Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

232 Kubinyi András mint ahogy ez szokásos volt a többi budai patrícius családnál is — a két testvér apjának nevét, és helyette a „Wulfing fia", valójában családnevet alkalmazták, László nevét pedig összekeverték apjáéval. Hogy valójában II. Ulvingról és testvéréről volt szó 1362-ben, azt bizonyítja az egyébként ismeretlen Zieher Mihály említése is. Az előbb idézett 1377-es oklevél szerint ugyanis az időközben meghalt Zieher örököse II. Ulving volt.

183 Igen valószínű, hogy ez a Zieher azonos azzal a Mihály „dictus Wulwengwi"-vel, aki 1359-ben mint a királynéi udvar „iuvenis"-e jár el.

164 A Zieher melléknév, a Mihály keresztnév használata, továbbá az a tény, hogy ismeretlen módon a szenterzsébetfalvi Ulving-birtokon később a Tilmann-ágú Nadlerek örökjogon részbirtokosok, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy Ulving veje, Miklós ispán a Tilmannokhoz tartozott, és akkor a Nadlerek az Ulvingoknak is oldalági leszármazottaik. Miklós fia Ulving (II) ispán a XIV. század második felének kétségkívül legtekintélyesebb budai patríciusa. 1370-ben első esküdt, 1375 elején volt bírónak nevezik, majd az áprilisi tisztújításon bíróvá választják. Az ismeretlen időpontú, 1375 előtti bíróságon kívül az 1375, 1376, 1378, 1383, 1384 és 1385-ös tanácsi évben, tehát kimutathatóan hétszer volt a főváros bírája, valószínűleg azonban jóval többször.

165 Szereplésének pikantériája, hogy ugyanakkor töltötte be a bírói tisztet, amikor saját féltestvére, anyjának egyik idősebb fia, Dunajeci János a tárnokmesterit, azaz az egyik testvér ítélete ellen jogorvoslatot a másik testvérnél kellett keresni! Hogy ennek a kétségkívül nem a leghelyesebb helyzetnek része volt-e abban, hogy I. Lajos Szepesi Jakab személyében az országbírót bízta meg a „iudex universarum civitatum" feladatkörének ellátásával, azt nem tudjuk.

166 ;".-.; Ulving ispán fiát úgy hívták, mint nagybátyját, Lászlónak. Ez a német patríciuscsalád, amely már a kápolnaalapítással is kimutatta a magyar szentek iránti tiszteletét, gyermekei névadásánál •sem mellőzte el. Lászlóról 1395-ben maradt adat. Eszerint felesége. Kratzer Frigyes leánya, Anna nemes asszony 3500 aranyforintért eladta apai házát. Van egy kiskorú fia is.

167 A Kratzerek is a város vezető patríciusai közé tartoztak, és vagyonukra jó fényt vet házuk ára. Csak igen kevés ilyen drága házról maradt adatunk.

168 Az adat alapján azonban másra is következtethetünk. Mályusz Elemér hívta fel a figyelmet kandidátusi értekezésem opponensi véleményében. Feltette a kérdést, Ulving veje Miklós miért vette fel apósa nevét, feleségepedig, amikor bevonult az Ulving-házba, miért mondott le a Kratzer-házról? Idézem Mályusz válaszát: „Apósa nevének felvételével jelezni akarta, hogy az Ulving-vagyon, elsősorban a ház birtokába lépett, s ezzel részese lett bizonyos előjogoknak, birtokosa előkelő társadalmi helyzetnek, tanácstagságnak, házhoz kapcsolódó külön jogoknak. Az Ulving-ház a város központjában, szemben a plébániatemplommal volt. A Chratzerház, magas vételára ellenére, nem rendelkezett ily értékkel."

189 Teljes mértékben egyetértek Mályusz ezen megállapításával. Hozzátenném, hogy Budán — ahogy más alkalommal kimutattuk — amúgy is szokás volt, hogy a vő — amennyiben apósa örökösévé lett — felvette apósa nevét,

170 erre az Ulving-család példája a legelső. Hogy Nagel Ulving családja valóban a városalapítók közé tartozott-e, vagy ők is örökölték házukat és ezzel az alapítóknak járó jogokat, azt sajnos nem tudjuk. Ulving Lászlóról és kiskorú fiáról nem hallunk többet. Ez a magát már nemesnek nevező polgárcsalád valószínűleg kihalt a XV. század kezdetére. Valószínű ugyanis, hogy az a Petrus Wulfingus de villa canis, aki 1398-ban szerepel, nem ebből a családból származik, hanem Dunajeci Péter (Ulving (II.) ispán másik féltestvére, akinek eredeti neve (Hunsdorfi, valójában Hundsdorfi), a villa canis fordítása. Lehet, hogy az Ulving-család 1395—1398 között kihalt, és így ő örökölte a vagyont, természetesen — legalábbis ideiglenesen — felvéve nagyapja nevét.

171 16a Ld. az előző j.-t. 164 AO. VII. k. 596. 165 Ld. 1370-re fenn, 119. j., bíróságára a függeléket. 166 Beríényi, é. n. 63. skk. —• E/ó'., 1970, 14—20 más indokolást keres Szepesi kinevezésére. 167 ZsO.I. k. 4196. sz. 168 Vö. Gerevich, 1950, 158. — Az ifjabb Ulving, Miklós fia és László apja utoljára 1391-ben szerepel, háza a Boldogasszony plébániatemplommal szemben állott. Ezt a házat a szomszéd ház eladásával kapcsolatban említik. ZsO. I. k. 1921. sz. — Nem az Ulving-házat adták el akkor! A háztulajdonos sem Ulving fia Miklós, hanem Miklós fia Ulving. Gerevich előbb i. h.-én Rupp Jakabot követte, aki eltévesztette a nevet. Rupp, 1868, 155. — A Kratzerekre ld. alább, 220—221. j. 169 1970. március 9-én felolvasott opponensi véleménye. 170 Kubinyi, 1966, 230—232. 171 Dl. 60482. Az Ulving család vagyona a XV. század közepén — legalábbis részben — a nőágon tőlük származó Somi család kezére jutott. Zolnay, 1964, 381, 387.