Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Éva: La Gazette des Archives, No. 64–71. (1969–1970) / 187–192. o.

190 Folyóiratszemle gorodik, az irattermelő szervek nem veszik komolyan iratbeszolgáltatási kötelezettségüket. Az 1968. évi egyetemi események nyomán az École des Chartes-on folyó levéltárosképzés is vesztett jelentőségéből. Maguk a levéltárosok sem látják — nem akarják látni —, hogy e pálya mennyire háttérbeszorul, a könyvtár és különösen a modern dokumentáció, az informatika mögött. Mindenesetre,, akár nemzetközi szinten is, jó lenne keményen szembenézni a problémával és keresni a kiutat: mi módon lehetne a levéltár és a levéltárosok közmegbecsülését kivívni? — A szerzetes rendek levéltárai címmel CHARLES MOLETTE elméleti és gyakolati tanácsokkal segíti a női szerzetesrendek levéltári anyagával foglalkozó, azt rendező, selejtező levéltárosokat. Tanulmánya a párizsi vallástörténeti kutatóközpont égisze alatt folytatott munkálatok eredményeként, a női szerzetesrendek levéltárai rendezési típus-tervével kiegészítve, elsősorban az ezekben folyó levéltári munkák megkönnyítését szolgálja. — A Varia rovat élén R. GAUDRIAULT (a Szervezési és Módszertani Központ, a SCOM) vezetője hozzászólását találjuk az 1969. évi 66. számban közölt, a Központ kiadványára vonatkozó fejtegetéshez. — Ugyanitt ismerteti PIERRE PIETRESSON DE SAINT-AUBIN azt a megyei levéltárak reformjára vonatkozó tervezetet, amelyet Alexandre Buchon történész készített 1829-ben. Ekkor, miniszteri megbízásból végiglátogatván húsz megyét, tapasztalatait előbb jelentésben összegezte, majd kidolgozta a megyei és községi levéltárak szervezetére vonatkozó javaslatát. Ezután a miniszteri rendelettel szervezett királyi levéltári főfelügyelői állásra kapott kinevezést. Alig egy hónap múlva azonban, politikai változások következtében kinevezését visszavonták. Reformjának lényege a történeti levéltár és az irattár különválasztása és a történeti értékűvé érett iratok levéltárba szállításának elrendelése lett volna. — A Bibliográfia rovat az év folyamán megjelent levéltári segédletek könyvészeti adatait közli. A kötetet néhány figyelemr emel tó történeti és levéltári szakmunka, UL folyóirat ismertetése zárja. — No. 69.: Párizs város levéltára az 1791—1830 közötti évekből 12 régi kerület békebíróságainak iratait is őrzi. NICOLE FELKAY a békebíróságok létrehozását, történetét,. funkcióit ismertetvén, a fond levéltári rendjét, forrásértékét elemzi, s hangsúlyozza, hogy a békebírósági iratok a XIX. század első negyedének szenvedélyes, mozgalmas életű Párizsát eddig még föl nem tárt adatokkal, rendkívül sokrétűen mutatják be. — CHRISTIAN WILSDORF Felső-Rajna megye levéltárának igazgatója a levéltár új szerzeményéről, a megye felszínére vonatkozó légifelvételekről számol be. Az országos földrajzi intézet Franciaország valamennyi megyéjének légi térképét elkészíti és 8—10 évenként újra felvételezi, így az időközi területi, felszíni változások fontos dokumentációját képezik ezek a fényképek. Az intézet fotótékájában ezek a felvételek megvásárolhatók, az egyes régiókra vonatkozóak pedig az illetékes egyetemi földrajzi intézetekben őriztetnek. Kutathatóságuk azonban — különösen a nem-szakmabeliek számára — igen nehézkes. Szerző mindenképpen hasznosnak tartja, hogy a megyei levéltárak — úgy mint a felső-rajnai levéltár is beszerezzék, megfelelően tárolják és kutathatóvá tegyék a rájuk vonatkozó légi felvételek teljes anyagát. Cikke további részében a légi térképezés különböző fajtáit ismerteti a rendezésre, repertorizálásra vonatkozó felvilágosítások és gyakorlati tanácsokkal. — ÓDON DE SAINT-BLANQUAT, a levéltárosegyesület elnöke összefoglaló referátumában az 1970. évi központi témára (A francia levéltárak tudományos személyzete problémái) vonatkozó, regionális értekezleteken sommázott vagy egyéni hozzászólások formájában beérkezett válaszokat összesíti. A levéltárnak az ügyviteli és tudományos életben vitt szerepét, feladatai elhatárolását, regionális szinten és a levéltáron belüli jobb szervezését taglaló válaszok végső kicsengése az, hogy a levéltáros tudományos, ügyviteli s egyéb szakmai tennivalói között éles határvonalat húzni nem lehet, a megfelelően képzett tudományos és középkáderek kellő számbari való biztosítása azonban alapvető követelmény. — A Kongresszus rovat a francia levéltárosok XVL országos kongresszusáról ad számot, elsősorban ANDRÉ CHAMSON, a francia levéltárak főigazgatója megnyitó szavait ismertetve: 11 éves megbízatása ideje alatt elért eredmények sorából a levéltárosok jobb anyagi megbecsülése érdekében kifejtett fáradozásainak gyümölcse az 1969. évi státusrendezés s a levéltári prémium bevezetése. Sajnálatos azonban, hogy a főhatóság, a kultuszminisztérium politikai akcióiból a levéltár következetesen kimarad, a felsőoktatási tanszemélyzet dotációja a levéltárosokénál magasabb, az audiovizuális levéltár kérdése még megoldatlan. (A kongresszusi beszámolókat a folyóirat további kötetei publikálják.) — A levéltárosegyesület közgyűlése a XVI. kongreszszus záróülését követte, azonos helyen és időben folytatólagosan. Az első ülésen az elnöki beszámoló a levéltári kézikönyv közeli megjelenését jelenti be, majd számot ad a „mekanográfiai-elektronikai"' munkacsoport tevékenységéről. A munkacsoport első két értekezletének témái: az információs szolgálat gépesítése (az informatika) és ennek jegyében különféle szakmai továbbképző tanfolyamok szervezése, a levéltári anyagban — így a középkori oklevelekben is — számítógépek segítségével történő kutatás technikai és anyagi problémái. A továbbiakban az elnök nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az egyes megyékben az ún. tájbizottságok munkájában nagyobb szerephez kellene juttatni a levéltárosokat, a helytörténet leghivatottabb ismerőit.—A megyei levéltárigazgatók mellőzése indokolatlan és sérelmes. — Az 1969. évi közgyűlési javaslatok közül figyelemreméltó az a szinte egyhangú óhaj, hogy a levéltárigazgatóság közvetlenül a miniszterelnök hatáskörébe tartozzék. A pénz-