Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - IRODALOM - Vörös Károly: Manuel d'archivistique. Paris, 1970. / 163–167. o.

Irodalom 165 melyet létrehozója határoz meg (a szervesseg sajátosan levéltári jellegzetességét Bautier éppen úgy hangsúlyozza, mint magunk is hangsúlyoztuk egy évtizeddel előbb az iratanyag levéltári feldolgozásáról szólva, azt a könyvtári anyagtól megkülönböztetendő): végül is ez az, ami a levéltári munka tárgyát képezi •— s melynek e tág értelmezése teszi lehetővé azt, hogy a kötet mondanivalója ezután az iratképző szervek bármely típusának esetén alkalmazható legyen. — Viszonylag hosszú fejezet foglalkozik ezután a közirattal, a fenálló jogszabályok alapján ismertetve ennek fogalmát, köztulajdonát, elidegeníthetetlenségét vagy az állam részére hivatalnokaitól vagy a kereskedelemből való visszaigényelhetésének, vagy nyilvánosságának kérdéseit. A II. fejezet (G. Duboscq munkája) ezek után részint a francia levéltárügy jelenlegi szervezetét ismerteti — részint a forradalom óta végbement levéltári jogszabályalkotás történetét, központjában a francia levéltárügy szakmai centralizációjának és ennek során a levéltári igazgatóság szerepe növekedésének egyre erőteljesebben érvényesülő folyamatával; végül a levéltárosi hivatásról és perspektíváiról beszél. A fejezet függelékében bemutatja a francia levéltárügynek az igazgatóság alá nem tartozó intézményeit: a külügyek, a hadsereg, az államtanács, a legfőbb számvevőszék és a pénzverde levéltárait. A most következő /. rész, az Általános archivisztika (archivistique général) hat nagy fejezetben közel 250 oldalon az irat útját ismerteti: első lépésként szerepét az ügyvitelben (külön terjedelmes fejezetben ismertetve a levéltáros beavatkozási lehetőségeit az iratképzésbe és az irattározásba), majd levéltárba kerülését (megkülönböztetve itt a rendeltetésszerű levéltárba adást annak rendkívüli útjaitól: vásárlás, letét stb.), majd a selejtezést, rendezést, jelzetelést, segédlettel való ellátását, kutatását : felölelve így a levéltáros tulajdonképpeni egész munkáját. A IV. fejezet függeléke tartalmazza az Archives Nationales, a megyei, a községi és a kórházi levéltárak külön-külön cadre de classementjait: a rendszerezés alapjául szolgáló, a mi fondjegyzékeinkéhez hasonló, országosan egységes struktúrát — az V. fejezet függeléke pedig a francia levéltárak különböző segédlettípusai egy-egy sikerült konkrét példányából közöl a segédlettípust, az igényeket és a megoldásokat jól érzékeltető példákat. A //. rész Különleges archivisztika (archivistique spéciale) címen 220 oldalon, két fejezetben az általános résznek mintegy kiegészítését adja; azokat a sajátos tudnivalókat és problémákat ismertetve, amelyek egy-egy különleges fondtípusra (I. fejezet), illetve különleges irattípusra (II. fejezet) vonatkoznak. Előbbiek között tárgyalja a városi és községi levéltárakat, a francia levéltárügy szerkezetében mindig különleges helyet elfoglaló kórházak és szociális intézmények, a közjegyzők és más félhivatalos közegek és a magánszemélyek (ideértve a családokat, egyesületeket és gazdasági szerveket is), valamint a vallási közösségek levéltárait — utóbbiakhoz sorolja (kitérve minden esetben a kezelésükkel, technikai őrzésükkel, nyilvántartásukkal, kutatásukkal kapcsolatos sajátos problémákra) az olyan különleges irattípusokat mint a pecsétek és a pecsétes iratok, a képes ábrázolások (ideértve részben a térképeket, részint a sajátlag ikonográfiái egyéb dokumentumokat), a nyomtatványokat, az újság- és folyóiratgyűjteményeket, a mikrofilmet, az audiovizuális (kép- és hang-) dokumentumokat, végül (egyelőre még csak nagyon sommás tárgyalásban) a mechanográfiai úton létrejött dokumentumokat. A ///. rész a dokumentumok anyagi megőrzésével foglalkozik: '60 oldalon két fejezetben mondva el a levéltárak építésével, illetve a dokumentumok restaurálásával kapcsolatos tudnivalókat. A IV. rész további 100 oldalon 3 fejezetben először a levéltáraknak részint a tudományos életben betöltendő szerepéről beszél (egy-egy alfejezetben szólva a levéltárnak a történeti kutatások központjaként ellátandó funkcióiról: a levéltáros legyen a kutató tanácsadója, a kutatók nevelője, legyen tudományos társaságok tagja, helyi folyóiratok motorja., végezzen saját tudományos munkát — de persze mindezek során ismerje segítőtevékenységének határait is) —, valamint a levéltárak könyvtárairól. A második fejezet a levéltárak közművelődési funkcióit tárgyalja, részletesen szólva itt egyrészt a levéltárak kiállítás-rendező tevékenységéről, másrészt a levéltárak az iskolai oktatás felé kiépítendő, igen sokféle módon lehetséges kapcsolatairól — különös hangsúllyal az oktatás céljait szolgáló kiadványok készítéséről —, végül a levéltárak részvételéről a kulturális életben általában. A rész III. fejezete a levéltárak ügyviteli dokumentációs feladatairól szól: tulajdonképpen arról a tevékenységről, amellyel a levéltárak a legújabb jogszabályok nyilvántartásával, feltárásával, erről rendszeres tájékoztatók kiadásával az ügyviteli munkát igen jelentékeny mértékben segíthetik — bár szerző e ponton inkább a dokumentációval kapcsolatos általános eszmefuttatásokba bocsátkozik. A kötethez végül kiegészítő függelékek csatlakoznak: részint az egyes igazgatási szakágazatok által az anyagátadást illetően kiadott rendelkezések összeállítása, részint egy, a megyei levéltárak cadre de classement-jának: rendszerezési tervének egyes tételeivel kapcsolatos problémákat tárgyaló, a tételeket értelmező — valamint egy, e rendszer alsó szintű tagolásával kapcsolatos, inkább, vitacikk jellegű tanulmány.