Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata / 223–240. o.

236 Györffy György fluvio usque ad Alpes, que dicuntur ferreae, nullo obice resistente. Post haec transivit Alpes et accepit impugnare munitiones et castra, multaque praelia committere cum gentibus Chroatiae ... Nee tarnen usque ad maritimas regiones pervenit; sed audiens quod quaedam gens sui regni fines intraverat, in Ungariam repedavit.. ,

78 Spalatói Tamás már kb, 175 évvel az 1090-es események után írt, és az említett forrásokon kívül csak olyan helyi hagyományokra támaszkodhatott, melyeknek történeti értéke még Dalmácia tekintetében is kérdéses. Bár ismernie kellett a magyar krónika hiteles elbeszélését a horvát—magyar házassági szerződésről, azt mégis teljesen figyelmen kívül hagyta és a horvát mágnások egyenetlenségeiből vezette le az eseményeket, s emellett már a hódítás gondolatát is felvetette. Nála a Drávától az „Alpokig" terjedő területen békés megszállásról van szó, Horvátország alpesi vidékén pedig leigázásról és kemény harcokról. Figyelemre méltó, hogy az utolsó horvát királyról, II. Istvánról és az 1091-ben Horvátország királyának megtett Álmos hercegről — akikről egyébként a magyar krónika is hallgat — egy szót sem ejt, evvel szemben a magyar Gestából szabadon átvéve tudósít László hazatérésének okáról, a kun betörésről. Következésképp a Száva-vidék megszállását tárgyaló elbeszélésének nem tulajdoníthatunk önálló forrásértéket. Spalatói Tamás Historiá-ja négy középkori kéziratban maradt ránk. Egyikük, ' a Széchényi Könyvtárban őrzött kódex magába foglalja a későbbi kézírással, a XIV. században bevezetett Qualiter et cum quo pacto dederunt se Croates regi Hungarie c. toldalékot

79

. Ez minden egykorú forrásnak ellentmondva arról tudat, hogy Kálmán, László fia (!), mielőtt 1102-ben a Drávátóla tengerig terjedő „egész Horvátországot" (totam Chrouaciam) elfoglalta volna, a Dráva mellett a 12 horvát nemzetség küldötteivel paktát kötött; ennek értelmében a nemzetségek tagjai megtarthatják birtokaikat, ők maguk és hűbéreseik mentesek az adóktól s egyetlen kötelességük a királyt nemzetségenként legalább 10 lovassal háborúba követni.

80 Ez a pacta conventa már nem az egyház, hanem a XIV. századi horvát nemesség érdekében keletkezett. Minthogy a nemesség törekvéseit fejezte ki, a nemzeti tudat kialakulásában hasonlóképpen hatott, mint a magyar nemesség érdekében írt Gesta Hungarorum. 78 Racki 476; Mon Hist. Slav. Merid. XXVI. 56—57; Gombos Catalogus III. 2224—2225. 79 Facsimile: Sisic: Prirucnik 460/461. 80 Az, hogy Kálmán a horvát nemesség jogait Belgrádban (Zára vecchia), 1002-ben történt megkoronázása előtt megerősítette (vö. Novak, V., Zadarski Kartular 256), nagyon is lehetséges, de ennek olyan formában kellett történnie, amilyenben 1111-ben Dalmácia szabadságát biztosította (Smiciklas II. 24). A'horvátok „12 nemzetsége" csak 1350-től tűnik fel az oklevelekben (uo. XI. 631). Az apokrif Memóriáié legelszántabb védelmezői Sisic, F. (Prirucnik 459—528) és N. Tomasic (Fundamente des Staatsrechtes des Königreichs Kroatien ... älteste Zeit: Pacta conventa. Zagreb 1918) voltak; ehhez Id. Suffláy, M. jól megalapozott kritikai megjegyzéseit: Ungarische Rundschau 4 (1915) 885. kk. és Deér J., Archívum Europae Centro-Orientalis 2 (1936) 7. kk.; Klaic N., Jugoslovenski Istorijski Casopis 1967. 73—74; Jurcic H., Ungarn Jahrbuch 1 (1969) 11—22. Az ún. „Chronicon mixtum Hungarico-Polonicum", melyben Atyla, ül. Aquila Horvátországban és Szlavóniában folytatott háborúiról olvasunk (SRH. I. 302—303), híjával van minden önálló forrásértéknek. Az olyan újkori koholmányok, mint a dalmáciai Gumay-i Szent Péter-kolostor kódexébe bevezetett, középkori írást utánzó betoldások {Racki: Documenta 486; facsimile: Sisic: Prirucnik 380/381 és Novak, V.: Supetarski Kartular. Zagreb 1952. fol. 27—28), valamint Johannes archidiaconus de Guerche apokrif történeti feljegyzései (Racki 471—473, amihez ld. Klaic, V.: Slavonien vom X. bis zum XIII. Jh. Agram 1882. 20—28. és Pauler Gy., Századok 22 [1888] 331) szintén a tudománytörténet körébe tartoznak.