Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében 219 nevű fia a XIV. században sógorságba került az akkor legjelentősebb és alább részletesen tárgyalt Hencfi patrícius családdal.

76 Királyi szolgálatban állott, és ezért birtokadományban részesült György mester, a királyné szekérnagya, 1289-ben budai esküdt és a szász István fia Mihálynak és Menne asszonynak, IV. László dajkájának volt a fia.

77 Az a Rudolf mester, aki 1289-ben és 1292-ben budai esküdtként fordul elő, feltehetően azzal a hasonló nevű személlyel azonos, aki a IV. Béla és fia közti harcoktól kezdve végigharcolt több hadjáratot, és ezért 1288-ban a Buda melletti Solymárt kapta adományul.

78 Egy másik Rudolf, budai polgár, 1290-ben királyi apród (iuvenis noster)

79

. A budai pénzverdében dolgozhatott az a Kunch examinator, másként Prenner, aki 1292-ben tanácstag, 1295-ben comes címmel tizedbérlő, és az 1301-ben is, akkor fiával, Petermannal együtt.

80 Utóbbi 1304—1307 közt állott rektorként Buda élén, és az ő kormányzása idején átkozták ki a budaiak a pápát.

81

1292ben egy másik Kunc nevű esküdtje is volt a budai tanácsnak,

82 őt a híres Kunc ispánnal, akinek utódai közel száz éven keresztül vettek részt a város vezetésében, azonosíthatjuk. (Ld. alább.) Ez utóbbi vezető budai polgárokról nem tudjuk, hogy már az alapítás idején vagy csupán néhány évtized múlva költöztek az új fővárosba. Mindenesetre megállapítható, hogy a várost irányító gazdag polgárság jellegében változás a XIII. század folyamán nem történt: a királyi szolgálattal összekapcsolódó, katonáskodó vagy (esetleg inkább és) pénzügyi vállalkozó, birtokos, a hazai vagy külföldi német területekről származó személyekből állt, akiknek a feudális uralkodóosztályhoz való tartozásukat a comes vagy magister címek, esetleg a lovagi jelleg is kifejezte. A kérdés világosabb megvilágítása érdekében nézzünk meg néhány, már a XIII. században is Buda vezetőrétegéhez tartozó családot. a) Werner comes és leszármazottai. (1. tábla) Valamikor az 1230-as évek folyamán, pontosabban 1235-től kezdve egy bizonyos Paumgarten nevű birtok ügyében hosszú pereskedés kezdődött az ausztriai heiligenkreuzi ciszterci apátság és egy bizonyos Werner között, akit váci egyházmegyei lovagnak és Ouen-i polgárnak neveznek a periratok. Hogy Ouen, azaz Ofen alatt még Pest értendő, azt az egyházmegye említésén kívül az is bizonyítja, hogy több oklevélben „nobili dominó Wernhero de Pest" címzést olvasunk.

83 Az ő birtoka lehetett Pest mellett a „palatium comitis Wernerii".

84 A jelek szerint az ő fia volt Péter, Buda egyetlen névleg ismert választott villicusa, aki comes címmel utoljára 1281-ben fordul elő mint (II.) Werner comes apja.

85 Ez az adat mutatja, hogy noha a család Buda alapítása után Pestről átköltözött az új városba, Pest melletti ingatlanbirtokát megtartotta. Az ifjabb Werner comes 1288 és 1296 között mutatható ki Buda rektoraként, és ebben az időben a város gazdasági érdekeit erélyesen képviselte az egyházi testületekkel szemben,

86 és a budaiak élén katonáskodott is.

87 Űgy látszik, hogy Werner és fia László gyilkolták meg Walter comest, Werner egyik elődjét.

88 Mindenesetre 76 AO. III. k. 251—256. — Dl. 87195. 77 BpOkl. I. k. 248. — Györffy, 1963, 121—124. . 78 BpOkl. I. k. 248, 283. — Szentpétery—Borsa, II/2—3. k. 3498. sz. 79 BpOkl. I. k. 260. 80 Uo. 283, 291, 353. — Székely, 1971, 279—285. 81 Uo. 283—285. — Kubinyi, 1961 (Népmozgalmak), 7—8, 14—15. 82 BpOkl. I. k. 283. 83 Uo. I. k. 22—34. 84 Uo. I. k. 199. 85 Uo. — Ld. még fenn 57, 58, 60, 62. j. 88 BpOkl. I. k. 246, 248, 260, 282, 283, 290, 296, 297, 301. 87 Catalogus, III. k. 1881. v ' - •-., 88 CD. VlII/l.k. 200—201. 2* II-