Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Endrényi Ferenc: Archivalische Zeitschrift, Bd. 65–66. (1969–1970) / 183 - Endrényi Ferenc: Der Archivar, Jg. 22–23. (1969–1970) / 183–186. o.

184 Folyóiratszemle 8fe* az iratok ún, „hegesztését" ismerteti gyakorlati tapasztalatok alapján. Az iratok fűzése helyett itt új eljárással az Alpina Művek 511. számú gépével, műanyagfóliák felhasználásával magas hőfokon lörténik az iratok összeállítása egybetartozó iratkötegekké. — MANFRÉD WOLF és HANNELORE BENSHEIMER összeállításában áttekintést kapunk az 1968. február—július hónapokban megjelent levéltári vonatkozású törvényekről, s az egyes tartományokon belül érvényes rendelkezésekről. — Heft 2.: MANFRÉD WOLF és HANS SCHMITZ beszámolót közöl az Észak-Rajna—Vesztfáliában megtartott 5. tartományi levéltári szakmai értekezlet anyagáról, mely az 1930—1950. évek története forrásaival volt kapcsolatos, különös tekintettel a hiányzó, elveszett iratokra és azok pótlási lehetőségeire. — A nemzeti szocialista uralom éveinek levéltári forrásanyagát a teljes szétszórtság jellemzi. HEINZ BOBERACH gondos munkával írt tanulmányában áttekintést kapunk az állami szervek, a Wehrmacht és a nemzeti szocialista párt iratairól, a megszálló hatalmak közt történt szétosztásukról, a visszakapott iratok levéltári elhelyezéséről. Részletes leírás tudósít a birodalmi minisztériumok, felső birodalmi szervek, a hadsereg, a nemzeti szocialista párt, a különböző tartományi hivatalok iratainak őrzési helyéről. — A nemzeti szocialista rezsim és az egyházak közti ellentétek, harcok kutatására BERNHARD STASIEWSKI ismertetést közöl Észak-Rajna—Vesztfália katolikus egyháza levéltári anyagáról, míg evangélikus vonatkozásban HANS STEINBERG ad tájékoztatást a hasonló forrásanyagról. — BERNHARD BRTLLING „A zsidóüldözés levéltári anyaga és dokumentálása" című tanulmányában tájékoztat az ilyen irányú kutatások tematikájáról — részletesen elemezve a kutatásnál számbajövő fondokat: a központi kormányszervek, közép- és alsófokú hatóságok, hivatalok és a zsidó hitközségek kisszámban fennmaradt iratanyagát. — A történeti forrásanyag gyűjtésének speciális módját tárgyalja PÉTER HÜTTENBERGER „Kortörténeti kérdésfeltevések technikájáról" című tanulmányában. Levéltári iratok hiányán segít a levéltáros, a történész a közvetlen kikérdezés, az interjú módszerével, melynek gyakorlati kiviteléhez ad tanácsot — különös tekintettel az interjúalanyok eltérő egyéniségére, s az ily módon adódó problémákra. — HUGÓ STEHKÁMPER a háborús és háború utáni évek kárvallottjainak kártalanítására hozott törvény végrehajtása során létrehozott „teherkiegyenlítő" hivatalok igen fontos iratanyagát veszi tárgyalás alá. — A müncheni Deutsches Museum könyvtárának különgyűjteményei címen ALFRÉD OPITZ a természettudományok és a technika hatalmas anyaggal rendelkező múzeumának alábbi gyűjteményéről tájékoztat: tervek, okiratok és kéziratok, portrék, emlékérmek, cégiratok (nagyrészt prospektusok) és fényképek. A folyóirat e 2. és a 4. száma HANS GEORG SCHAFFNER összeállításában folytatólagosan közli a nyugatnémet városi levéltárakra érvényes szabályrendeleteket. — Heft 3.: KÜRT HECTOR bemutatja SchleswigHolstein tartomány levéltárát, HEDWIG SIEVERT pedig a Kiéli Városi Levéltárat. — Alfréd Wagner „Az UNESCO és a levéltárügy" c. cikkében ismerteti a világszervezet a levéltárüggyel kapcsolatos feladatait, a terveket, költségelőirányzatokat. A francia levéltárak intézményesen foglalkoznak „iskolai szolgálat"-tal. HELMUT RICHTERING a feladatkör keletkezéséről, munkamódszereiről, személyi vonatkozásokról tájékoztat. — HANS JANKNECHT az utolsó évtizedek történetével foglalkozó kutatók részére nyilvánvalóan érdeklődésre számottartó kérdésre ad feleletet „Általános személyi jog és a kutatói szabadság levéltári iratok esetén" c. írásában. •— Mivel a bírósági iratok levéltárba kerülését esetenként maga a bíró határozza meg magára az ügyiratra vezetett feljegyzésével, s mivel a bírák levéltári vonatkozású ilyen irányú tevékenysége korántsem megfelelő, GÜNTHER HASELIER javaslatot tesz az előjegyzési naplónak mint az iratanyag nyilvántartó eszközének fenti célra való felhasználására. — FRIEDRICH KNÖPP a községi — városi levéltárak történeti fejlődését vizsgálja Hessen-Darmstadtban és ismerteti az 1945 után hozott intézkedéseket a levéltárak gondozása ügyében. — ILJA MIECK cikkében egy magángyűjteményről számol be, Franz M. Feldhaus technikatörténeti gyűjteményéről, melyet a gyűjtő halála után tíz évvel Berlinben az Állami Könyvtárban helyeztek el. — MANFRÉD WOLF és HANNELORE BENSHEIMER az első füzetben közölt jogszabályösszeállítás folytatásaként az 1968. augusztus—december hónapok levéltári vonatkozású jogszabályait ismerteti. — Heft 4.: Lebombázása után 25 évvel avatták fel a Stuttgarti Állami Főlevéltár újból megépített épületét. Az építésről és az avatásról GREGOR RICHTER ad tájékoztatást. — HELMUTH CROON a városok és községek irattáraiban elhelyezett személyzeti iratok problémáival foglalkozik — levéltári őrzésre való alkalmasságuk mértékéről, az iratok őrzésének különféle határidejéről. — A nürnbergi Germán Nemzeti Múzeum „képzőművészeti levéltára" anyagának rendezési módszeréről HORST POHL tanulmányából szerzünk tudomást. Képzőművészek, művészettörténészek, műkereskedők, gyűjtők, mecénások hagyatékaiban levő levelezés anyagának nyilvántartására szolgál az a hatalmas katalógus, mely nemcsak a helyben, hanem más helyeken őrzött képzőművészeti vonatkozású levelezésről is tájékoztatást ad. — HANS-JOACHIM MÜLLER-GELLERT a nyugat-berlini RIAS rádiónál szerzett személyes tapasztalatait „Adatfeldolgozás és automatizálás egy filmlevéltárban" c. beszámolójában mondja el. A filmek levéltári elhelyezése módszerei mellett információt ad az elektromos adatfeldolgozás lehetőségeiről. — WILHELM ÁBEL és HORST H. MÖLLER közös cikkének címe: „Publikációk és levéltári források az árak és bérek történetéhez." —