Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

256 Kubinyi András fölözését, azonban ez csak igen kis mértékben, rövid időre sikerült,

354 ugyanis a Fugger—Thurzó vállalattal szemben nem voltak életképesek. A posztóbehozatal viszont ennek és a velük kapcsolatot tartó ausztriai, főleg bécsi eredetű rétegnek, amely most már Budát tekintette magyarországi piaca központjának, monopóliumává vált.

355 Új üzleti és ezzel együtt családi kapcsolatokkal járt a délnyugati kereskedelmi útvonal erőteljesebb kiépülése. Ez a. Stájerországon keresztül vezető kereskedelmi útvonal a határmenti stájerországi városok fellendülését hozta magával, különösen Radkersburgét (magyarul Regede), Fürstenfeldét, illetve Pettauét (Ptuj).

356 A jelentős Radkersburg-Graz-i kereskedő családból származó Eggenberger Boldizsár (nem cserélendő össze az Eggenburger családdal) 1466-os kamaraispánsága

357 már mutatója ezeknek a kapcsolatoknak. Bár az ezeken a városokon át lebonyolódó kereskedelemben az olaszoknak és a magyar szarvasmarhaexportőröknek jelentősebb részük volt, természetesen a stájer határvárosok ki tudták használni kedvező földrajzi fekvésüket. Hogy ez a magyarországi kereskedők érdekeit is sértette, az onnan is kiviláglik, hogy Mátyás Regede és Fürstenfeld elfoglalása után az itteni polgárságot — nyilván csak a gazdagabbját — Budára telepítette.

358 Ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy Stájerország vasbányászata révén is gazdaságilag igen fontos'volt a magyarországi gazdasági élet számára. Sajnos nem tudjuk — legalábbis ma még nem —, hogy melyek voltak azok a stájer családok, amelyeket Mátyás telepített Budára, nyilván abból a célból, hogy tőkéjükkel ne akadályozzák a magyarországi kereskedők boldogulását, hanem hogy erősítsék. Annyi mindenesetre tény, hogy a korábbi tanulmányunkban említett családok közül is több innen származott, illetve a szomszédos Karintiából. Annyit eddig is tudtunk, hogy a későbbi alkincstartó Pemfflinger Márk Regedéből jött Budára, ahol rokona, Pemfflinger János városbíró volt (másik rokona, Pemfflinger Kristóf, ugyanezt a tisztet töltötte be Bécsben).

359 A család különben a Regensburgtól északra eső Pemfningről kapta nevét,

360 most azonban már azt is tudjuk, hogy Márk 1497-ben nemesként iratkozott be a bécsi egyetemre, ahol illetőségi helyéül Collnsburgot adta meg. Ez a kis helység, nyilván családi birtoka, a Nürnberg — Passaú közti útvonalon, a családnak nevet adó Pemfflingtől alig harminc km-re fekszik.

361 Nyilván Bécsből küldte a rokonság Regedébe Márkot, hogy ott képviselje a családi cég érdekeit. A délnyugati irányú kereskedelem annyira érdekeiket szolgálta, hogy Márkon kívül egy nőtestvére is ott telepedett le és ment férjhez. Budára csak János halálának közeledése szólította Márkot.

362 Egy másik budai bíróról, Freiberger Wolfgangról is csak most tudtuk meg, hogy szintén a Magyarországtól délnyugatra eső területről származott. 1501-ben iratkozott be a bécsi egyetemre; származáshelyéül St. Veit van megadva.

363 Ez csak a karintiai St. Veit an der Glan városa lehet, amely 354 Kubinyi, 1963—64, 85—88. — Uő., 1971, 359. 355 Uo. 390—403, (kivéve az olasz posztók behozatalát, amely az olaszok üzletága maradt.) 356 Uo. 374. skk. — Pickl, 1970, 432. skk. — Uő., 1971, (Die Auswirkungen) 71—80. — Uö.

y 1971 (Der Handel), 320—321, 336. — Tremel, 1954, 99, 120. — Uő., 1966, 123—124. 357 Budai kamaraispán volt: Horváth—Huszár, 1955—56, 30. — Már az apjának is voltak budai kapcsolatai: Tremel, 1966, 125—126. 368 HdbHistSt. Österreich, II. k. 52, 127. 359 Kubinyi, 1966, 253—254. 360 Ma az oberpfalzi Waffenbrunnhoz tartozik. HdbHistSt. Deutschland, VII. k. 779. 361 Matrikel Wien, II. k. 258. 362 Ld. a 359. j.-ben id. cikk adatait. 363 Matrikel Wien, II. k. 287. — Ld. rá Kubinyi, 1971, 426.