Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében 249 tisztviselő, a Csepel-sziget ispánja stb. is volt. Ő akarta bírósága idején a „magyar" patríciusi pártot eredménytelenül felszámolni, annak ellenére, hogy neve tanúsága szerint maga is magyar származású volt. Szentgyörgyről és Nagyszombatról került családja Budára, ahol feltehetően a posztókereskedőkhöz tartozott, hiszen háza aPosztómető utcában, a Siebenlinder-Münich (Id. alább) ház szomszédságában állott. Később zálogjogon birtokokat szerzett, és látszólag inkább a feudális nemeseknél megszokott üzleti tevékenységet folytatott, azonban Mályusznak sikerült igazolnia, hogy az árukereskedelmet sem mellőzte, ezt azonban a pozsonyi Kochaim János — a századforduló tekintélyes budai patríciuscsaládjának őse

384 — neve alatt folytatta. 1457 januárjában halt meg pestisben. Feleségéről Mályusz azt tudja, hogy Fortlin Margitnak hívták. Ez a német Vorchtel név nőnemű alakja, és így felesége keresztnevét is ismerjük. Üzleti kapcsolatait tekintve különösen jelentősek 1440 után a királyné számára végzett hitelügyletei. Ezekben egy ízben Nadler Mihály a társa. De kapcsolatban kellett állnia szomszédjával, Münich Henrikkel is, akivel együtt ment 1443-ban követségbe III. Frigyes császárhoz is. Legtöbbször azonban — különben ebben a követségben is — Koler Péter, Erzsébet anyakirályné egyik embere volt a társa. Az érdekes ebben az, hogy ez az üzletember királynéi tisztviselő nürnbergi patríciuscsaládból származhatott.

280 1448-ban viszont Münich veje, Münzer János és két budai esküdt előtt és közvetítésével állapodik meg a nádorral, Garai Lászlóval annak 4100 ft adóssága tárgyában, amelynek fejében a simontornyai uradalom volt neki elzálogosítva.

286 Farkas tehát a budai — nürnbergi összeköttetésű— német posztókereskedő patríciátus jelentős képviselője volt. Sógora, a Szepes megyei birtokáról Machalfaívi előnevet viselő Reichel jóval idősebb lehetett nála, és míg Farkas inkább a kereskedelemre fektette a fősúlyt — amit harmincadispánsága is igazol —, addig Reichel felesége nagyapjának nyomdokába lépett, és elsősorban a nemesfémbányák iránt érdeklődött. Úgy látszik egy időben az öreg Kamerer üzlettársául is maga mellé vette unokája férjét. Mindenesetre Reichel maga is vállalt kamaraispánságot az 1420-as években Körmöcbányán.

287 Később is királyi szolgálatban áll, sógorához hasonlóan ő is vállalkozott királyi ékszerek elzálogosítására.

288 Birtokokat szerzett mind birtokként, mind zálogba.

289 A szepesmegyei előkelő birtokos nemes Reichel azonban ugyanakkor szükségesnek tartja a budai polgárjog megszerzését — esetleg megtartását, ha eredetileg is az volt? —,

290 és ház-, valamint szőlőtulajdonos is a fővárosban. 1436 és 1441 között halt meg.

291 Egy fiáról tudunk bizonyosan, aki nem véletlenül a nürnbergi városi szentnek, Sebőidnak a nevét viselte. Úgy látszik, hogy egy ideig még kereskedett, 1453-ban adósa van Pozsonyban.

292 Később tönkrement, és 1460-ban adósságai fejében bíróilag lefoglalják és a váci püspöknek zálogba adják nagy kiterjedésű Pest megyei birtokait. Egyedül három lakott és egy lakatlan budai házát, valamint ottani szőlőit tudta megőrizni, mert a budai polgárok ezek lefoglalását szabadságjogaik megsértésének fogva fel, megakadályozták.

293 így aztán ebből maga zálogosított, utoljára 1466-ból van adatunk rá.

294 284 Kubinyi, 1966, 273. o. 146. j. 385 A Kolerekre (Coler): v. Stromer, 1970, 571, mutató alapján. — Uő., 1971, (Fránkische) 364—365. ase j± Münich-Münzer rokonságra ld. Kubinyi, 1966, 242—243. 287 Reichelre —• nürnbergi származásúnak tartva, ami nem lehetetlen — számos adatot, magyarországiakat is, idéz v. Stromer, 1970, 218, 269. — Uő., 1971, 363. — Fekete-Nagy 1934, 13, 15. o. 164. j. — Kamaraispánsága: Horváth—Huszár, 1955—56, 27. — 1432-ben a kölni városi tanács előtt Valbrecht János kassai kamaraispán a krakkói Nikolaus Birwyn helyett távolléte tartamára teljhatalmat biztosít Stifgendorf-i Richel (így) Péternek só-, réz- és ezüstbányái, valamint gölnicbányai és szomolnoki hámorai és bányarészei felett. Köln város lt. Briefbuch 13, fol. 18 r. f. és 24 v. f. (v. Stromer professzor volt szíves a regesztát hozzám eljuttatni.) — Stifgendorf valószínűleg Reichel egyik birtoka lehetett. 288 Altmann, II. k. 10993. sz. — Királyi tanácsos: uo. II. k. 8805. sz. 289 Csánki, I. k. 1890, 45, 274 .— Észt. pr. világi lt. Lad. F: nr. 65, nr. 72. 290 Uo. Lad. F. nr. 65. 291 Uo. nr. 72: 1436-ban még él, budai szőlőjével kapcsolatban azonban 1441-ben néhainak mondják. Dl. 13608. — Házaira: ld. alább, 293. j. 292 Pozsony lt. Satzbuch 141, (Mályusz reg. 677. sz.) — Uo. Oki. 1626. sz. (Inventár I. k. 2893. sz.) (Tévesen Péternek nevezve.) 293 Dl. 15531. 294 Dl. 16373. 4 Levéltári Közlemények II.