Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Jenei Károly: A földigénylő bizottságok, 1945–1947 / 133–166. o.

144 Jenéi Károly ügyében egész sor tanút hallgatott ki és a jegyzőkönyvi vallomásokat a tanácshoz felterjesztette. A Csongrád megyei földbirtokrendező tanács azonban az elkobzási javaslatok indokolását nem tartotta kielégítőnek, és döntését halogatta, ami a község nyugalmát teljesen felkavarta. A földmunkás szakszervezet a közhangulat hatására ezért elhatározta, hogy a földmunkások az elkobzásra javasolt földeket a döntéstől függetlenül birtokukba veszik.

75 A mindszenti, mezőberényi, pusztamonostori, jászfény szarui és hajdúhadházi földigénylő bizottságok hasonló eréllyel védték a megyei földbirtokrendező tanácsokkal szemben javaslataikat, mert amint hangoztatták, „akiket népellenes bűnösöknek találtak, azok valójában azok is voltak. A bizottság tagjai nem alaptalanul kobozták el földjeiket".

76 A mezőberényi földigénylő bizottság felháborodva hárította el magáról a felelősséget, és egyben bejelentette lemondási szándékát, ha a Békés megyei földbirtokrendező tanács az elkobzási javaslatot nem fogadja el. A népellenesség kérdésében egyébként a nép ösztönös jogérzékét legjellemzőbben a Szolnok megyei földigénylőknek az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz intézett memoranduma fejezte ki: „Népellenes az, aki a magyar nép ellen tört, akár mint a fasizmus támogatója, akár mint a nép fiaival ellenséges, durva és embertelen magatartást tanúsító földesúr. Mi így is fogjuk értelmezni a népellenesség fogalmát, és ebből nem is engedünk."

77 A Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén és Észak-Magyarországon szinte kivétel nélkül valamennyi földigénylő bizottság hasonló álláspontra helyezkedett. Egyöntetűen a földreform-rendeletre hivatkoztak, mely felhatalmazta őket, hogy a saját közvetlen tudomásuk és belátásuk alapján maguk döntsék el: ki volt fasiszta, háborús és népellenes bűnös.

78 A népellenesség fogalmának a meghatározásával kapcsolatban keletkezett vitában az MKP kezdettől fogva a földigénylő bizottságok álláspontját támogatta. Az MKP-nak a 600/1945. ME sz. rendelet megjelenésével egyidejűleg terjesztett röplapja szerint „nem a bíróság, nem az igazolóbizottság, hanem maga a földigénylő bizottság dönti el, hogy ki a hazaáruló, ki a háborús és népellenes bűnös".

79 „A földigénylő bizottságoknak csak a földreform alapvető rendelkezéseivel nem szabad ellentétbe kerülniök." A földreform céljára felhasználható ingatlanok biztosításának másik formája a megváltás volt. A földigénylő bizottság megváltás útján minden 100 kat. holdon felüli úribirtokot és 200 kat. holdon felüli parasztbirtokot igénybe vehetett. Az 1000 holdon felüli ingatlanok teljes egészükben, az 1000 holdon aluliak pedig 100 hold, illetve a parasztbirtokok 200 hold kivételével megválthatók voltak. Az 5600/1945. FM sz. rendelet a Budapest határától számított harminc kilométeres körzetben 50 holdban szabta meg a mentesíthető ingatlanok felső határát. A földosztás céljára ezenkívül igénybe lehetett venni az 1939. szeptember l-e után szerzett ingatlanok 5 holdon felüli részét, a szőlők és gyümölcsösök 20 holdat meghaladó területét, valamint a 100 holdnál nagyobb, de 100 holdnál kisebb erdőket is. A 100 holdnál nagyobb erdők állami tulajdonba kerültek. 75 Csongrád m. 2. sz. Lt., Megyei Földhivatal ir., 109-4208-1947. sz. 78 Békés m. Lt., mezőberényi kfb 1945. április 16. felterjesztése a MFT-hez; Csongrád m. 2. sz. Lt., mindszenti kfb 113-1945. sz.,; Hajdú-Bihar m. Lt., hajdúhadházi kfb ir., 1945. április 10. kérelme az FM-hez; Szolnok m. Lt., jászfényszarui kfb ir., 1945. április 10. jegyzőkönyv; uo. pusztamonostori kfb ir., 114-1945. sz. 77 Szolnok m. Lt., Szolnoki kfb ir.: Földhöz juttatottak memoranduma Veres Péterhez. • 78 Pest m. Lt., Megyei Földhivatal ir., 17894-1950. sz.: Pilisi kfb felterjesztése az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz 1945. július 27. 79 Nemes Dezső: Magyarország felszabadulása. Budapest, 1960. 203. o.