Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Melichar, Ervin: Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után / 301–322. o.

Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után 313 Ismételten alkotmányjogilag rögzítették azokat az alapelveket, amelyek azon polgárok egyenlő, közvetlen, titkos és arányos választójogára vonatkoztak, akik a megválasztandó községi elöljáróság területén állandó lakhellyel rendelkeztek. A tartományi törvényhozást a választójog helyi szabályozását illetően az az előírás kötötte, hogy a községi aktív és passzív választójog feltételeit a tartománygyűlési választójognál szűkebbre nem vonhatja.

37 A tartományi törvényhozás elrendelhette a választójog választói körzetekben történő gyakorlását — ezek mindegyike meghatározott zárt területet fog át —, de a választók másfajta csoportosítása megengedhetetlen. Minthogy azonban a községi jog más alapelvei sem maradhattak teljesen szabályozatlanul, hiszen az arra vonatkozó tartományi szintű jogi szabályozást alkotmányosan is meg kellett alapozni, az 1925. évi alkotmánynovella átmenetileg olyan szabályozást alkotott, amelynek időbeli hatálya a szövetségi alkotmány 120. §-ában kilátásba helyezett új alkotmány, valamint az annak végrehajtása tárgyában kibocsátandó tartományi törvények megalkotásáig terjedt. Ezen átmeneti szabályozás keretében a rendezett tanácsú városokról, valamint a Bund és a tartományok azon felügyeleti jogáról volt szó, amely a községi ügymenetre vonatkozott. Kimondották továbbá, hogy a községek jogviszonyainak megváltoztatására, valamint az általános és különös körzeti önkormányzatokat érintő szabályozás meghozatalára a tartományi törvényhozás csak annyiban jogosult, amennyiben ezzel nem ütközik a községekről rendelkező birodalmi törvénynek a községi jogállásról rendelkező szakaszaiba, mivel e téren módosítást csak a szövetségi alkotmány eszközölhet. Ettől a községi jog nem merevedett ugyan teljesen meg, hiszen a tartományi törvényhozás foglalkozhatott a községi joggal, amennyiben ezt az alapelvekkel összhangban tette, mégis a további fejlesztés ezekbe a gátakba ütközött. Valójában azóta minden tartomány megalkotta az alapelveken nyugvó új községi szabályzatát és községi választójogi rendtartását, vagy legalábbis megváltoztatták az 1925-ös községi jogi rendelkezéseket. A községekről szóló birodalmi törvény változtatást nem tűrő alaprendelkezései kiterjedtek arra a szabályra, hogy minden ingatlannak valamely község kebelébe kell tartoznia; a község önálló és származékos hatáskörére; a községi elöljáróság jogállására; a határozathozatallal kapcsolatos követelményekre; a községi bizottság üléseinek nyilvánosságára; a községi gazdálkodás és zárszámadás nyilvánosságára; a községek feletti felügyeleti jogra; a rendezett tanácsú városokra; valamint a körzeti képviseletekre, amelyek, mint már említettük, egyik-másik tartományban megalakultak. Ennek az alkotmányjogi helyzetnek volt a következménye pL az, hogy a tartományi törvényhozás új ügyeket utalhatott ugyan a községek önálló hatáskörébe, de ugyanakkor semmi olyat nem vonhatott el hatáskörükből, amely 1925-ben oda tartozott. Ezzel ellentétben viszont a községi hatáskörben indult ügyek felsőbb szintű intézése az általános állami közigazgatás fórumai előtt zajlott (körzeti főnökség, tartományi kormányzat) — így azután megvolt a lehetőség az önálló hatáskörben eljáró községi hatóságok szabad döntési lehetőségének messzemenő befolyásolására. Ez a jogi helyzet a szövetségi alkotmány 1962. július 12-i novellája eredményeként megváltozott, amennyiben az alkotmány törvény 115-től 120-ig terjedő szakaszait teljesen újjászövegezték. Ezzel a községi jog alkotmányjogi alapelveit teljesen új alapokra fektették oly módon, hogy az osztrák községi jog értékes alaptételeiből indultak ki, 3

' A tartománygyűlési választásokról rendelkező szabályzatok az aktív és passzív választójog feltételeit nem szabhatták szűkebbre, mint ahogyan a Nationalrat választási szabályzata rendelkezett. 8 Levéltári Közlemények II.