Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Melichar, Ervin: Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után / 301–322. o.

316 Ervin Melichar előtt a munkások és alkalmazottak kamarájára, a mezőgazdasági és a mezőgazdasági munkáskamarákra érvényes ez a megállapítás. A munkások és alkalmazottak kamaráját Ausztriában az I. világháborút követően hozták létre az StgBl 100/1920. számában közzétett törvénnyel és azok Ausztria 1938. évi megszállásáig állottak fenn. 1934-ben a hivatásrendi állam létrehozása mindenesetre az önkormányzati elem erős háttérbe szorulását eredményezte. 1938tól 1945-ig az egyes dolgozó csoportok érdekeire a „német munkafront" ügyelt. Csak 1945-ben állították fel ismét a munkáskamarákat.

40 Feladatkörükbe tartozik a szervezetükhöz tartozó munkavállalók gazdasági érdekeinek képviselete. Munkavállalónak számít minden munkaviszonyban álló (Dienstnehmer), amennyiben nem minősül alkalmazottnak; ezeknek jelentős befolyásuk van a vállalatvezetésre. A kamarák munkás és alkalmazott szekciókra tagolódnak. A megbízatás tartamát és a választást csakúgy, mint a végrehajtó szervek felépítését, a kereskedelmi kamarákéhoz hasonlóan szabályozták. Különbség annyiban van, hogy minden 18. életévét betöltött munkás és alkalmazott állampolgárságára tekintet nélkül aktív választójoggal rendelkezik. A munkáskamarák gyűlése központi érdekképviseleti szervként működik, melybe az egyes munkáskamarák elküldik képviselőiket. A feladatkörébe tartozó különlegesen jelentős ügyekben a kérdés valamennyi munkáskamara tagjainak teljes illése elé kerül. c) Az I. világháborút követő években a tartományokban először tartományi törvények hívták életre a birtokos gazdák érdekeinek védelmére hivatott, a közös foglalkozáson alapuló szervezeteket mezőgazdasági kamarák formájában. A munkavállalók képviselői csak egyik-másik tartományban jutottak szerephez a kamarákban. A BGB1 304/1934. számában közzétett törvény értelmében az újjászervezés a hivatásrendi államfelépítés szellemében itt is végbement. Ennek módja az volt, hogy a birtokos parasztságot és a mezőgazdasági munkásságot tartományi parasztszövetségekbe tömörítették, központi társulatként a birodalmi parasztszövetség szerepelt. A birodalmi termelő-rend szervezéséről szóló 1938 után hatályos német szabályozás a birodalmi parasztvezér irányítása alatt helyi képviseleteket irányozott elő, ennek vezetője kinevezés útján foglalja el hivatalát. Ausztria államiságának helyreállítása után a tartományokban ismét a korábbi osztrák jogi normáknak az 1933. március 5-i állapotnak megfelelő rendszerét léptették hatályba. A jelenleg hatályos előírások emiatt az egyes szövetségi tartományokban eltérőek. Mindenekelőtt egyes szövetségi tartományokban a mező- és erdőgazdasági munkavállalóknak saját érdekképviseletük van (Mezőgazdasági munkáskamarák). Feladataik jobb koordinálása végett az egyes mezőgazdasági kamarák egyesületi jogi alapon a „Mezőgazdasági kamarák elnöki konferenciájába'''' tömörültek. Hasonló jellegű a mezőgazdasági munkások kamarái által létrehozott „Mezőgazdasági munkáskamarák gyűlése'" is. Ezzel igyekeztek pótolni a csúcsszerv hiányát. d) A szabadfoglalkozású tevékenységek közül jó néhány részére ugyancsak állítottak fel érdekképviseleti szervként működő kamarákat. Ezekre is jellemző, hogy tagjaik érdekeit védték, és a kényszertagság elvén épültek fel.

41 40 Az StGBl 95/1945. számában közzétett törvény. 41 Ide tartoztak például az ügyvédi kamarák, a közjegyzői kamarák, a gazdasági megbízottak kamarái, az orvosi kamarák, a gyógyszerész-kamarák, a mérnöki kamarák, az Osztrák Fogorvosi Kamara, valamint az állatorvosi kamarák. Ezeket részint a Bund egész területére kiterjedő hatáskörrel állították fel, részint tartományi szinten, és ilyenkor csúcsszervekben fogták össze őket.