Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században 263 háromról: a két Mednyánszkyról és Zbiskóról tehető föl, hogy a szlovák esetleg az anyanyelvük volt. Az országban, kivált annak északi részén a néppel való érintkezéshez annyira szükséges szlovák nyelvet tehát ismerték a magyar tanácsosok; ha európai tájékozottságot nyújtó francia és olasz nyelvi ismereteik nincsenek is, idehaza tájékozottak voltak. Ha a kinevezés idejét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy tizenöt évnél régebben, 1690 előtt csak ketten szolgáltak ennek az időszaknak a tanácsosai közül (a magyar idősebb Mednyánszky Pál és az osztrák Aiselsberg). 1695 előtt kezdte szolgálatát három magyar és egy osztrák tanácsos; viszont tizenöten: hét magyar és nyolc idegen 1696 és 1699 közt kerültek a tanácsosi székbe, túlnyomóan az 1696. és 1967. években, míg 1700 után csak kettő: egy magyar és egy német. Az idegen elem térfoglalása tehát az 1696/97. évekre esett, amikor az abszolutista tendencia a legerősebben érvényesült — de éppen az ekkor kinevezett tanácsosok bizonyultak a veszély óráiban a legkevésbé hasznavehetőknek. A kormányzatot fenyegető veszély pedig nem volt lebecsülhető. Pozsony a Rákóczi-szabadságharc alatt többször állott a kurucok hadi akciójának hatósugarában, bár az utóbbiak a város elfoglalására ennek megerősített volta miatt nem gondolhattak. Ez szabta meg a Pozsonyi Kamara tisztviselőinek állásfoglalását is. Bizonyára akadtak köztük, akik többé-kevésbé rokonszenveztek a felkelés célkitűzéseivel, de a Pálffy János által képviselt mérsékelt császárpárti állásfoglalás sokkal nagyobb hatással volt rájuk — mint egyébként Pozsony egész lakosságára is —, mivel a háborús akciókkal járó pusztulás kedvezőtlenül befolyásolta őket a szabadságharccal szemben. A kamara tisztviselőinek életviszonyait a háborús nélkülözések, a drágaság és a közlekedés bizonytalansága igen megnehezítette. Tipikus példa erre a két — idősebb és ifjabb — Mednyánszky Pál tanácsos sorsa. Az idősebb Mednyánszky Pál, aki egész életén át közszolgálatban állott, 1708 őszén halt meg. Özvegye, Ordódy Klára, a Kamarától kéri férje hátralékos fizetését: kérvényében előadja, hogy csekély ingó vagyonukat már elzálogosították, adósságok közepette élnek, még férje eltemetésére se volt pénzük, annyira jutottak, hogy a hitelezők zaklatásától félve, már az utcára sem mernek kimenni.

10 Az ifjabb Mednyánszky Pál tanácsos 1710-ben (ő a szabadságharcot ekkor factiónak nevezi) kérvényben panaszolja, hogy csupán Nyitra megyei birtokain 15 000 forintnyi kárt szenvedett a háború következtében részint gazdaságának kényszerű elhanyagolása, részint annak kirablása következtében. Amellett hat éve már tanácsosi fizetését sem kapta meg. Hitelezőinek nyugtái elvesztek, a visszafizetéseket nem tudja igazolni. Egész kára mintegy 30 000 forint. Kárpótlásul fiskális javakat kér, mert teljesen csődbe jutott.

11 Ami vagyona volt, Pozsonyban kénytelenségből fölélte, mikor a többi császári-királyi oldalon maradtakkal együtt a városba volt kénytelen zárkózni. 1713-ban annyira jutott, hogy viszonylag nem is nagy összeget, 300 forintot kért a Kamarától legsürgősebb zálogkamatainak törlesztésére.

12 Elképzelhető, mekkora volt a kisebb hivatalnokok nyomorúsága, kiknek nem állott a háta mögött olyan vagyoni bázis, mint a birtokos Mednyánszkyaknak. \ Hogy a kamara hivatalnokainak helyzetét megérthessük, vissza kell pillantanunk a XVII. század végének személyzeti viszonyaira. 10 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) Magyar Kamarai Levéltár (a továbbiakban: MKL) Litterae ad Cameram Exaratae (a továbbiakban: Litt, ad Cam.) 1708. év — 230. sz. 11 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1710—120. 12 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1713 — 53. 5* H