Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Stier Miklós: A magyarországi német követjelentések, 1933–1939 : forráskritikai vizsgálat / 241–258. o.

A magyarországi német követjelentések 1933-—1939 249 sabbak voltak. Január 2-án még semmi sem oldódott meg, s a miniszterelnök és a belügyminiszter közötti nézeteltérések továbbra is fennmaradtak. De mivel lényeges elvi különbség tényleg nem állt fenn kettejük egész beállítottsága, nézetrendszere, célja között, azért rövidesen megtalálták a kompromisszumot, ami végső fokon valóban Kozmának szolgálhatott elégtételül.

13 Érdekes és meggondolandó momentum még Kozma előadásában Gömbös és Marton szembeállítása. Kozma állítása szerint mind az ő, mind minisztertársainak benyomása az volt, hogy Marton.Gömbös megbízásából hozza intézkedéseit. Ez a kép azért keletkezhetett, „mert Marton mesterien értett hozzá, hogy rendelkezései mögé a miniszterelnök árnyékát idézze fel, úgyhogy egészen a kormány tagjaiig olyan benyomás keletkezett, hogy mindezekben az esetekben Gömbös megbízásából cselekszik". Mint tudjuk, ez a benyomásuk nem volt éppen alaptalan. Hogyan magyarázható Kozmának ez a valóságos viszonyokat tudatosan elferdítő előadása? Véleményünk szerint előre kigondolt — talán még magával Gömbössel is megbeszélt — akcióval állunk szemben. Gömböst ugyanis valószínűleg nagyon nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy a totális párt Marton-féle szervezésének túlhajtása veszélyessé válhat a kormány helyzetére. (Erre több tényezőből következtethetünk: Kozma már 1935 augusztusában, a bakonyi minisztertanácson beszélt ,,a pártszervezésben elkövetett hibákról, amelyek sokszor az ellenzék malmára hajiak a vizet, és nehézségeket okoznak közigazgatási vonatkozásban is".

14 December közepén főispáni értekezletet tart, ahol a főispánok néhány kivétellel alkotmány- és törvényellenesnek belyegzik a Marton-féle szervezkedést.

15 Mint az újságokból kiderül, december végén Gömbös és Kozma több alkalommal folytatnak megbeszélést. Január másodikán 5 órás vita folyik á kérdésről, s csak a január 8—9-i lapok írnak először megegyezésről, de — mint a német követ jelentéséből is kiderül — Kozma csak január 17-én érzi biztosnak a probléma megoldását.) Végül is meggyőzték a miniszterelnököt — ez derül ki a későbbi intézkedésekből. Ha azonban a németek a totális párt szervezés leállításáról (a Göring—Gömbös megbeszélések után vagyunk!) úgy szereznének tudomást, hogy az Kozma közbelépésének köszönhető, akkor Kozma elveszítheti azt a szimpátiát, amit eladdig sikerült a németeknél „kivívnia". Nem is beszélve Gömbös tekintélyéről, akit belügyminisztere lelépése meghátrálásra, terveiről való lemondásra késztet! De ha az egészet úgy tüntetik fel, mint Marton olyan egyéni akcióját, amiről Gömbös nem tud, sőt bizonyos mértékig akarata ellenére valónak, akkor — miután Gömbös mindig posszibilis személy volt a németek szemében — az egésznek az élét tompítani lehet, elfogadhatóbb színben feltüntetni. Véleményünk szerint ezért választotta (vagy Gömbössel együtt választották?) Kozma az utóbbi utat, ezzel „szalonképesebbé" téve az eseményeket. Fenti, kissé hosszúra nyúlt fejtegetéseinket összefoglalva: a német követség jelentéseinél mindig számolnunk kell azzal a tényezővel is, honnan kapják a híranyagot, hogyan befolyásolják a személyi kapcsolatok a számunkra már forrássá vált jelentések tartalmát, tényleges forrásértékét. Fenti forrásunk — mint látható — korántsem arra forrás, amit leír, mert aligha igaz az, amiket Kozma másfél óra alatt a magyar bejpolitika fejleményeiről összehordott. Sokkal inkább forrás ez magára Kozmára, a Kozma—Gömbös—Marton viszonyra, s egyéb más anyagok bevonásával együtt 1935—36 fordulójára, amikor első tünetei mutatkoznak a totális fasizmus bevezetésére tett gombosi kísérlet válságba jutásának. Igen hasznos forrásoknak bizonyulnak azok a jelentések is, amelyekben a politikai életben újonnan felbukkanó, valamely jelentősebb pozíciót elfoglaló szereplők jellemzését találjuk meg. Mindenekelőtt talán az 1935 szeptemberében kinevezett új magyar kereskedelmi és közlekedésügyi miniszterről, Winchkler Istvánról szóló iratot emelnénk ki mint példát. Egyáltalán nem leplezett örömmel jelenti a követség, hogy Winchkler „ereiben anyai ágról német vér csörgedezik, s felesége is németsváb származású budapesti patrícius-família sarja". Jóleső tudattal nyugtázza, hogy „a német—magyar gazdasági kapcsolatok kiépítésében nagy szerepe volt, az 1934. évi gazdasági szerződések megkötése ugyanis magyar oldalról lényegében az ő műve". 13 Bővebben ld. már idézett tanulmányunkban. 14 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban:) OL. Kozma-iratok5. cs. Adatgyűjt. 1935. III. 15 Új Nemzedék, 1936. jan. 8; 8 órai újság, 1936. jan. 8.; Az Est, 1936. jan. 9.