Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Ember Győző: Levéltári feladatok az új levéltári törvény után / 199–212. o.

210 Ember Győző Előkészítjük egy újfajta segédletnek, a nagy vállalkozást jelentő központi általános tematikus mutatónak a munkálatait. Ennek elkészítése távolabbi tervidőszakok súlyponti feladata lesz. 9. Kiadványok készítésében is jelentős eredményeket értünk el az elmúlt tervidőszakokban. Ezt a munkánkat a kialakult elgondolásnak megfelelően folytatjuk tovább. Az eddiginél nagyobb súlyt helyezünk a forfástudományi munkálatokra. 10. A közművelődés szolgálatában is értünk el szép eredményeket, főleg kiállításaink arattak sikert. A korábban kialakult módon és mértékben folytatjuk ezt a munkát. Nagyobb súlyt helyezünk arra, hogy levéltárunkat, anyagát és munkáját szélesebb körökben is ismertté tegyük. 11. A tájékoztató és kutatószolgálat hatalmas méretekben növekedett 1949 óta. További növekedésével számolunk. 12. A levéltári munkát sikerült összehasonlíthatatlanul szervezettebbé, tervszerűbbé és módszeresebbé tennünk, mint amilyen 1949 előtt volt. Ügyviteli szabályzatunk elkészítésével, további munkautasításokkal, szakmai vitákkal szándékozunk még szervezettebbé, módszeresebbé tenni. Szilárdítanunk kell az utóbbi években meglazult munkafegyelmet. Nagyobb mértékben kell részt vennünk a levéltárosképzésben, nagyobb gondot kell fordítanunk dolgozóink szakmai és ideológiai továbbképzésére. * Úgy gondolom, hogy nagy és lelkesítő, korábbi munkánkat részben betetőző,, részben továbbfejlesztő, és részben már új távlatokat nyitó célok azok, amelyeket röviden vázoltam. Érdemesek arra, hogy erőnket megfeszítve, a tőlünk telhető legjobb munkával, mindent elkövessünk megvalósulásukért. De mindent el kell követnünk annak érdekében is, hogy munkánk a megérdemelt erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesüljön. A legutóbbi években helyzetünk ebben a tekintetben egyre aggasztóbbá vált. Sürgős segítségre van szükségünk, mert szakmánkat komoly veszedelem fenyegeti. Dolgozóinkat máshová csábítják. Űj dolgozók nem jönnek hozzánk, vagy csak olyan fizetésért, amilyet régi, jól bevált dolgozóinknak nem tudunk adni, akik így elkeserednek. Ilyen körülmények között nehéz, szinte lehetetlen szilárd munkafegyelmet, odaadó munkát követelni és várni, és erélyesen fellépni olyan dolgozókkal szemben, akik — más intézmények példáját is látva — olyan módon próbálnak helyzetükön javítani, amit nem helyeslünk, amit a levéltárügy szemszögéből hátrányosnak tartunk. Nem helyi jellegű problémák ezek, helyi intézkedésekkel nem is tudjuk megoldani őket. Bízunk a párt és a kormány segítségében. Bízunk hosszú évek során helytállt dolgozóinknak, de az újonnan jött fiataloknak is az ügyszeretetében. Nem adjuk fel a reményt, hogy annak a vetésnek, amit évtizedeken át gondoztunk, ígéretes termését jórészt már utódaink be tudják takarítani, és újabb, még gazdagabb termésnek vetik majd magját. Ember Győző'