Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Sashegyi Oszkár: A Magyar Kamara szerepe a bányaügyi igazgatásban, 1790–1848 / 271–300. o.

A Magyar Kamara szerepe a bányaügyi igazgatásban 1790—1848 275 kozott, hogy a törvények kimondják, meg kell őrizni a bányászattal foglalkozók szabadságait, s hogy a bányászatot nálunk meghonosító idegenek kezdettől fogva különleges elbánásban részesültek.

5 Az udvar nem volt mindig elutasító a bányapolgárok követeléseiver szemben, főként, ha azok tisztán gazdasági jellegűek voltak, s indokoltnak és elfogadhatónak látszottak; ilyenkor a magyar kamaránál engedékenyebbnek mutatkozott. így, amikor a magyar kamara a bányapolgároknak azt az 1827. évi bányászati bizottság előtt előadott kívánságát, hogy a fémbeváltás számukra kedvezőbb módon szabályoztassék, elutasítóan véleményezte, az udvar ennek ellenére újonnan szabályozta a fémbeváltás kérdését. Az 1831. április 5-i udvari leirat megengedte, még pedig visszamenőleg, a közigazgatási év elejétől fogva, hogy a bányapolgároknak az általuk beváltott fémek teljes értéke megtéríttessék. Kedvező választ adott az olvasztási költségek csökkentésére vonatkozó követelésre is kijelentvén, hogy a fémbeváltást az uralkodó nem tekinti jövedelmi forrásnak, hanem annak egyedüli célja az aranyat és ezüstöt minél előbb forgalomba hozni, a társulatoknak pedig az általuk beszolgáltatott fémek ellenértékét minél előbb kifizetni, a kincstárnak csupán a bányavámot tartván meg. A magyar kamara a maga javaslataiban a bányakerületek jelentéseire támaszkodott,, azok pedig körömszakadtáig védték kiváltságaikat a megyékkel és városokkal szemben. Akadt azonban olyan vezető bányászati hivatalnok is, aki a kincstári érdekek képviseletét bizonyos reformtörekvésekkel összeegyeztethetőnek látta, s megkísérelt ilyen szellemben működni. A kassai polgári családból származó Svajczer Gábort említhetjük itt, aki a húszas évek végén s a harmincas évek elején a nagybányai, majd ezt követőleg az alsómagyarországi bányakerületet vezette.

6 Amikor Szatmár megye 1831. január 24-i közgyűlése az országgyűlési operatumok s köztük a bányászati törvényjavaslat megvizsgálására bizottságot küldött ki, annak tagjai közt ott találjuk Kölcsey és Wesselényi mellett Svajczert is. Ő vezette a bizottságnak a montanisticum és commerciale tárgyalására rendelt osztályát, s lényegében az ő munkásságának tekinthető az a terjedelmes operatum, amely a bányászati törvényjavaslat módosítására vonatkozó, az érdekek egyeztetését célzó alapos és részletes megjegyzéseket tartalmazza.

7 A magyar kamara nem foglalkozott érdemben e javaslatokkal. A törvényjavaslatnak az 1844. évi országgyűlésén elfogadott végső szövege az 1828. évinél is élesebben tükrözte a rendi álláspontot. A rendeknek — a kerületi üléseken felszólaló képviselők szavai szerint — az volt a szándékuk, hogy a bányaművelés jogát biztosítsák az „elnyomás és törvénytelen függés ellen", hogy a bányászatot, amely „elkülönözte magát a nemzeti élettől", fölmentsék a külső befolyás alól, hogy „nemzetivé" tegyék.

8 A bányavárosok vissza akarták kapni II. József alatt elvesztett kiváltságaikat, s különösen az általa felállított bányatörvényszékek működésére panaszkodtak, visszakívánván azt az állapotot, amelyben maguk választották a bányabírókat. A megyei követek azonban a bányaperek eldöntését nem 5 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL.) E 86. (Magyar kamara regisztratúrája, Montanistica) 1830. fons 5, pos. 2. 6 Svajczer Gábor érdékes, pozitív alakjáról adatok: Kovács Lajos, Társalkodó 1845, 532; Fazék Gyula, Bányászati Lapok 1964, 791—794 1. 7 OL. E 86. 1832, fons 4, pos. 58. 8 Kovács Ferenc: Az 1843/44-ik évi magyar országgyűlés alsó tábla kerületi üléseinek naplója. Budapest 1894. IV—VI. kötet.