Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Jenei Károly: A földigénylő bizottságok, 1945–1947 / 133–166. o.

\ A földigénylő bizottságok (1945—1947) 149 pal mérték a földet, mikor besötétedett, petróleum lámpák mellett hajnalig dolgoztak, a „boldog tulajdonosok részére a türelmetlenül várt birtokleveleket állították ki".

118 Geszten a bizottság tagjai a határról készült helyszínrajz alapján ölezővel mérték ki a parcellákat.

119 A kimért parcellákat mezsgyekarókkal látták el. Minden igénylőnek négy darab karót kellett készíteni, amelyeknek egyik oldalát simára kellett gyalulni.

120 A kimért parcellák kiosztása sorshúzással történt. „Mindenkit a saját keze vitte a megszabott föld átvételére."

121 A parcellák számait egy ládába, vagy kalapba tették, melyből mindenki kihúzta a részére jutó parcella számát. Tehát a szerencsétől függött, hogy ki milyen földet kapott. A cédulahúzás rendszerint két bizalmi jelenlétében zajlott le.

122 Tiszanagyfalun nyílhúzással döntötték el, hogy melyik parcella kié legyen.

123 A sorshúzás nem mindig nyugtatta meg az igénylőket. Somogyudvarhelyen pl. a sorshúzáson nem minden érdekelt jelent meg, ezért egész tömeg cédula kihúzatlan maradt. A pótsorsolást emiatt nem lehetett a kívánt titkossággal lefolytatni. 124 Újkígyóson a földosztás a földigénylők jelentkezési sorrendjében, sorshúzás mellőzésével ment végbe, ami sok panaszra és zúgolódásra vezetett.

125 A földigénylő bizottságok által foganatosított felmérések természetszerűen pontatlanok és ideiglenes jellegűek voltak. A kitűzött célt azonban jól szolgálták. A földreformot gyorsan végre kellett hajtani, hogy minél kisebb legyen az úgyis elkerülhetetlen gazdasági megrázkódtatás és a reakciónak ne legyen módja zavarokat kelteni.

126 Mivel a földek kimérése primitív eszközökkel történt, a földigénylő bizottságok a legtöbb esetben a megyei földbirtokrendező tanácsoktól mérnökök kiküldését kérték. Földmérő mérnökökben azonban nagy hiány volt. A Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete a parasztság segítségére sietett, amikor a Földművelésügyi Minisztériumnak javasolta, hogy a kultúr-, gépész- és építészmérnökök részére átképző tanfolyamokat rendezzen. A szakszervezet ugyanakkor megszervezte a földméréshez szükséges műszerek, látcsövek és theodolitok összegyűjtését.

127 A földigénylők a mérnöki felmérést szükségesnek tartották, a földigénylő bizottságok által foganatosított földosztást ezért csak ideiglenes jellegűnek tekintették. Sok helyen, mint Nagymágocson, Kisújszálláson, Kecskeméten és Nagykőrösön a földosztás mindjárt mérnökök közreműködésével indult meg.

128 A legtöbb községben azonban csak később kapcsolódtak be a mérnökök a műszaki szakképzettséget igénylő munkálatokba. A földosztás kezdete a falvakban ünnepet jelentett, amelyen a lakosság nagyszámban résztvett. Az első ilyen ünnepség Pusztaszeren zajlott le 1945. március 29-én a Pallavicini uradalom központjában. Kistelek, Mindszent, Sándorfalva, Csanytelek, Pusztaszer és Algyő nicstelenjeinek 3000 főnyi tömege jelenlétében 118 Viharsarok, 1945. június 2. 119 Élet és Irodalom, 1965. április 4. Molnár Zoltán: Földosztás Geszten. 120 OL, OFT, 791-1945. sz.: Ercsi község dobolási jegyzőkönyvének kivonata 1945. május 4. Minden földigénylőnek négy db 50 cm hosszú karót kellett a községi elöljáróságra vinni. 121 Békés m. Lt., gyulavári kfb ir., 9-1945. sz. 122 Tolna m. Lt., MFT ir., 652-1945. sz.: kajdacsi kfb jelentése 1945. április 30. 123 Magyar Nép, 1945. március 29. 124 Somogy m. Lt., Megyei Földhivatal ir., somogyudvarhelyi jegyző jelentése 1945. június 23. 125 Békés m. Lt., békési fb ir., 1945. szám nélkül. 126 Néplap, 1945. január 18. m Szabadság, 1945. március 26. 128 Szabad Nép, 1945. április 22.; Szolnok m. Lt., kisújszállási kfb ir.; jelentés a földosztás módjáról.