Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Kállay István: A városi igazgatás reformja az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon Mária Terézia korában / 115–135. o.

116 Kállay István gatás terén a következő: nagyobb szerepet kell biztosítani a városok feletti felügyeletben a rendi, tartományi szerveknek; a városi tanácsok tartsanak a városházán hetenként rendszeresen üléseket, melyeken minden tanácsos jelenjék meg. A tanácsosok kötelesek a hivatali titkot megtartani. A jogszolgáltatást meg kell gyorsítani; a polgárok panaszaikkal a tanácshoz forduljanak; ha az nem intézi el ügyüket, csak akkor menjenek az udvari bizottsághoz. A bíró a tanács határozatait hajtsa végre, a tanácscsal közösen munkálkodjék a város jólétén. A jegyző vezesse a városi tanácsüíési jegyzőkönyveket, a tanács ne bocsáthassa el kénye-kedve szerint. A telekkönyvezés a város jelentős tevékenysége; az üres házakat el kell árvereztetni. Levéltárat kell felállítani, az iratokat leltározni, repertorizálni kell. Erre a célra tanácsi bizottság kiküldése szükséges, a városi jegyző közreműködésével. Ezenkívül növelni kell a tanácsok rendészeti tevékenységét. A városi pénzügyek igazgatásának megjavítását Gaisruck elsősorban az ellenőrzés növelésével látta biztosítottnak. Ez az egyházi-, adó-és szegényügyi-pénztárak számadási kötelezettségét, polgári bizottság által való felülvizsgálatát, a büntetéspénzek városi pénztárba való bevételezését, a felesleges utazások, perek megszüntetését jelentette. Gaisruck úgy látta helyesnek, ha minden pénz a kamarás és az alkamarás által kezelt városi pénztárba futott volna be, ül. a városok az illetékes udvari bizottság tudta nélkül nem vehettek volna fel kölcsönt. A kamarás és alkamárás negyedévenként számoljanak el a tanácsnak, működésüket a polgármester ellenőrizze. * A javaslati pontok közül, elsőként a tartományúri városok feletti felügyeletre vonatkozók valósultak meg. Az osztrák örökös tartományok városai már a reformokat megelőző időben is függtek a tartományi kormányok rendi szervezetétől, mely — elsősorban a rendészett ügyekben — felügyeletet gyakorolt. Ez a függés most egyre szorosabb lett. A tanácsválasztásnál a tartományi főnök vagy kiküldöttje volt jelen, ill. hallgatta meg a polgárok panaszait. Ő ügyelt a tartományúri törvények betartására, felügyelt az alapítványi, vallási, oktatási, gazdásági ügyekre. A tartományi kormány mellett e célból városi bizottságok működtek. 1747-től kezdve a városi határozatok csak a biztos jóváhagyásával voltak érvényesek,

4 A megválasztott városi bíróknak évente meg kellett jelenniök a tartományi kormány előtt, ahol — jelentős taksák lefizetése mellett — a bírói hivatal gyakorlására újra és újra jóváhagyást kértek. A bírót és a tanácsosokat a tartományi kormány — megfelelő okkal — felfüggeszthette hivatalukból.

5 A felügyeletet II. József addig a pontig növelte, hogy foglalkozott a gondolattal: maga fogja betölteni a tanácsosi helyeket. Ettől az elképzeléstől csak 1783-ban állt el.

6 A városi gazdálkodás feletti felügyeletet az 1737-ben létrejött udvari városi gazA. Hermann: Geschichte der landesfiirstlichen Stadt Sankt Pötten, uo. 1917. 592—593. 1. — Stadtarchiv Wiener Neustadt, Lade XVII. No. 5/1. 4 F. Tezner: Die landesfürstliche Verwaltungsrechtspflege in Österreich, Wien 1898. I. k. 104—105. I. — Codex Austriacus, Wien 1777, V. k. 222. 1. — K. Gutkas: Geschichte des Landes Niederösterreich, Sankt Pölten 1959. 10.1. 5 O. Brunner i. m. 304.1. — A. Kerschbaumer: Geschichte der Stadt Tuln, Krems 1874. 453.1. — A. Stúrzer i. m. 245—246.1. ^ 6 A. Hermann i. m. I. k. 595. 1.