Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Kállay István: A városi igazgatás reformja az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon Mária Terézia korában / 115–135. o.

128 Kállay István nem kapott, ezért több hivatalt is el kellett vállalnia, ill. a belső tanácsba való bejutást ambicionálta. Ez természetesen a tanáccsal szemben való fellépését eleve lehetetlenné tette. Ezért 1768-ban rendeletileg tiltották meg, hogy a szószóló más hivatalt Is elvállaljon.

97 Anyagi függetlenségének biztosítására 1774-től minden városban állandó, 200—350 ft-os készpénz fizetést kapott.

98 Korszakunk végén, 1781-ben kaptak a szószólók általános utasítást.

99 E szerint a szószóló a közös ügyeket a belső tanács és a választott község előtt egyaránt referálta. Felügyelt a városi gazdálkodás igazgatására, őrködött a városi jogok és kiváltságok megtartásán. Jelen volt az adó kivetésekor, valamint a házi, adó-, árva-, alapítványi és egyházi pénztárak számadásainak revíziójakor. Ügyelt hogy széthúzás, egyenetlenség ne üsse fel fejét a városban. Az utasítás legfontosabb pontja szerint a szószóló közvetlenül a magyar kamarához tehetett jelentést, ha a városi igazgatás ellen kifogása volt. Ezzel az intézkedéssel a szószóló a városi igazgatás fontos ellenőrző szervévé válhatott, részben átvéve a tervezett, de meg nem valósult királyi biztosi intézmény hatáskörét. Más kérdés, hogy a szószólók az utasítás adta lehetőséggel nem tudtak élni. Az egyedi szervekkel kapcsolatban is láthatunk változást. Egyrészt új hivatalok jelentek meg — elsősorban a gazdálkodási ágazatok felügyelői és az árvapénztárfelügyelő — másrészt szakképzettséget követeltek meg a tisztviselőktől

100

, kik a természetbeniek helyett egyre inkább készpénz fizetést kaptak.

101 Az elhalt tisztviselők özvegyei egyes helyeken egyszeri segélyt, más helyeken néhai férjük fizetését kapták addig, amíg az állás betöltetlen volt.

102 A bécsi udvari kamara fellépett az ellen, hogy városi tisztviselők több hivatalt — különösen nemesi birtokosoknál — is betöltsenek.

103 A városi kormányzat működését az ügymenet terén néhány intézkedés módosította. 1755-től a városi jelentéseket az egész tanácsnak és bírónak névszerint kellett aláírnia; nem úgy mint addig „Tanács és bíró"-val.

104

1773-ból való a helytartótanács rendelete

105 az ügyintézésről, mely szerint — válasz esetén meg kell adni a leirat számát és keltét, — egy felterjesztésben csak egy ügyet lehet érinteni, — a felterjesztésnek legyen jelzete és kelte, — a fogalmazvány hátlapján fel kell jegyezni, hova, kinek és mikor küldték el a tisztázatot. 1774-től uralkodói rendeletre a városok tanácsülés! jegyzőkönyveiket a kamarához terjesztették fel.

106 A jegyzőkönyveket minden ülés végén lezárták, névszerint aláírták.

107 Az ügyek alábbiak szerinti csoportosítását csak 1785-től írták elő:

108 politikai gazdasági 97 CU. (511.) Subd. 3. 36/1769. júl. fol. 171. 98 Kállay i. m. 1071.1. 99 CU. (540.) Subd. 1. 161/1781. júl. fol. 207—210. 100 Staatsratprotokoll 1770. III. k. Nr. 3033. 101 Civ. F. 3. 1756. febr. 23; F. 4. 1756. jún. 10; F. 8. 1758. nov. 13. 102 Civ. F. 3. 1756. jan. 5. — CU. (514.) Subd. 7. 130/1771. aug. fol. 2. s köv. 103 Civ. F. 3. 1753. jan. 5. — CU. (514.) Subd. 1. 95/1771. nov. fol. 1. s köv. 104 Civ. F. 2. 1755. aug. 4. 105 Szfhv, Tanácsülési jegyzőkönyv 1773. febr. 26.