Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár huszonöt éve, 1945–1969 / 3–46. o.

8 Ember G

yőző Több levéltári dolgozó katona volt, fogságba esett, s csak jóval később került haza. Hárman közülük nem is tértek vissza, évek elteltével nyilvánították holtaknak őket. Egy dolgozónk nyugatra távozott, egy Bécsben szolgált, egy az egyetemre volt beosztva. A pesti lakosok nem tudtak bejárni, de még a budaiak közül is csak kevesen rendszeresen. A munka minden nehézség ellenére megindult. Célja hosszú időn keresztül a levéltári anyag mentése volt. Azzal kezdődött, hogy a bástyára került iratokat szedtük össze, kapartuk ki a romok alól, vittük be az épületbe, hogy biztonságosabb helyre kerüljenek. A továbbiakban a raktárakat és a szobákat kellett, amennyire lehetett, használhatóvá tenni. Helyre kellett állítani a raktárak felbomlott rendjét, az anyagot a megváltozott raktári viszonyoknak megfelelően a legcélszerűbben elhelyezni. Mindez nagyarányú romeltakarítással, takarítással, anyagmozgatással járt együtt. Nagy segítséget jelentettek ebben a munkában a Levéltár rendelkezésére bocsátott munkaszolgálatosok, akik 1945 október közepétől hosszú időn át Borsa Iván irányításával elismerésre méltóan dolgoztak. Nem érheti az a vád az Országos Levéltár akkori vezetőségét, hogy csak a saját anyagának a mentésével törődött és nem gondolt a levéltáron kívüli levéltári anyagra. 1945. május 3-án felterjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez az országos hatóságok — tehát a saját gyűjtőkörébe tartozó szervek — iratanyagát ért károk felméréséről és ennek az anyagnak a védelméről.

11 A miniszter intézkedett is az ügyben.

12 Ugyanazon a napon — 1945. május 3-án — levelet intézett Vásáry István pénzügyminiszterhez a minisztérium 32 évesnél régebbi iratanyagának átadása ügyében.

13 A Pénzügyminisztérium 1867 utáni anyagából az ideig még semmit sem adott át, s a Levéltár — férőhely hiányában — nem is sürgette az átadást, amelyből 1945-ben sem lett semmi. A Levéltárnak az volt a véleménye, — és ebben tévedett —, hogy az országos hatóságoknál, elsősorban a minisztériumoknál, nem fenyegeti különösebb veszedelem az iratokat. Megjelent — a Levéltár meghallgatása és tudta nélkül — az irattári selejtezésről szóló 14 527/1947. M. E. I. sz. minisztertanácsi határozat, amely nagyobb kárt okozott, mint a háború. A Levéltár azonnal felterjesztéssel fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, és kérte a határozat módosításának kieszközlését.

14 A közbelépés nem járt eredménnyel. Kétséges, vajon a helyszíni kiszállás segített volna-e? Ezt elmulasztotta a Levéltár, amit nem ment, csak magyaráz, hogy irattári kapcsolatai nem voltak. Eredményesebb volt — nagyobb súlyt is helyezett rá a Levéltár — az az akció, amelyet a veszélyeztetett családi és gazdasági levéltári anyag biztosítása érdekében folytatott. Ebben az ügyben már 1945. április 7-én felterjesztéssel fordult a Vallásés Közoktatásügyi Minisztériumhoz, amelynek átiratára a Belügy- és a Földművelésügyi Minisztérium rendeleteket adtak ki.

15 Kormányrendelet is jelent meg a magángyűjtemények védelméről.

16 E rendelet alapján a Magyar Nemzeti Múzeum keretében Országos Gyűjteményügyi Bizottság alakult a nemzeti szempontból jelentős és veszélyeztetett levéltárak biztonsága érdekében.

17 A Levéltárhoz beosztott egyik 11 O. L. 35/1945. 12 V. K. M. 3235/1945. ein. sz. a. történt az intézkedés. O. L. 173/1945. 13 O. L. 37/1945. 14 O. L. 488/1947. 15 O. L. 21/1945. A belügyminisztériumi rendelet száma: 90 544/1945. IV. A földművelésügyi minisztériumi rendeletek száma: 40 600/1945. VI. 2. és 50 459/1945. X. 1. 16 A 4450/1945. M. E. sz. kormányrendelet. 17 O. L. 206/1945.