Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Melichar, Ervin: Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után / 301–322. o.

304 Ervin Melichar tartományi törvényhozás a körzeti képviselet hatáskörébe utalhatta a következő ügyeket: felügyeletet afelett, hogy a községi vagyon és jószág állaga csorbítatlan maradjon, a fontosabb, elsősorban a községi háztartás körébe tartozó aktusok jóváhagyását, végül a XVIII. fejezet 2. bek. értelmében a községi bizottságok határozatai ellen benyújtott panaszok tárgyában hozandó döntéseket — amennyiben nem az állam által a községekre átruházott ügyről van szó. Ha körzeti képviseletet nem hoztak létre, vagy számukra ezen ügyek ellátására hatáskört nem biztosítottak, akkor az ilyen ügyek intézéséről a tartományi gyűlés gondoskodott bizottság útján (XVIII. fejezet 2. bek.). A körzeti képviselet a nagybirtok, az ipar és a kereskedelem terén legtöbb adót fizetőknek, valamint a körzetbe tartozó városok, mezővárosok és községek képviselőinek köréből történő választás alapján jött létre. Amennyiben egyik-másik érdekcsoport hiányzott, akkor a tartományi gyűlés a képviselet tagjainak választását törvényileg más, de minden adott csoport érdekeit egyaránt biztosító módon szabályozta, a XIX. fejezetnek megfelelően. A körzeti képviselet saját kebeléből választott bizottságot a folyó ügyek ellátására és egy, a császár által megerősítendő elöljárót (XX. fejezet). 3. A minisztertanácsnak a kereskedelmi kamarák ideiglenes létrehozásáról rendelkező 1848. október 3-i rendelete azt tanúsítja, hogy a területi önkormányzat mellett a „szakmai" testületi önkormányzat első nyomai is már korán jelentkeztek. Az említett rendeletben foglaltak 1868-ig, a kereskedelmi kamarákról rendelkező törvény meghozataláig voltak hatályban. Ez utóbbi alapján a következő szervezet jött létre: Az egész Monarchiában létrehozták a kereskedelmi és iparkamarákat; ~a már 1866-ot megelőzően szervezett kamarák azonban fennmaradtak, s beillesztették őket az új szervezeti rendbe. A kamarákat közvetlenül a kereskedelemügyi miniszter fennhatósága alá rendelték, de kívánatra más minisztériumok és körzetük hatóságai részére is tájékoztatást nyújtottak. Egyúttal az állami tartományi és községi hatóságokat, valamint egyéb vállalatokat és szövetkezeteket is kötelezték arra, hogy a kamarák részére nyújtsanak felvilágosítást. A kereskedelmi kamarák írásban érintkeztek egymással, és ügyeiket szükség esetén közösen tárgyalták meg (1. § és 3. §). Feladatuk abban állott, hogy kereskedelmi és ipari ügyeket érintő javaslatokat és előterjesztéseket megtárgyaljanak és a hatóságok tudomására hozzanak, őket érintő törvényjavaslatokat még a törvényhozó testületekben történő megvitatást megelőzően megvizsgáljanak, a kereskedelem és az ipar fejlesztésére szolgáló intézményeket hozzanak létre. Ezenfelül vezették a kamarai választások választói névjegyzékét, bejegyezték a védjegyeket és mintákat, foglalkoztak kereskedelmi és iparstatisztikával. Lényeges volt az a további funkciójuk is, hogy a megkereső hatóságok számára kereskedelmi ügyletekről, védjegyek nyilvántartásáról és bemutatott árumintákról bizonyítványokat állítottak ki. Ülnököket jelöltek a kereskedelmi bírósághoz, és közreműködtek az alkuszok és tőzsdetanácsosok jelölésében. Kereskedelmi és ipari ügyekben (a felek ilyen értelmű megegyezése esetében) döntőbizottságként működtek közre (2. §.). Az egyes kamarákon belül egy kereskedelmi és egy ipari szekció működött. A tagok száma legalább 16 és legfeljebb 48 lehetett. A részvétel 6 évre szóló választás alapján történt; háromévenként a tagok felét újabban megválasztottakkal cserélték fel. Választójoggal rendelkezett minden kereskedő és iparos, a részvénytársaságok vezetőségei és igazgatói, amennyiben az előírt adóösszeget megfizették. Megválasztani