Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár huszonöt éve, 1945–1969 / 3–46. o.

12 Ember Győző kémény, a központi fűtés cső- és radiátorhálózata, a salakfelvonó tornya. 1950 márciusában fűtöttünk először az új kazánokban, ekkor nyitottuk meg a helyreállított központi kutatótermet. Olyan új filmtárat rendeztünk be, amely nemzetközi viszonylatban is feltűnést keltett. Azt hiszem, nem kis eredmény egy esztendőben. Ha nem is ilyen gyors ütemű, de kielégítő volt a folytatás. De még messze voltunk épületünk teljes helyreállításától, amikor 1956 novemberében bekövetkezett a kétségbeejtő tűzvész, amelynek iratokkal teli 3 raktárunk esett áldozatul és más helyiségek is sérülést szenvedtek. Ebben a rosszban is volt valami jó. A helyreállítási munkálatok meggyorsultak, s azok keretében nemcsak felújítottuk a régi épületet, a korábbi berendezést, hanem újat is építettünk és szereltünk fel. 1961-ben fejeződött be épületünknek és berendezésének újjáépítése, felújítása. A beruházás és a felújítás 1961 után sem szűnt meg, napjainkig tartott és tart még napjainkban is. Nem vállalkozom annak számbavételére, hogy mikor és mennyit költöttünk épületünkre, majd később épületeinkre és azok berendezésére. Annak leírására sem, hogy mennyi gondunk-bajunk volt a különböző vállalatokkal, azoknak mérnökeivel és munkásaival. Legyen elég röviden felsorolnom azt, ami épületünkben felújításra és beruházásra került, nem időrendi sorrendben és az összegek feltüntetése nélkül. Ezek a következők: az épület tetőzete az esőcsatorna-hálózattal és a villámhárítókkal; az épület falai a kémény lebontásával és a nyugati szárny lerövidítésével; a kazánház a kazánokkal, a füstcsatorna, az új kémény, a salaktorony és a salakfelvonó; a központi fűtés cső- és radiátorhálózata; a két felvonó; a tárgyi óvóhely; a fő- és a melléklépcsők kijavítása; a freskók restaurálása; a lépcsőház díszfestésének restaurálása; az ajtó- és ablaktokok mázolása, az egész épület festése; előbb öt, majd 3 raktár helyreállítása és beállványozása; a raktárakban új villanyhálózat, új raktárkocsik; a padlástéren kiadványraktár és szellőzőberendezés; a IV. emeleten könyvkötőműhely, rendezőterem, gépelő- kutatószoba és munka-szoba; a III. emeleten kutatószoba; a II. emeleten a szolgálati lakás helyén munkaszobák; az I. emeleten a kutatóterem; a földszinten az egész fotóműhely, minden berendezésével és felszerelésével, a filmleolvasó-szoba a leolvasógépekkel; valamivel lejjebb a filmtár, a restaurálóműhely minden berendezésével és felszerelésével; a 16-os raktárban a második filmtár; a 11-es raktárban a gázkamra; a legtöbb szobában új bútorok; író-és számológépek; új telefonvonalak stb., stb. Össze sem lehet hasonlítani azzal, amit 1945 és 1949 között kaptunk. Levéltárunknak ma már nem egy épülete van. Miénk az Úri utca 54—56. számú épület nagy része, benne mintaszerűen felszerelt második restauráló és könyvkötő műhelyünkkel, hivatali szobákkal, amelyeket részben mi használunk, részben a Levéltári Igazgatóság. Mi béreljük a Népi demokratikus osztály részére a Hess András téri raktárakat és hivatali szobákat, amelyeknek berendezésére ugyancsak nem kis összegeket költöttünk. Mi béreljük a Károlyi levéltár helyiségeit a Szentkirályi utcában, azok rendbehozatala is sok pénzünkbe került. Harmadik filmtárunkat Esztergomban, az ottani megyei levéltárban rendeztük be. E vázlatos felsorolás is bizonyítja, hogy technikai felszereltség tekintetében — főleg ami a filmezést és a restaurálást illeti — igen nagyot fejlődtünk az elmúlt két évtizedben. Elértük a nemzetközi színvonalat. Sajnálatos viszont, hogy raktáraink, amelyek 50 évvel ezelőtt a nemzetközi színvonalnak megfelelően épültek, ma