Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár huszonöt éve, 1945–1969 / 3–46. o.

Az Országos Levéltár huszonöt éve (1945—1969) 17 1958 1965 1969 Szekció 22 23 23 Levéltár 75 122 122 Fond 2133 3162 3412 Állagtalan fond 1924 2770 2963 Allagos fond 209 392 449 Állag 3718 9268 11 679 Törzsegység 5642 12 038 14 642 - Fondjaink száma tehát — ez a legjellemzőbb adat — 11 év alatt 2133-ról 3412-re emelkedett. * És vajon hány fondunk volt 1949-ben, 1945-ben, tehető fel joggal a kérdés. Nehezen tudnánk rá válaszolni, hiszen a fond fogalmával akkor még nem operáltunk. Ez az egy tény is mutatja, hogy levéltárszemléletünk mennyire megváltozott. De a változásnak nem az egyetlen és nem is a leglényegesebb bizonyítéka, hogy ma már meg tudjuk mondani, hogy mi a fond és hogy hány fondunk van. Levéltárszemléletünk átalakulásának, szocialista jellegűvé válásának a leglényegesebb momentumairól szólva, előre kell bocsátanom, hogy ezek közül a momentumok közül több nem kizárólag a szocialista levéltárszemléletnek a jellegzetessége, hanem megtalálható a levéltárilag fejlettebb tőkés országok levéltárszemléletében is. Sok esetben nem a kapitalista — szocialista; hanem a maradi — haladó ellentétpárban jelentkezik a különbség a két szemlélet között. Nálunk persze a maradiság a tőkés korszak szemléletének a maradványait jelenti, a haladó pedig a szocialista korszak szemléletének az új elemeit. Előre kell bocsátanom továbbá, hogy levéltárszemléletünk megváltozása nagy mértékben köszönhető annak, hogy 1954 óta alkalmunk nyílt megismerni — nemcsak az irodalomból, hanem tanulmányutakon is — más országoknak, elsősorban a szocialista országoknak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak, de kapitalista országoknak is a levéltárügyét, azt, hogy mit és hogyan csinálnak más országok levéltárosai. A leglényegesebb különbséget abban látom régebbi és mostani levéltárszemléletünk között, hogy a levéltárakat ma már nem elsősorban történetkutató intézményeknek tartjuk, ahol a történettudomány művelése mellett levéltári munkát is kell végezni, hanem egyedül és kizárólag levéltáraknak, ahol a levéltári munkát kell végezni, olyan levéltári munkát, amelynek eredményessége megkívánja, sőt megköveteli, hogy a levéltárosok a történettudomány bizonyos ágait és területeit műveljék is, hogy ezekben az ágakban, ezeken a területeken — de csak ezekben és ezeken, nem pedig bármiben és bármelyiken, amihez és amelyikhez egyéni érdeklődésük, vagy érdekük fűződik — történetkutató munkát is végezzenek. Ez az alapelv, amely alól indokolt esetben kivételt lehet tenni. De a kivételekből alapelvet csinálni nem lehet. Hosszú és szenvedélyes viták folytak erről a kérdésről, amit magyaráz, hogy az Országos Levéltár 1945, sőt 1949 előtt, amikor történetkutató intézmények még nem voltak, illetve alig voltak, a történettudomány sokkal szélesebb körű művelésére 2 Levéltári Közlemények