Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Rácz Béla: A Belügyminisztérium újjászervezése, 1944. december–1948. július / 89–131. o.
112 Rácz Béla A harmadik feladat volt az önkormányzatok demokratizálása személyi és munkastílus szempontjából egyaránt, de olyképpen, hogy ugyanakkor a központi irányítás, azaz a BM irányítása is mind teljesebb mértékben érvényesüljön. Rajk e hármas feladatot kívánta realizálni, hogy pártjának, az MKP-nak befolyása tovább erősödjön mind a BM-ben, mind a rendőrségben, mind az önkormányzatokban. Az említett hármas politikai jellegű feladaton kívül Rajk előtt állt még egy halaszthatatlan feladat, nevezetesen a BM személyi állománya megfelelő, a normális ügymenetet biztosító elhelyezésének a megoldása. A Belügyminisztérium központi igazgatásának létszáma Rajk hivatalba lépésekor mintegy 950 fő volt. A szükséges helyiségeknek azonban csak egy töredéke állt rendelkezésre. A hivatali szobák túlzsúfoltak voltak. A vármegyei ügyosztályon egyetlen előadói szoba volt, ezekben öt tisztviselőt helyeztek el. A közrendészeti főosztályon még rosszabb volt a helyzet, a beosztottak váltott turnusokban a legnagyobb nehézségek között voltak kénytelenek munkájukat végezni, „és így is több osztály vezetője beosztottjaival, gyakorta nyolc tizedmagával, egy szobában tartózkodik" — olvasható Rajk egykori előterjesztésében. — Ez az állapot rendkívül zavarta az ügymenetet, a munkát, s nem biztosította a bizalmas természetű ügyek megfelelő kezelését. Ezen áldatlan állapot megszüntetése érdekében Rajk hivatalba lépésének első hetében előterjesztéssel élt a Gazdasági Főtanácshoz: a BM végleges elhelyezése céljából a Honvédelmi Minisztérium Markó utcai székházát kérte. 54/a Ez az út azonban nem volt járható, az ideiglenes megoldásokra adataink nincsenek. Rajk a Belügyminisztériumot a fiatal demokratikus államapparátus kulcsszervének tartotta, amely potenciális helyzeténél fogva fontos szerepet játszhat a munkáshatalomért vívott harcban. Világosan látta, hogy a BM nyújtotta lehetőségek csak akkor realizálódhatnak, ha azokat a minisztérium vezetése maximálisan és céltudatosan kihasználja. E helyzet felismeréséből kiindulva Rajk a támadás elkezdése előtt a parancsnoksága alá helyezett egységek hadrendjét, szervezetét felülvizsgálta, és támadásra induló egységeit a végrehajtásra váró feladatoknak megfelelően átcsoportosította, illetve kiegészítette. A szükséges szervezeti és személyi átalakításokkal egyidejűleg bevezetésül szigorú intézkedéseket adott ki a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. Hivatalba lépésének első hetében adta ki 1865/1946. BM sz. rendeletét, melyben szabályozta a minisztérium alkalmazottjainak munkaidejét. A munkaidőt a hét első 5 napjában 8 órától 15 óráig, szombaton 8 órától 13-ig állapította meg. A munkaidő pontos betartásáért fegyelmi felelősség terhe mellett az ügyosztályvezetőket tette felelőssé. A későn jövőket az ügyosztályvezetőknek az elnöki főosztály vezetőjénél kellett jelenteniük. A rendelet utasította az ügyosztályokat, hogy a „hátralékaikat a legrövidebb idő alatt dolgozzák fel". Ha ez hivatalos időben nem oldható meg, akkor az ügyosztályvezetőknek a hátralék feldolgozásának biztosítása céljából, meg kell hosszabbítaniuk a munkaidőt. A munkafegyelem megszilárdítása céljából kiadott rendeletét Rajk László belügyminiszter a következőkkel fejezte be: „Hangsúlyozni kívánom, hogy e rendelkezésem végrehajtását ellenőrizni fogom, és a mulasztóval szemben a fegyelmi eljárást haladéktalanul folyamatba teszem." 55 A rendelet megjelenése után azonban a minisztérium munkafegyelmében még nem következett be gyökeres fordulat. A tisztviselők egy része továbbra is hivatalos időben intézte megánügyeit. Ez a gyakorlat hovatovább rendszerré kezdett válni. A miniszteri rendeletnek ilyen semmibe vevése veszélyeztette a Rajk László által kitűzött célok megvalósítását. Rajk habozás nélkül tovább haladt a megkezdett úton. Nem törekedett könnyű 54 M UMKLM 110. sz. n. 55 BM közp. ir. 1865/1946. BM ein.
