Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Endrényi Ferenc: Der Archivar, Jg. 20–21. (1967–1968) / 358–361. o.

358 Folyóiratszemle vát levéltárak együttműködése szép és hasznos dokumentum-kiállításokat eredményezett. Szükség volt azonban arra, hogy a kiállítások rendezése kapcsán fölmerülő problémákat valamiféle egységes elmélet és gyakorlat kidolgozásával tisztázzák. így elsősorban a kiállított levéltári anyagot ismertető katalógusok kiadását kellett megszervezni. Az első, voltaképpen egyszerű inventáriumnak megfelelő katalógusok után bőségesebb, szebb kiállítású, a nagyközönség és a tudományos érdeklődés igényeit egyképpen kielégítő katalógusok készültek. Valamennyi levéltárra érvényes, kötelező előírásokat természetesen nem lehet megszabni, bizonyos általános formai követelményeket azonban figyelembe kell venniök a szerkesztőknek. Ha elegendő anyagi fedezet áll rendelkezésre, a nyomdai úton előállított katalógusok igen értékes kiadványfajfát képviselnek, a legtöbb esetben azonban olcsóbb megoldással is be kell érniök a levéltáraknak. A kiállítás megnyitása napján kiadott egyszerűbb prospektust később a tulajdonképpeni részletes katalógus megjelenése követi. Minthogy egyegy kiállítás többnyire egy-egy adott témát megvilágító, a legkülönbözőbb fondokból származó iratokat gyűjt össze és mutat be, a katalógus nemcsak a kérdéses témakörben kutatók hasznos segédlete, hanem a kiállítás bármikor történő megismétlését is megkönnyíti. — KRESIMIR NÉMETH a zágrábi történeti levéltár munkája során fölmerült kérdéseket taglaló rövid beszámolóját BOGDAN LEKIC tanulmánya követi az emlékiratok összegyűjtése és tematikai csoportosítása fontosságáról. Szerző azt fejtegeti, hogy az emlékiratok — amelyeknek történeti forrásértékét a szerb irodalmi-tudományos társaság tagjai már a XIX. század második felében felismerték és gyűjtésük módozatainak elméleti és gyakorlati szempontjait ki is dolgozták — a legkülönbözőbb tematikai csoportosításban kerülhetnek feldolgozásra, s ez a munka igen finom, elemző tudományos-történeti érzéket és ismereteket igényel. — A fondismertetések rovatban RADMILA POPOVIC-PETKOVIC a belgrádi történeti intézet levéltárának az első világháborúra vonatkozó két dokumentumgyűjteményét ismerteti, — MARKO ZIGMUND pedig az 1919 — 1920-as párizsi béketárgyalásokra kiküldött jugoszláv delegáció iratainak sorsáról, rendezéséről, visszaállításáról ad számot. A békedelegáció munkája során létrejött — 1920 óta Belgrádban, a külügyminisztériumban őrzött — iratokat (121 dossziét) a második világháborúban a német megszállók lefoglalták és elszállították. 1945 novemberében mindössze 61 dossziényi anyagot sikerült Jugoszláviának visszaszereznie. A megmaradt segédkönyvek alapján visszaállítható volt a teljes fond 3 nagy sorozata. Első és legfontosabb sorozat a delegáció sürgönyeiből, a kormánytól kapott utasításaiból, a kormányhoz intézett jelentéseiből, a külföldi kormányokhoz intézett memorandumaiból, leveleiből, az ülésjegyzőkönyvekből, valamint a bizottsági és szakértői jelentésekből állt és tárgyak szerint, az „adriai kérdés"-től kezdve a hadifoglyok és a háborús felelősségkérdéséig, a szerb királyság kül- és belpolitikai, hajózási, kereskedelmi kapcsolatainak témái szerinti csoportosításban került felállításra. A második sorozat a háborús jóvátételi osztály levéltári anyaga az I. világháborúban az ország területén okozott pusztításokat, valamint a békeszerződések gazdasági vonatkozásait dokumentálja: különösképpen becses forrásanyaga a jugoszláv gazdaságtörténeti kutatásoknak. A harmadik sorozat a szigorúan bizalmas iratoké: a kor legkényesebb külpolitikai kérdéseit tükröző anyag. A negyedik (sajnos, elveszettnek tekinthető) külügyminisztériumi fondra csak néhány, az adriai kérdésre vonatkozó iratmásolat utal. — A kötet könyv- és folyóiratszemléjében bel- és külföldi történeti és levéltári szakirodalmat, zömében levéltári folyóiratokat bemutató ismertetéseket olvashatunk. P.C.É. DER ARCHIVAR. Mitteilungsblatt für deutsches Archivwesen. Herausgegeben vom Hauptstaatsarchiv Düsseldorf. Jg. 20. (1967): A folyóirat kimerítően foglalkozik jegyzőkönyvek, beszámolók és referátumok közlése által a Coburgban 1966 szeptemberében tartott levéltáros konferencia anyagával. Az évfolyam 4 füzete közül az első kettő lényegében a konferencia anyagát dolgozza fel. — Heft L: HELMUT DAHM bevezetésként a megjelenése 20. évébe érkezett folyóirat keletkezése körülményeiről, fejlődéséről és tartalmi változásairól számol be. — A fehtemlített, sorrendben 43. német levéltároskonferencia anyagából először FRANZ HERBERHOLD megnyitó beszédét, majd HELMUT DAHM tudósítását közli a folyóirat: A konferencia és a szakbizottságok munkájában közel 300 német levéltáros vett részt. — Ezt követően találjuk a hét szakcsoport üléseiről szóló beszámoló tudósíiásokai. — HEINZ KLATTE szerkesztőségi levéltáros referátuma a sajtólevéltárosokról tájékoztat. Szó van a sajtólevéltárak különleges feladatairól, a levéltárérett iratok sorsáról, híranyagról, a Spiegel-levéltár hatalmas méretű anyaga felhasználhatóságának módjáról, a levéltár nagyfokú személyi ellátottságáról. — GERHARD PFEIFFER a tudományos levéltáros hivatásáról tartott előadásában kiemeli, hogy közigazgatási és jogi feladatain felük a levéltárostól feltétlenül el kell várni azt, hogy tudományos munkát is végezzen, legyen egyenértékű az egyetemek történészével. — KARL PUCHNER a levéltárigazgatóságok és a különféle szövetségi állami (tartományi) történészbizottságok együttműködésének szervezeti kérdéseit fejtegeti. — WOLFGANG EGER referátumának tárgya „Az