Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Ember Győző: Levéltári rendeltetés – levéltárosi hivatás / 3–20. o.

Levéltári rendeltetés — levéltárosi hivatás 7 közlevéltárak szerepeltek, elsősorban a National Archives, ahol három és fél hónapot töltöttem, azután néhány államnak a levéltára. Megtekintettem számos könyvtárat és több történelmi társulatot is, a továbbiakból majd kitűnik, hogy miért. Az Egyesült Államok központi általános közlevéltáraiban — és ez a megállapítás a területi és a helyi általános közlevéltárakra is vonatkozik — szinte kizárólag hatóságoknak és hivataloknak az iratait őrzik. Azon még nincs mit csodálkoznunk, hogy a gazdasági szervek közül csak a köztulajdonban levőknek az iratai kerülnek az említett levéltárak őrizetébe. Ilyen pedig elég kevés van. A magángazdaság szervei irataikkal azt csinálnak, amit akarnak, megsemmisíthetik őket, ha már nincs szükségük rájuk, de levéltárat is tarthatnak fenn őrizetükre. Annál érdekesebb, hogy az említett levéltárak nem gyűjtik a személyeknek és ebből következőleg a családoknak az iratait. A National Archives pl. iratokat magánosoktól nem vásárol. Ennek a ténynek a magyarázatát abban találjuk meg, hogy a személyeknek az iratait nem tekintik levéltári anyagnak. Ezeket az iratokat kéziratoknak — manuscript — nevezik, gyűjtésüket és őrizetüket más intézményekre hagyják. Kéziratokat — azaz személyeknek az iratait — az Egyesült Államokban általában nem a levéltárak gyűjtenek és őriznek, hanem elsősorban a könyvtárak, azután más intézmények is, főleg a történelmi és más tudományos társulatok, kisebb mértékben a múzeumok. íme a magyarázata, miért látogattam meg annyi könyvtárat és történelmi társulatot. A személyi iratok köre náluk sokkal tágabb, mint nálunk. Nemcsak a magánszemélyek iratait tekintik személyi iratoknak, hanem a hivatalos személyek iratait is. Személyi iratoknak minősülnek — hogy csak a legjellemzőbb példát említsem — a kormány végrehajtó hatalmat gyakorló ágazata vezetőjének az iratai is, aki az Egyesült Államok elnöke. Személyi irataikkal, amelyek nem kevésbé hivatalos jellegűek, mint pl. nálunk egy miniszternek a miniszteri iratai, az Egyesült Államok elnökei szabadon rendelkeznek. A kormány persze mindig gondoskodott és ma is gondoskodik róla, hogy az elnöki iratok közgyűjtemény őrizetébe kerüljenek, s ezt a lelépő elnökök, vagy örököseik is természetesnek találják. A közgyűjtemény azonban, amely az elnöki iratokat őrizetébe vette, hosszú időn keresztül nem levéltár volt, hanem könyvtár. Az Egyesült Államok elnökeinek iratait, egész a legújabb időkig, ma is a Kongresszusi Könyvtár, a Library of Congress őrzi. E könyvtár polcain láttam az elnöki iratok köteteinek hosszú sorát, kezdve Washington Györgynek, az első elnöknek vörös bőrbe kötött irataival. Itt vannak Jeffersonnak, Lincolnnak és más kegyelettel tisztelt elnököknek az iratai is. Csak az utolsó hat elnöknek az iratai kerültek, illetve fognak kerülni levéltári őrizetbe, a National Archives őrizetébe. Korban visszafelé haladva Johnson, Kennedy, Eisenhower, Truman, Roosevelt és Hoover ezek az elnökök. Jellemző azonban az Egyesült Államok levéltárszemléletére az a mód, ahogyan a National Archives az említett hat elnöknek az iratait őrzi, illetve őrizni fogja. Az elnöki iratok őrzésére a levéltárnak külön részlegeit szervezték, illetve szervezik meg. Ezek a részlegek nem a levéltár épületében vannak, nem is a fővárosban, i az ország különböző pontjain, ahol az illető elnök a legszívesebben tartóz•