Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Éva: La Gazette des Archives, No. 64–71. (1969–1970) / 187–192. o.

Folyóiratszemle 191 ügyi helyzet ismertetése, valamint a Gazette szerkesztőségi jelentése után a levéltárosképzést vitatja meg a közgyűlés, BAÜTIER, az École des Chartes professzora jelenlétében. A középkor és az újkor története dualisztikus oktatásának, a gépesített kutatási módozatok és lehetőségek megismertetésének, az intézmény- és hivataltörténet szélesebb körű oktatásának, a levéltáros továbbképzés (a) „stage") reformjának kérdéseit megvitatva, a közgyűlés határozatot hoz, miszerint a levéltárosképzés terjedjen ki a kor követelményeinek megfelelő új ismeretekre és a technikai újítások bevezetésére is. — A közgyűlés másnapján a fentebb ismertetett, 197p. évi központi téma megvitatása után az egyesmegyei, ill. regionális levéltárak javaslatait ismertetik és taglalják. Ezek sorából említésre méltó például a normandiai levéltárosoké, a megyei levéltárak rendtartásának módosítására vonatkozóan: ha a megyében nincs más, a történeti-művészeti kincsek őrzése, rendezése, leltárbafoglalása és megismertetése feladatának ellátására alkalmas funkcionárius, ezeket a teendőket, a levéltár keretein túlmenően is, a megyei levéltár igazgatója lássa el. A javaslatot elfogadják. Elvetik viszont a genealógiai kutatások időbeli korlátozására vonatkozó óhajt. A folyóirat mellékleteként kiadandó levéltári „Fehér könyv" tájékoztassa a nagyközönséget a levéltárak beruházási, építkezési stb. tevékenységéről—javasolják a délkeleti terület levéltárosai. Vita után a javaslatot elfogadják. — Az 1971-re központi témaként napirendre tűzik a levéltári anyaggyarapodással kapcsolatos problémakört. Sor kerül a levéltárosegyesület 1970—73. évi új tisztikara, így az új elnök: René Gandilhon megválasztására. — A kötetet egy francia helytörténeti szakmunka, valamint a londoni Történeti dokumentumok királyi bizottsága 1968—69. évi működési jelentésének elemzése zárja.—No. 70.: A kötet folytatja a francia levéltárosok XVI. kongresszusán elhangzott beszámolók közlését. — M ARCÉL BAUDOT a városi levéltárak helyzetét tanulmányozza, a rohamos urbanizáció levéltári következményeit számszerű adatokkal mutatva be. A 30 ezernél kevesebb lakosú városok levéltárainak épülettel, személyzettel való ellátottsága siralmas, fejtegeti a szerző: véleménye szerint minden 10 ezer lakosra 400 folyóméter levéltári anyagot kell számítani s ennek megfelelően gondoskodni a levéltári épületekről és azok berendezéséről. A továbbiakban az újkori iratok rendezési terveinek reformját, a segédletkészítési tevékenység meggyorsítását sürgeti. — JEAN COJLNAT referátuma a kisközségek levéltárainak sorsát taglalja, hangsúlyozva, hogy helyzetük még a városok levéltárainál is nyugtalanítóbb, helyiség- és személyzeti problémáik még nyomasztóbbak. A közgyűlési felszólalók egyike egy kisközség levéltári anyagának leegyszerűsített rendezési tervét mutatja be, követendő példaként, mások az anyakönyvezés reformját ismertetik, ismét mások a háborús események során elpusztult vagy kallódó községi iratanyagok felkutatásáról, a megyei levéltárakba történő beszolgáltatás kötelezővé tételéről, hatékony és állandó ellenőrző munkáról adnak számot. Megvitatják a községek iratanyagát begyűjtő levéltárak kérdését is, de ezt a megoldást nem találják keresztülvihetőnek. — SIMONÉ RUMEAU közgyűlési beszámolója a községi levéltárak személyzeti ellátottságával, státusproblémáival foglalkozik. — A technikai rovat a XXI. nemzetközi informatikai, irodaszervezési kiállítás fotó- és mikrofilmújdonságait ismerteti. — A „titkosírás tartalékosainak" baráti egyesülete rövid közleményben hívja fel a folyóirat olvasóinak figyelmét arra, hogy Párizsban külön szakembercsoportjuk foglalkozik a titkosírású vagy egyéb okból olvashatatlannak bizonyult dokumentumok szövegének megfejtésével. — A kötet végén franciaországi és külföldi levéltári és történeti szakmunkák ismertetéseit találjuk, ezúttal Guy Duboscq tanulmányaira hívjuk fel a figyelmet: egyikben a minisztériumközi levéltári városnegyedről számol be, erről az óriási előarchiválási központról, s az iratanyag levéltári őrizetbe vételének legfontosabb időhatárairól; másik tanulmánya a levéltárak kulturális, népművelő tevékenységét és feladatait ismerteti. — No. 71.: A kötetet a levéltári kézikönyv (Manuel d'archivistique) rövid ismertetése nyitja meg, elöljáróban az új tudományág, az archivisztika mibenlétének és fejlődésének elemzésével. A francia levéltárosegyesüíet 1961-ben határozta el az új, összefoglaló kézikönyv kiadását. A közlemény a kötet szerkezetét, tartalmát vázlatosan ismerteti. A továbbiakban a kézikönyv egyik fejezetének — a levéltárak kialakítása és az előarchiválás — kiegészítése, részben bírálata vagy illusztrálása céljából a folyóirat három tanulmányt közöl. Az elsőt MICHEL DUCHEIN tollából: cikkének lényege az előarchiválás fogalmának tisztázása, fontosságának hangsúlyozása, az iratok „történetivé válása", vagyis levéltári őrizetbe kerülése és kutathatósága időbeli folyamatának periodizálása. — ROSE-ANNE COUEDELO és Loms GÉRAULT a Területszervezési és Lakásügyi Minisztérium központi irattárának létrehozását ismerteti t az új tárca az egykori Közmunkaügyi és az Építésügyi Minisztérium összevonásával jött létre, iratanyagának a régi ügykörök és az új feladatok figyelembevételével történő rendezését, történeti értékelését, levéltári őrizetbe kerülését speciális, az Archives nationales és a szervezési és rendszerezési hivatal minisztériumi kiküldöttei irányításával működő, szakbizottság dolgozta ki. A tanulmány végén a minisztérium egyik főosztályának ügykörjegyzékét találjuk — a megfelelő iratfajták s azok selejtezési, ill. őrzési határidejének feltüntetésével. — A harmadik cikk szerzője ALICE GUILLEMAIN, a Gazdasági és Pénzügyminisztériumhoz kirendelt országos levéltári megbízott. A kézikönyvnek a hivatalok működése során keletkező levéltári anyag és az előarchiválás kérdését tag-