Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Jenei Károly: A földigénylő bizottságok, 1945–1947 / 133–166. o.

160 Jenéi Károly A földosztás megvédése A földigénylő bizottságok ellen 1945 nyarán egyre fokozódó támadások viszszaverése végett az ország földigénylő bizottságainak kiküldöttei 1945. szeptember 8-án és 9-én Budapesten kongresszusra ültek össze. A Földmunkás Szakszervezet kezdeményezésére megszervezett országos tanácskozás a földreform eredményeit és annak további vonalát, valamint a földhöz juttatottak termelésének a megszervezését vitatta meg.

214 A kongresszuson az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke részletesen beszámolt az öt hónap alatt lezajlott nagy történelmi eseményről, a nagybirtokrendszer felszámolásáról és a szegény parasztság földhöz juttatásáról. Bejelentette, hogy a földreform végrehajtása során 504 056 földigénylő, köztük 75 137 gazdasági cseléd, 177 790 mezőgazdasági munkás, 33 280 törpebirtokos, 22 934 kisbirtokos és 15 165 volt mezőgazdasági konvenciós iparos és kisiparos kapott földet. Az ország 3280 községe közül 288-ban egyáltalán nem volt földosztás, mert egy talpalatnyi föld sem állt e célra rendelkezésre. Mivel a kongresszus során sok szó esett a megyei földbirtokrendező tanácsok „reakciós magatartásáról", az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke megkísérelte a megyei tanácsoknak a birtokelkobzások ügyében folytatott gyakorlatát megvédelmezni. Elismerte ugyan, hogy a helyi viszonyokat a földigénylő bizottságok ismerik a legjobban, de igazat adott a megyei tanácsoknak abban, hogy a birtokelkobzások ne személyes ellenszenv, hanem bizonyítékok alapján történjenek.

215 A földigénylő bizottságok kongresszusa végül is úgy határozott, hogy a szegény parasztok kiosztott földet nem adnak vissza és azt, ha kell életük árán is megvédik.

216 A budapesti kongresszus után észrevehetően megváltozott a földigénylő bizottságok magatartása. A megyei földbirtokrendező tanácsoknak a szegény parasztság érdekeit sértő határozatait nem vették tudomásul. A saját intézkedéseiket nem terjesztették fel jóváhagyás végett, a megyei tanácsok felhívásait válasz nélkül hagyták. Egyes földigénylő bizottságok nyíltan is hangoztatták, hogy a megyei földbirtokrendező tanácsok „reakciós, úri társaságok, a nép ellenségei".

217 Az 1945. december 2-án ülésező szakszervezeti kongresszus további bátorítást adott a földigénylő bizottságoknak. A küldött közgyűlés ui. utasította az új Szakszervezeti Tanácsot, hogy a szervezett munkásság egész erejét állítsa sorompóba a földhöz juttatottak érdekében és „megszilárdítva a munkásság és parasztság szövetségét, a városi és falusi dolgozók egyesült erejével hiúsítsa meg a reakció támadását az ellen a föld ellen, melyet a demokrácia annak adott, aki azt megműveli."

218 A földigénylő bizottságok és a megyei földbirtokrendező tanácsok viszonya a mentesített birtokok kiosztása miatt 1945. végétől kezdve rendkívül feszült lett. A Borsod megyei földigénylő bizottságok szenvedélyes hangon támadták a megyei tanácsot, mert „a nadrágos embereknek adott igazat" a földigénylőkkel szemben.

219 A tiszaigari földigénylő bizottság megtagadta a Bánó család mentesített birtokának 211 OL, OFT, 1945. augusztus 22-i ülési jegyzőkönyv. 215 Szakszervezetek Országos Tanácsa Levéltára, Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete ir.: Feljegyzés a földigénylő bizottságok országos kongresszusáról. 218 Szabad Föld, 1945. szeptember 16. 217 Somogy m. Lt., Földreformra vonatkozó iratok gyűjteménye: MFT jelentése 1945. december 31. 218 Szakszervezeti Közlöny, 1945. december 15. 219 OL, OFT, 9/13477/-1945. sz.: Borsod MFT jelentése.