Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Ember Győző: Levéltári feladatok az új levéltári törvény után / 199–212. o.

Levéltári feladatok az új levéltári törvény után 205 nevezik annak, de olyan teljesítményt, olyan eredményeket várnak tőle, mintha az lenne. És aszerint támogatják, anyagilag és erkölcsileg egyaránt, hogy ilyen teljesítményt, ilyen eredményeket tud-e produkálni, vagy sem. És a derék levéltáros mit tehet? Eleget tesz kenyéradó gazdája kívánságának, és ez nem is esik nehezére, hiszen így kenyér helyett kalácsot is kaphat. Meg azután több státushelyet, több és jobb helyiséget, berendezést, felszerelést és így tovább. Az vesse rá az első követ, aki maga is nem így cselekednék. És a derék levéltáros, hogy lelkiismeretét megnyugtassa, ha netalán nyugtalankodnék, eljárását ideológiailag is alátámasztja, úgy érvelvén, hogy ez a társadalom igénye, a társadalom ezt várja tőle és levéltárától. Leszek olyan bátor vagy inkább botor, veszem azt a követ és vetem, noha tudom, hogy érte engem kövez meg a derék levéltárosok hada. Mert akárhogyan forgatom is a dolgot, sehogyan sem találom azt rendjén valónak. A társadalmi lét fejlettségének azon a fokán, amelyre mi már eljutottunk, a társadalmi munka alapja a munkamegosztás. Minden szervnek, minden intézménynek megvan a maga munkaterülete. És nagy bajnak vagy zavarnak a jele, amikor egy intézmény, egy szerv elhanyagolja a maga munkáját és valami mással kezd foglalkozni. Nem tudok lelkesedni azon, hogy rongyos szőnyegemet egy kiskunlacházi szövetkezet mellékági üzemegysége javítja a Márvány utcában, amikor a disznóhús hiánycikk a hentesüzletekben.. És ugyanúgy nem vagyok elbájolva, amikor egy levéltárigazgató letesz a tanácselnök asztalára egy helytörténeti tanulmánykötetet, ha annak a levéltárnak az anyaga nagy részében még rendezetlen, ha nincs hozzá középszintű segédlet, ha gyűjtőköri szerveinek az iratkezelése nem kielégítő és ennek következtében az iratokat a pusztulás veszélye fenyegeti. Mert azt a helytörténeti tanulmánykötetet nem feltétlenül a levéltárnak kell elkészítenie, de azt a levéltári anyagot feltétlenül neki kell rendeznie, segédlettel ellátnia, azt az iratkezelést feltétlenül neki kell megjavítania. Helytörténeti tanulmánykötetek írása nem rendeltetése a levéltáraknak, anyaguk rendezése, segédlettel való ellátása, a gyűjtőköri szervek iratkezelésének megjavítása ellenben az. Ne legyen félreértés. Nem ellenzem én, hogy a levéltárak helytörténettel foglalkozzanak, helytörténeti tanulmányköteteket készítsenek és publikáljanak. Nem is azt mondom, hogy ez a tevékenységük ne menjen rendeltetésszerű feladataik rovására, mert általában arra megy. Csupán az a szerény észrevételem, hogy ne menjen túlzott mértékben azok rovására. Főleg pedig az, hogy ne tekintsék ezt a tevékenységet rendeltetésüknek, a ferde létből ne formáljanak hamis tudatot. A levéltáraknak szerte a világon megvan a maguk kialakult munkaterülete. A le- , véltári munkának a világ minden Országában kettős rendeltetése, alapcélja van: a levéltári anyag biztonságos megőrzése és minél használhatóbbá tétele. És ennek a kettős rendeltetésű munkának mindenütt kettős az alapjellege: tudományos és igazgatási. Ezt az álláspontot szögezi le az új levéltári törvény is. Nyugodjunk ebbe bele, ne akarjunk ezen változtatni. A levéltárak sehol a világon nem közművelődési intézmények, hanem tudományos és igazgatási intézmények. Ne berzenkedjünk az ellen, hogy nálunk is azok legyenek. És a levéltári munkát, annak céljait és feladatait, e kettős rendeltetésnek, e kettős jellegnek megfelelően szabjuk meg. Nem az egyetlen vagyok, akik úgy látjuk, hogy a tanácsi levéltárak munkájában <.