Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Fábián István: Forradalmi törvényszékek Pest megyében a Magyar Tanácsköztársaság idején / 73–104. o.
Forradalmi törvényszékek Pest megyében a Magyar Tanácsköztársaság idején 79 vényszékek jegyzői „alacsonyabb rendű városi és községi hivatalnokok" voltak; a bírák helyzetét pedig azzal jellemzi, hogy e tisztség „kedvelt, jövedelemben és becsülésben gazdag hivatás volt". 27 A foglalkozás szerinti megoszlást jelző statisztikai kimutatást a királyi ügyész a következőkkel egészítette ki: „...nyilvánvaló, hogy az egész intézmény egységét csupán a diktatúra elveinek könyörtelen érvényre juttatása volt hivatva biztosítani." Ez az értékelés abból következik, hogy a királyi ügyész — a sokféle (24) foglalkozásra utalva — a forradalmi törvényszékek „egységét" kívánta kétségbevonni, s ezzel „az egész intézmény" jelentőségét csökkenteni. A jogtörténelem számára azonban ennél sokkal szembeötlőbb az a tény, hogyan alakul a foglalkozás szerinti kimutatás a proletariátus és az egyéb származásúak között : Bíró: Vádbiztos: Jegyző: összes alkalmazottak létszáma: 96 38 19 ebből munkás és paraszt : egyéb és értelmiségi: Tehát a bírák 12 személy kivételével proletárok voltak, ami önmagában véve biztosíthatta a forradalmi törvényszékek „egységét". A 38 vádbiztos között csak 16 proletár van, a többi: 7 ügyvéd, 4 tanító és még 7 különböző (egyéb és értelmiségi) foglalkozású személy volt. Az „egységet" — szükség esetén — 16 proletár 18 különböző foglalkozású egyénnel szemben meg tudná valósítani — véleményünk szerint —, ha elfogadnánk azt a feltételezést, hogy csak azonos származású, foglalkozású funkcionáriusok tudnak egységesen fellépni. A jegyzők között 2 személy kivételével a többi (17) egyéb és értelmiségi volt, ami abból a közismert tényből következik, hogy 1919-ben a munkások és parasztok műveltségi szintje, iskolázottsága, ebből következően írnoki munkát végezni képes rétege szám szerint igen csekély volt. Megjegyezzük azonban, hogy az idézett kir. ügyészi jelentés szerint a jegyzők „befolyása" a forradalmi törvényszéki munkára igen csekély volt... Számunkra e foglalkozási megoszlást mutató statisztikából az a fontos, hogy a proletariátus az egész személyzet létszámát tekintve döntő és túlnyomó többséget alkotott, — ami egymagában a forradalmi törvényszékek egységét — de proletáregységét — tudta biztosítani. Kétségtelen, hogy a vádbiztos a forradalmi törvényszék egyik „kulcsembere" volt; előfordulhatott, hogy egyes forradalmi törvényszékeket a jogász vagy az egyéb és értelmiségi származású vádbiztos félrevezette, mellékvágányra terelte működésüket. A fennmaradt adatok szerint erre azonban igen ritkán volt példa. 28 A Pest megyei forradalmi törvényszékek működése meglehetősen egységesnek tekinthető. A statisztikát vizsgáló kir. ügyész arról az ellenforradalmi uralkodóosztály számára félelmetes tényről akarta elterelni a figyelmet, hogy a Tanácsköztársaság három és fél hónapja alatt a proletariátus minden különösebb előképzettség nélkül, ha kellett, jogászok nélkül, kezébe vette az igazságszolgáltatást, s voltak 27 PTIA T—1920—36086. Jelentés az igazságügyminiszterhez. 28 A PTIA által őrzött fennmaradt ellenforradalmi perekben csak elvétve akad olyan (volt vádbiztos) vádlott, aki védekezésül ilyen ténykedésre hivatkozna. 84 16 2 12 20 17
