Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Jenei Károly: A Pénzintézeti Központ szerepe a Magyar Tanácsköztársaság bankrendszerében / 37–55. o.

40 Jenéi Károly állásra.

11 A pénzügyi népbiztos a jelöltek közül június 4-én dr. Miklós Armandot nevezte ki.

12 Az üzletbiztosi intézmény bevezetésével egyidejűleg sor került az ellenőrző munkástanácsok megválasztására. A Tanácsköztársaság bankrendszerével foglalkozó egyik tanulmány szerzője

13 az ellenőrző munkástanácsot azonosítja a bizalmi testülettel. Azt állítja, hogy „a május hó folyamán választott új bizalmi testület, az ellenőrző munkástanács nevet viselte". Ez az állítás azonban téves, mert az adott esetben két különböző feladatkört betöltő és a Tanácsköztársaság végéig egymás mellett működő szervről van szó. A PK ellenőrző munkástanácsát a bizalmi testület előzetes jelölése alapján május 28-án választották meg. A választásban, mely egy évre szólt, minden 18. életévét betöltött dolgozó részt vett. A munkástanács tagjává csak 20. évét betöltött egyént lehetett jelölni. A tanácstagjelöltek jegyzékét a bizalmi testület három nappal a választás előtt kifüggesztette. A szavazás titkosan, borítékkal történt. A bizalmi testület öt jelöltje a választáson a szavazatok többségét elnyerte. Az ellenőrző munkástanács június 6-án alakult meg.

14 A három vezető szerv hatásköre elvileg és gyakorlatilag is élesen elkülönült egymástól. Az üzletbiztos irányította az ügyvitelt, az intézet munkáját. A munkástanács feladata volt a munkafegyelem fenntartása, a köztulajdon védelme és a munka ellenőrzése. Ennek megfelelően figyelemmel kísérte a személyzeti ügyek vitelét, a munkaidő pontos betartását, az ügyvezetést és ügykezelést. Az üzletbiztos általános jellegű rendelkezéseit minden esetben a munkástanács meghallgatása után adta ki, az ügymenetről pedig a munkástanácsot állandóan tájékoztatta. Az ellenőrző munkástanács és a bizalmi testület között hatásköri villongás nem fordult elő. A munkástanács a közérdeket, a bizalmi testület pedig az intézet dolgozóinak az érdekét képviselte, utóbbi egyúttal összekötő szerepet játszott a dolgozók és a szakszervezet között. A bizalmi testület feladata volt, hogy szükséges esetekben a dolgozók érdekében az üzletbiztosnál közbejárjon. Elutasítás esetén jogában állt a szakszervezeten keresztül a Pénzügyi Népbiztossághoz fordulni. A fegyelmi jogot a bizalmi testület az ellenőrző munkástanáccsal együttesen gyakorolta. A dolgozók jóléti és kulturális érdekeinek a megvédése és előmozdítása kizáróag a bizalmi testület hatáskörébe tartozott. Az intézet feladatköre a tanácskormány pénzügyi terveinek a megvalósítása során egyre nagyobb területre terjedt ki. Ez a körülmény feltétlenül szükségessé tette az üzletbiztos tehermentesítését. A pénzügyi népbiztos ilyen meggondolás alapján július első napjaiban az intézethez a bizalmi testület és a Pénzintézeti Munkások Országos Szövetségének előterjesztésére dr. Faragó Sándort, Heltai Bélát és Kolozsváry Lászlót helyettes üzletbiztosoknak nevezte ki.

15 11 Uo. 1919. máj. 22. jkv. A Bizalmi testület először dr. Schober Bélát javasolta üzletbiztosi kinevezésre, de a Pénzügyi Népbiztosság a javaslattal nem értett egyet. 12 Dr. Miklós Armand 1918-ban került a PK kötelékébe. Az első világháború kezdetén titkári minőségben a Nemzeti Munkapártnál tevékenykedett. Az októberi polgári demokratikus forradalom után a Radikális Pártba lépett be. 13 Dr. Huszti Ernő: A bankrendszer és pénzforgalom a Magyar Tanácsköztársaságban. (A Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi rendszere. Bp., 1957. 187. o.) 14 OL Z 92—9. : Ellenőrző Munkástanács ir., 1919. jún. 6. jkv. 15 OL Z 92—9.: Bizalmi testület ir., 1919. júl. 5. levél a Pénzintézeti Munkások Országos Szövetségéhez.