Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Jenei Károly: A földigénylő bizottságok, 1945–1947 / 133–166. o.

A földigénylő bizottságok (1945—1947) 137 tagból és 1 adminisztrátorból álló bizottságot nevezett ki a földreform végrehajtására.

25 Az alaprendelet a megalakulás módozatait nem szabályozta. A részletkérdések szabályozása nem is lehetett a földreform rendelet feladata. Csak az első végrehajtási utasítás rendelkezett úgy, hogy a nemzeti bizottságok szervezzék meg a földigénylő bizottságot.

26 Ez a magyarázata annak, hogy a bizottságok a legkülönbözőbb módon jöttek létre. Ahol a földmunkásmozgalomnak hagyományai voltak, ott az alakulásban a földmunkás szakszervezet helyi csoportjai játszottak vezető szerepet. A Bihar megyei Zsadányban, valamint a Viharsarokban, Békésen, Sarkadon és Kötegyánon a földmunkás szakszervezet kezdeményezésére alakultak meg a bizottságok.

27 Nádudvaron a földmunkás szakszervezet székházában, Gergely Sándor író jelenlétében, de a Jászság falvaiban is a földmunkás szakszervezet kezdeményezésére és közreműködésével választották meg a földigénylő bizottságaikat.

28 Több esetben a demokratikus pártok helyi szervezeteitől indult ki a kezdeményezés. Kisvárdán az öt koalíciós párt képviselői hívták össze a földigénylők gyűlését.

29 Mindszenten a MKP, a parasztpárt, szociáldemokrata párt, a függetlenkisgazdapárt a földmunkás szakszervezettel közösen hozta létre a bizottságot.

30 Békés megyében a főispán, Túrkevén a polgármester, Pest megyében pedig az alispán szorgalmazta és segítette a földigénylő bizottságok megalakítását.

31 Pest megye alispánja erélyesen figyelmeztette a budakörnyéki járás jegyzőit, hogy ,,a nemzet sorsdöntő napjaiban kellő öntevékenységet tanúsítsanak a földosztás sikeres végrehajtása érdekében". „Nem kell azon töprengeni, hogy a földigénylő bizottságok megalakítása kinek a kötelessége. A lényeg az, hogy a bizottságok sürgősen alakuljanak meg és működésüket kezdjék meg."

32 A Tiszántúlon 1945 március végén mindenütt megkezdték munkájukat a földigénylő bizottságok. Ezzel szemben a Dunántúlon a szervezés, Tolna, Somogy és Baranya megye egy részének kivételével csak jóval később indult meg. A Dunántúl 1945. március 23. és április 4-e között szabadult fel. Az élet megindulását azonban még sok nehézség jó ideig akadályozta. Baranyában 20 község, Somogyban a lengyeltóti, marcali és nagyatádi járások falvaiba a korábban kiköltöztetett lakosság április közepéig még nem tért vissza. Somogy és Fejér megye nagy részét az aknazár tette megközelíthetetlenné.

33 A nehézségeket csak fokozta, hogy a vasúti forgalom szinte teljesen megbénult. A földreform-rendeletet az érdekelt községek emiatt késve kapták meg. A végrehajtási utasítást pedig a legjobb esetben a földek kimérése után ismerhették meg. Mindezek a körülmények természetszerűleg befolyással voltak a földigénylő bizottságok késői megalakulására. A Dunántúlon a kezdeményezéssel a nemzeti bizottságok csak kis mértékben éltek. Fejér, Veszprém, Komárom, Sopron és Vas megyében a bizottságok megszervezésében a kommunista pártmun25 Pest m. Lt., Irsai NB ir., 1945. március 22. jegyzőkönyv. 26 33000/1945. FM sz. rend. 4. §-a. 27 Viharsarok, 1945. június 2.; Hajdú-Bihar m. Lt., Sarkadi kfb ir., 1945. március 22. jegyzőkönyv; Békés m. Lt., Kötegyáni kfb ir., 172-1945. sz. 28 Néplap, 1945. március 27. 2B Szabolcs-Szatmári Szemle, 1965. 3. sz. 30 Csongrád m. 2. sz. Lt., Mindszenti kfb ir., 1945. március 23. jegyzőkönyv. 31 Békés m. Lt., Megyei NB 4. sz. jegyzőkönyve. 32 Pest m. Lt. Alispán, ir., 1805-1945. sz. 33 Országos Levéltár, Országos Földbirtokrendező Tanács ir. (következőkben: OL OFT), 1665-1945: Somogy MFT 1945. április 14. jelentése.