Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Jenei Károly: A földigénylő bizottságok, 1945–1947 / 133–166. o.

A földigénylö bizottságok (1945—1947) 155 Kenderesen nagy visszatetszést és felháborodást keltett, amint arról a község jegyzője az alispánhoz küldött jelentésében beszámolt. Hasonló hatást váltott ki a Fejér megyei földbirtokrendező tanácsnak az a döntése is, amellyel Ercsi községben a német eredetű és érzelmű gr. Wimpffen család 9 tagjának 450 kat. hold földet hagyott meg tulajdonában. A községi földigénylő bizottság a döntésbe nem nyugodott bele, fellebbezett az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. A földigénylő bizottság felszólamlása sikerrel járt. A legfelső földreformvégrehajtó szerv az egész Wimpffen birtok elkobzását elrendelte.

175 A megyei földbirtokrendező tanácsok elnökeinek és a megyei földhivatalok ügyvezetőinek 1945. július 2—3-i országos értekezlete a földigénylő bizottságok elleni panaszok jegyében zajlott le. Főként Békés, Borsod, Abaúj és Szolnok megye földigénylő bizottságainak magatartása ellen hangzottak el szenvedélyes hangú felszólalások. Egyebek között sérelmezték, hogy a földigénylő bizottságok nem veszik komolyan a megyei tanácsok határozatait, sőt Borsod megyében azokat széttépték. Az értekezlet résztvevői határozott rendelkezéseket kértek az engedetlen földigénylő bizottságok ellen. Veres Péter az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke azt tanácsolta a megyei földbirtokrendező tanácsok vezetőinek, hogy igyekezzenek a saját hatáskörükben tisztázni a földigénylő bizottságokkal a vitás kérdéseket és csak akkor forduljanak az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz, ha szembe kerülnek egymással. A földművelésügyi miniszter viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a felsőbb szervek mielőbb véglegesítsék a földigénylő bizottságok munkáját, mert a reakció a parasztságban a nagybirtok végleges felosztása tekintetében kételyt és nyugtalanságot akar támasztani.

176 A földigénylő bizottságok a megyei földbirtokrendező tanácsokkal folytatott vitáikban gyakran fordultak támogatásért az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. Bár a legfelső földreformvégrehaj tó-szerv összetételében is jelentkeztek a megyei tanácsokéhoz hasonló problémák, az országos tanácsban „az elvi, politikai viták mellett, mindig haladó, előremutató döntések születtek".

177 Az országos tanács elvi jelentőségű határozatai, mint a vitézek egyénenkénti elbírálása a juttatásnál, a 100 holdon aluli birtokok mentesítése az igénybevétel alól, az 1000 holdon felüli nagybirtokos részére kisebb lakóház kijelölése, a 65 éven felüliek és az önálló iparosok kizárása a juttatásból, a juttatások felső határának megszabása, a földreform végrehajtásánál mind segítették a földigénylő bizottságok munkáját. De még nagyobb értékű volt az a támogatás, melyben az országos tanács a földigénylő bizottságokat a megyei földbirtokrendező tanácsok sérelmesnek tartott határozatainak a megváltoztatásával részesítette. Másfelől azonban az Országos Földbirtokrendező Tanács is teljes szigorral járt el a földigénylő bizottságokkal szemben, ha azok a földreform rendeletek előírásaitól eltértek.

178 A földosztás a Tiszántúlon és a Dunántúl egy részében 1945 júliusában lényegében befejeződött. Egyes megyékben már megindultak a műszaki munkálatok is, melyek a telekkönyvezési eljárást vezették be. A földigénylő bizottságok, melyek a falvakban a demokratikus átalakulásban kiemelkedő szerepet játszottak, feladataikat sikeresen oldották meg. A földigénylő bizottságok eredményes munkáját dokumen175 OL, OFT, 1946. február 14. ülési jegyzőkönyv. 176 Szabad Nép, 1945. július 5.: Tudósítás a megyei földbirtokrendező tanácsok vezetőinek értekezletéről; Pl Archívuma, 31/3/V/6 sz.: az értekezlet jegyzőkönyve. 177 M. Somlyai Magda i. m. 51. o. 178 Somogy m. Lt., MFT ir., 1031-1945. sz.