Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.
258 Kubinyi András Otília Beheimet. Kereskedő volt, aki nürnbergi korában is járt Magyarországon. 1507-ben lett a nürnbergi nagytanács tagja mint „Genannter", és az is maradt haláláig. Több házat vett. Házassága gyermektelen maradt, viszont fennmaradt arcképe, valamint címere. Rokonsága úgy látszik Magyarországon maradt. Legidősebb testvére István lehetett, aki földesúr volt Magyarországon, ahol állítólag Bothan-ban lakott. Ezt Wotzan-nal, azaz Váccal azonosítják, azonban lehetséges, hogy a Pest megyei Battyán (Bottyán), esetleg a nógrádi Bodony rejtőzik a név alatt. 376 Másik testvére, a már említett Zsigmond budai polgár ekkor már nem élt, csak két leánya. Orsolya nevű nővére egy Fleischhacker nevű (vagy mészáros foglalkozású?) férfihez ment hozzá. Végrendeletében Wolfgang fő örököséül bátyja, István egyetlen leányát, Katalint jelölte meg, de jelentős hagyományban részesültek Zsigmond leányai, Fleischhacker István, húgának fiai, valamint a rokonság több más tagja is. Eisen Katalin Nürnbergbe költözött, ahol a bambergi Alexius Münzerhez ment hozzá. Münzer a budai bíró családjából származott, ugyanazt a címert használta, mint az. Különben dédapja, Albrecht Münzer bambergi tanácstag elsőfokú unokatestvére volt a budai Münzer Jánosnak. 377 Bennünket természetesen jobban érdekelnek a magyarországi rokonok. A végrendeletben — a már fent említetteken kívül — megemlékezett mostohatestvére, Neumeister János' (Hans) váci polgár leszármazottairól, akik 200 magyar forintot kaptak. Egy bizonyos Kobert Bernát pesti polgár, akivel való rokonságát nem ismerjük, gyermekei vagy unokái 300 forintban részesülnek. Nagybátyjának nevezi különben Eiseler Tamás „úr" pesti polgárt, aki egyik végrendeleti végrehajtója. Ez a Tamás nejével, Margittal és testvéreivel Jánossal, Sebestyénnel, Wolfganggal és János felesége Borbálával ezüsttárgyakban és ékszerekben elégíttetnek ki. Érdekes a megjegyzése a három utóbb említett Eiseler testvérről: ezek pesti vagy bécsi polgárok! Másik végrendeleti végrehajtója, Schreck Lénárt, szintén pesti polgár. Ő 1500 forintot kap, továbbá feleségével ékszereket. 378 A végrendelet több szempontból érdekes. Egyrészt mutatja, hogy ez a váci család nyilván vagyona révén földbirtokhoz is jutott, továbbá, hogy családi kapcsolatok kötötték össze a budai és pesti német polgársággal, valamint Béccsel és természetesen Nürnberggel is. Másrészt újabb adatot ad számunkra a pesti németség számának és jelentőségének XVI. század eleji megerősödésére. 379 A lényegében színmagyar vezetőrétegű Pesten talán nem véletlenül épp az az Eisaler (Eiseler) Tamás az első német származású tanácstag a Jagelló-korban, aki Eisen Wolfgang nagybátyja volt. 380 A család másik tagjának, Eisaler Lőrinc pesti polgárnak leányát Annát pedig a nürnbergi patrícius Haller Bertalan, a budai bíró elsőfokú unokatestvére fia vette feleségül, aki ennek alapján lett pesti polgár. Mivel Haller Bertalannak és az előbb említett Eisaler Wolfgangnak 1530-ban közös adósáról tudunk, Lőrinc a fent említett négy Eisaler-fivérnek közeli rokona (talán apja?) lehetett. 381 ///. A budai német patríciátus a XIII. századtól a XVI. századig Tanulmányunk végére érkezvén ideje összefoglalnunk eredményeinket és felvázolnunk azt a képet, amely jellemzi ezt a nagy befolyású társadalmi réteget. Az nyilvánvalónak látszik, hogy egymás mellé állítva a Mohácsot közvetlenül megelőző évtizedek és a városalapítás korának német patríciátusát, a kettő között mintha jelentős különbség látszana. Vannak azonban olyan jellegzetességek is, amelyek egyformán jellemzik a korai és a késői budai német vezetőréteget. Most, összefoglalva patríciátustörténeti kutatásaink eredményeit, 382 annak megválaszolása marad hátra, hogy mi a 376 Battyán: Csánki, 1890, I. k. 25. — Bodony: uo., 95. — Schaper, 1954, 389 Váccal azonosítja. 377 Ld. a 375. j.-ben id. oklevelet, valamint Schaper, 1954, 387—396. — Rascher, 1970, 4—28. 378 Nagyon érdekes a végrendelet (ld. 375. j.) azon megjegyzése, hogy János, Sebestyén és Wolfgang pesti vagy (!) bécsi polgárok „wo sy dann ir wonung der Zeit meines absterbens hetten", azaz már akkor szó volt Bécsbe költözésükről. (Tamás esetében nem!) És valóban, Eyseler Sebestyén 1529-ben bécsi tanácstag, 1531-ben pedig polgármester (QuGStWien, 1/2. k. 1370, 1961. sz.) — Ld. még a család ausztriai birtokszerzésére és nemességére Huszár, 1963, 458. 379 Vö. Budapest Története, II. k. sajtó alatt. 380 Kubinyi, 1963—64, 109. o. 176. j. 381 Uo. 109. o. 177—178. j., 124—125. — Eiseler Ferenc pesti polgár 1535-ben szerepel: Pozsony lt. Oklevelek 5830. sz. (Inventár, II. k. 5433. sz.) 382 Azaz különböző tanulmányainkat: Kubinyi, 1963—64; 1966; 1970; és a jelen cikkét.
