állampolgárok alkotmány biztosította politikai jogaik megsértése miatt tett panaszai ügyében hajdan a Birodalmi Törvényszék hatáskörébe tartozó eljárás

52 némileg változott formában a Közigazgatási Bíróságra szállt át.

53 Az általános közigazgatási törvény 73. §-a jogvédelmet biztosított a közigazgatási hatóságok tétlensége ellen,

54 ugyanakkor arra kellett következtetni, hogy ennek a jogvédelmi intézkedésnek betartását a Közigazgatási Bíróságnak is biztosítania kell. Arra az esetre ugyanis, ha legfelső közigazgatási intézmény marad tétlenül, semmiféle jogorvoslat sem áll rendelkezésre. Az 1934-es alkotmány ezért azt a fikciót állította fel, hogy a legfelső közigazgatási hatóságok hat hónapos tétlensége az ügyfél jogszerűen előterjesztett panaszát követően úgy tekintendő, mintha a hatóság elutasító határozatot hozott volna.

55 Ezzel lehetőség nyílt a fiktív elutasító határozat megtámadására a Hajdani Birodalmi törvényszék előtt.

56 1945 után a köztársaság helyreállítását követően nem akarták eltörölni ezt a jogállamokra jellemző eredményt, ezért az 1945. évi közigazgatási törvény 19. § (2) bekezdésébe (StgBl 208/1945) ezt a szabályt átvették. Az újonnan hatályba lépett szövetségi alkotmány azonban ehhez semmiféle alapot sem nyújtott. A szükséges jogi bázist csak 1946-ban teremtette meg az alkotmány- és közigazgatási bíráskodásokról szóló novella (BGB1 211/1946), így alakult ki a jelenleg is hatályos jogi helyzet. Megvan tehát a lehetőség arra, hogy a határozathozatali kötelezettség megsértése címén a legfelsőbb közigazgatási hatóság hat hónapos mulasztását a Közigazgatási Bíróság elő^t tett panasszal támadják meg. Ha a panasszal megtámadott ügyben az érintett közigazgatási hatóság a Közigazgatási Bíróság által megszabott határidőn belül sem hozza meg döntését, akkor az ügyben maga a Közigazgatási Bíróság dönt. A Közigazgatási Bíróság érdemben úgy kell hogy döntsön, ahogy a késedelmes közigazgatási hatóságnak kellett volna döntenie, vagyis a határozathozatal joga a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe ment át. A megoldás tehát itt is a devolutios rendszernek megfelelően történik. . * # * Az osztrák közigazgatás szervezetében és belső struktúrájában 1867-et követően lejátszódott fejlődés fentiekben összefoglalt áttekintése nem feledtetheti azt, hogy ebben az időszakban számos új életviszony törvényi rendezésére került sor, és a végrehajtást ezek vonatkozásában a közigazgatásra bízták. A közigazgatási hatóságok 52 Az RGB1 143/1867 számában közzétett jogszabály 2. fejezete. 53 Döntés az olyan panaszok tárgyában, amelyek arra alapítanak, hogy valamely közigazgatási hatóság határozata alkotmányosan biztosított jogot sért. 54 A közigazgatási hatóság hat hónapot meghaladó mulasztása esetén a döntési jogosultság — kérelemre — a felettes hatósághoz került. 55 Az 1934-es alkotmány 164. fejezet (3) bek. 2. mondata, a birodalmi törvényszékről rendelkező törvény 39. §-a (BGB1

II. 123/1934). 56 Ebben a közigazgatási és az alkotmánybíróság funkciói egyesültek; vö. az 1934-es alkotmány 163. §-ával és a következő §-okkal.